It takes patience - Türelem kell hozzá (magyar fordítás) ~ Harry Styles

Első fejezet

Első fejezet: Elfogadva

Csak annyit szeretnék 'mondani' azoknak, akik most kezdik olvasni, hogy ez nem egy olyan történet, ahol az író rögtön 'belecsap a lecsóba'... Az első 5-6 fejezet csak az alapszituációt mutatja be és csak utána kezdődik a cselekmény.

*Reagan szempontja*

Ébren voltam már, mielőtt az ébresztő órám megszólalt, csak feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Már három hónapja, hogy elküldtem a szakmai gyakorlatom kérelmét a Maudsleynak és még mindig nem kaptam semmit a postán. Megfordultam (az ágyban) és a nap sugarai úgy csókolták a bőrömet, mintha azt mondanák "kellj fel és nézz szembe a nappal". Ahogy leütöttem az ébresztő órámat, hogy abba hagyja az idegesítő búgó hangot, anya szólt a földszintről.

"Reagan kellj fel itt van!"

Kipattantam és rohantam a hallba, a lépcső tetejénnél megálltam. Végre itt volt. A levél, amire egészen eddig vártam, ami meghatározza a sorsom a nyár hátralévő részére és ami fontos lehet a későbbiek során, amikor itt lesz az ideje, hogy hivatalosan is munkahelyet keressek, mint (kezelő)orvos... Mi lesz, ha elutasították a kérelmem? A gondolataimból anya rángatott ki, ahogyan a lépcső aljáról nézett rám.

"Siess és gyere le vagy magam nyitom ki! Nem tudok tovább várni!" Rózsaszín bolyhos köntöst viselt egyik kezében kávé, a másikban pedig a levél volt. Anya követett a nappaliba ahogy elvettem tőle a levelet végig futtattam az ujjaimat a manila borítékon és gyorsan kinyitottam. (Gyorsan gondoltam magamban, gyorsabban jobb, mint amikor a sebtapaszt tépjük le.) Mogyoróbarna szemeim végig siklottak a pergamenen, ahogy remegve olvastam a levelet.

Kedves Stoger Kisasszony!

Örömmel kínálunk fel Önnek egy gyakornoki pozíciót az osztályomon a nyári hónapok idejére. Felkeltette az érdeklődésünket és reméljük, hogy szárnyaink alá vehetjük, annak érdekében, hogy további tanulmányiban segíthessük. Ahhoz, hogy felvegye velünk a kapcsolatot, hívjon a lenti számon és kérje Charles Leermant a Maudsley igazgatóját. Várom, hogy együtt dolgozhassak Önnel és remélem, hogy egy héten belül láthatom Önt...

Dr. Elizabeth Baker

A levél tovább folytatódott a kórház igazgatójának telefonszámával és további részletekkel a Maudsleynál tartózkodásomról. Mielőtt felfogtam volna, anyu és én egymás karjaiban ünnepeltünk. Bejutottam.

Jegyzetek
A történetet nem én írom, én csak fordítom! A történet eredeti írója egy amerikai lány, Mya. Ha minden igaz holnap felrakom a 2. fejezet fordítását is. Néhol (elég sok helyen) gondjaim voltak a magyar megfogalmazással... Szóval a magyartalan mondatokért elnézést.