Az éjszaka maradék részét egy hotelban töltöttem, amit az egyik ismerősöm működtet szóval ez ingyen volt. Délben telefon csörgésre ébredtem.
- Igen? - kérdeztem kicsit flegmán.
- Szia, halottam mi történt... Nézd ha szeretnél hozzám átjöhetsz, minket nem zavarsz. - mondta egy ismerős hang.. Hát persze, Dylan.
- Dylan, nagyon kedves tőletek, de nem érdemlem meg. Rob-nak igaza van. - hazudtam, mert sejtettem hogy a többiek vették rá.
- Nézd Mandy, találkozzunk kettőkor a parknál, és megbeszéljük, jó? -
- Legyen.. -
13 perccel kettő előtt már a parkban voltam. Dylan pontosan jött. Nyugodt, mégis izgatott volt.
- Szia. Nézd leszögezném, ők vettek rá hogy kihívjalak, és el kell játszanunk hogy veszekszünk... De tényleg szeretném ha hozzám költöznél... Nem hagyhatom hogy az utcán élj.. -
Egy szót sem válaszoltam, csak nyugodtan elsétáltam. Mikor a kapunál voltam, találkoztam velük. Megvető pillantások, amik fájnak. Nagyon. Elárultak. Úgy döntöttem hogy elmegyek Lukas-hoz, és elmondok neki mindent. Így is tettem.
- Szia. Leülök ha nem baj. Nagy szükségem lenne most rád. Hiányzol. Rob-ék elárultak. Nagyon fáj.. És ott van Dylan... Szerintem szeretem. Miért nem vagy itt? Miért neked kellett meghalnod? Miért történik ez? Az életem romokba, szerelmes vagyok, és minden csak egyre szarabb. - mondtam pityeregve, miközben a halott báttyám válaszát vártam..
