Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》2. rész《

¤Jimin szemszöge¤

Befutottam a szobámba. Nem tudom mi ütött belém. Egy pár hónapja furcsán, szorongva érzem magam a közelében, és egy igazán kellemetlen érzéssel tölt el ez az egész helyzet amiben vagyok. Nem tudom hogy írhatnám körül, hogy mit is érzek. Elgondolkoztam már azon, hogy talán többet érzek iránta barátságnál, valószínűleg ez lenne a legésszerűbb magyarázat, de ezt mégse tudom elfogdani, annak dacára, hogy már 14 éves korom óta a fiúk felé vonzódom. A barátaimnak m ezt nem mondtam el, mert féltem, hogy elítélnek. Így az évek során ez végig az én titkom maradt. De sosem gondoltam volna, hogy közülük beleesek bárkibe is. De megtörtént. Talán.

Döntésem arra jut, hogy elmegyek sétálni és kiszellőztetem a fejem

¤Yoongi szemszöge¤

-Hová mész?- kérdeztem az kifelé felé tartó Jimintől.

-Sétálok egyet.- válaszolta, majd kinyitotta az ajtót és elment.

Pár percig tétlenül álltam, egy helyben és gondolkoztam. Nem tudom miért, de úgy érzem utána kéne mennem. Felvettem a cipőm és kiléptem a dormból. Beleszippantottam a friss levegőbe, majd realizáltam, hogy Jimint kéne... Követnem? Ez a jó szó rá? Nem. Én csak szemmel tartom mielőtt bármi hülyeséget csinálna. Észrevettem rikító narancssárga haját a tömegben. Nem volt nehéz kiszúrni. Egy sapi volt rajta meg egy szájtakaró. Gondolom, hogy a fanok ne ismerjék fel. Megállt, mivel egy zebrához ért és piros volt a lámpa. Én pár méterrel arrébb álltam meg tőle, hogy észre ne vegyen. Gondoltam felhívom. A lámpa átváltott zöldre ő elindult és a zebra felénél megcsörrent a telefonja. Ránézett, meglepődöttség tükrözödött az arcán és a szemei felcsillantak. Mosolyogva néztem de a lámpa pirosra váltott és Jimin még mindig a zebra közepén állt. Szélsebesen elkezdtem futni felé, mert itt akár kétszázzal is mennek, és biztos, hogy nem azt figyelik, hogy ki áll éppen a zebrán. Megfogtam a kezét és elkezdtem futni mire ő futott velem együtt. Még szerencse, hogy rohantam, mert egy másodperc késéssel már egy kamion szélvédőjén landolt volna a kis Jimin.

-Te jó isten jól vagy?- kérdeztem aggódva mire ő csak lehajtotta a fejét. Így állhattunk vagy fél percig.

-Nézz már a szemembe Park Jimin!- mondtam majd egyik kezemmel felemeltem az arcát állánál fogva így tökéletesen láttam mogyoróbarna szemeit.

-Köszönöm.- mondta, majd egy hirtelem jött gondolat miatt fogtam és megöleltem. Eléggé meglepődött, de pár másodperc után viszonozta ölelésem.

-Menjünk vissza a dormba.- mondtam majd rámosolyogtam, mire ő édesen visszamosolygott.

¤Másnap¤

A nap első sugaraira nyitottam ki szemeimet. Olyan reggel hat óra körül járhattunk. Még mindenki aludt, így elmentem a fürdőszobába és lefürödtem, majd a szobámba visszatérve átöltöztem, de megcsörrent a telefonom. A képernyőn a következőt láttam *PD Nim*. Ahh az igazgató hív.

-Te és Park Jimin. Az irodámba. Most.- mondta dühösen majd letette.

Nem tudom mit akarhat, de nem hiszem, hogy ebből bármi jó sülne ki. Átmentem JungKook és Jimin szobájába. Láttam, hogy már felébredtek és nagyban telefonoztak.

-Jimin a Bang irodájába kéne mennünk. Ketten.- mondta mire csak döbbenetet láttam az arcán. JungKook is felnézett és elkezdett röhögni.

-Suga a póló szót ismered?- kérdezte mire magamra néztem és eszembe jutott, hogy a pólót elfelejtettem. Baszki. Jimin csak elpirulva feküdt az ágyán. Biztos zavarba hozta. Én se flangálok ide oda póló nélkül minden nap.

-Elfelejtettem felvenni, mert az igazgató akkor hívott amikor öltöztem.

-Én is ezt mondanám- mondta gúnyosan Kook.

-Fhuu Jeon Jeong Guk egyszer ezt még nagyon vissza fogod kapni!- mondtam majd visszamentem a szobámba és felvettem egy pólót, majd a szokásos sapi plusz szájtakaróval elindultam az ajtó felé és kinyitottam. Hátranéztem és Jiminnel találtam szembe magam.

-Akkor megyünk hyung?- kérdezte majd átkarolta a derekam.

-Te meg mi a fenét csinálsz?- förmedek rá, ahhoz képest, hogy eléggé megnyugtatott az érintése. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki is ilyeneket csináljon.

-Bocsánat. Én csak...- kezdett volna bele de félbeszakítottam.

-Hagyjuk, csak menjünk.- mondtam majd elindultam.

¤Az igazgatónál¤

Beléptünk az irodába.

-Jobban is siethettetek volna.- mondta mérgesen.

-Elnézést kérünk igazgató úr.- ejtettük ki a szánkon a jól betanult szavakat, majd meghajoltunk.

-Üljetek le.- mormogta, majd felállt és szekrénye egyik fiókjában kezdett el matatni.

-Mondjátok meg nekem. Ez mi?- kérdezte majd lecsapott az asztalra három különféle újságot amiknek címlapján mind mi szerepeltünk. Lesifotók. Képek rólam és Jiminről. Olyan amin az állát fogom, vagy olyan amin megölelem...