Két bátyám van?!

#63 Hová tűntél?

- Mégis mire mondtad, hogy nehéz napjai vannak? - kérdezte és belefúrta a tekintetét az enyémbe.

- Sokan nem tudják elfogadni, hogy más, ezért kinézték maguknak Victoriát. A barátnője pedig hamarosan a világ másik felére költözik. - mondtam szomorúan.

- Mi van ha együtt akarják tölteni a napot? - kérdezte elgondolkodva.

- Akkor tudott volna hagyni neked egy üzenetet. - néztem rá - Felhívom Ryant. Hátha otthon van. - elővettem a telefont a farmer zsebemből és kikerestem a telefonszámát. Türelmesen vártam, míg fel nem veszi, de a türelmem vészesen fogyni kezdett, amikor vége szakadt a hívásnak - Nem veszi fel.. - mondtam csalódottan. Próbáltam vissza tuszkolni a telefont a zsebembe, amikor elkezdett rezegni. Úgy rántottam ki a zsebből mint valami őrült és csak a szerencsémen múlott, hogy nem repítettem egyből ki a kezemből.

- Ryan?! - támadtam le, mikor felvettem a telefont.

- Igen, én vagyok mond! - hallottam a szuszogását a túloldalról és bár nem láthattam, tudtam, hogy elmosolyodik.

- Mond, hogy tudod hol van Vic! - könyörögtem erőtlenül, de a remény nem hagyott el. Kivéve akkor, amikor kimondta, hogy nem..

- Miért kérdezed? - kérdezte, és aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.

- Max érte jött a suliba. - pillantottam az említett fiúra - De Vic sehol sincsen. Kaylát is próbáltam hívni, de nem veszi fel.

- Nem lehet, hogy együtt vannak? Kayla nemsokára elköltözik. Biztos szeretnének kicsit kettesben lenni. - mondta nyugodtan és ez valahol engem is megnyugtatott. Valószínüleg én is ezt tenném, ha tudnám, hogy a nagy szerelmem elköltözik, és nem csak a szomszéd faluba.

- Akkor miért kérte volna Maxet, hogy jöjjön érte? Vagy ha változás történt miért nem hívta fel és mondta meg neki, hogy nem kell jönnie? - kérdeztem, de inkább magamtól mint tőle.

- Ne menj át Sherlockba. - nevetett fel halkan - Vic erős lány, nem lesz baja.

- Rossz előérzetem van. - motyogtam és hírtelen két kezet éreztem a vállamon, amik bátorítóan megszorítottak.

- Ryan tudja amit nekem mondtál? - suttogta a fülembe Max.

- Nem aggódnék, de attól tartok, hogy Victoria most nincs a legjobb állapotában. Tudom mi történt tavaly vele. Annyira ki volt merülve, hogy elájult. Mi van h most is épp valamerre tartott és eszméletlenül fekszik valahol? - miközben kimondtam ezeket a szavakat, még jobban megrémültem és a szemeimet megtöltötték a meleg könnyek.

- Hogy érted, hogy nincs jó állapotban? - kérdezte és éreztem, hogy felkeltettem az érdeklődését.

- Vic sokat beszél az anyjáról és amit művel vele. Kayla hamarosan búcsút int ennek az országnak, és soha többet nem jön vissza. A suliban sincsenek rendben a dolgok, mert pár ember szekálja őt a mássága miatt. - az utolsó mondatot félve mondtam ki, mivel tudtam, hogy Ryan milyen lobbanékony.

- Hogy mi?! - akadt ki - Várjatok meg a suliban, szétverek mindenkit.. - sziszegte.

- Ryan! - kiáltottam rá - Nem ez a megoldás! És most nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy Victoriát épségben találjuk meg!

- Jól van.. - mondta és bontottuk a vonalat. Lassan Max felé fordultam , ő pedig a karjaiba vont. Szükségem volt erre az ölelésre per pillanat. Mondjuk nekem mikor nincs? De nem ez a lényeg most.

- Megtaláljuk ne aggódj. - suttogta és egy apró puszit nyomott a homlokomra. Időközben Ryan is megérkezett, de dühösebb volt mint amire számítottam. Megértettem az okát is..