Hárman kértetek Seb-est és kettőt fogok írni, remélem nem probléma 😁 @tothnoemi8 @Ladybady
-----------------------------------------------------------------------
Három éve dolgozom a Sky Sportsnál, és csak most sikerült kikerülnöm az egyik Formula 1 versenyre, ami itt Monaco-ban van. Fejlődnöm kellett, rengeteget tanulnom. Mivel imádom az F1-et, így könnyebb volt felkészülni erre a munkára.
-Tehát az időmérő után interjút csinálsz a lehető legtöbb pilótával - magyarázta főnököm a telefonban, amint épp átvettem a belépőkártyámat - Sok sikert, hiszen ezen a hétvégén fog eldőlni, hogy máskor is kiküldelek-e a versenyekre - azzal bontotta is a vonalat. Szigorú, de tud kedves is lenni. Felhúzott szemöldökkel tettem el a telefonomat és elindultam a Sky Sports kis furgonjához, ahol találkoznom kell a kamerással is, aki velem lesz.
-Te vagy (Y/N), igaz? - kérdezte egy férfi, amint bekopogtam a furgon hátsó ajtaján és kinyitotta azt. Bólintottam és a kezét nyújtotta felém.
-Jack Gibbons - mutatkozott be mosolyogva - Gyere be, elmondok néhány tudni valót...
Felléptem a furgonba, elmondta, hogy hamarosan vége az időmérőnek, gyorsan össze kell állítani pár kérdést a pilótáknak, amiket majd felteszek a beszélgetések alatt, persze az sem baj, ha belőlem jönnek a kérdések és nem egy fecniről olvasom fel azokat. Még néhány fontos dolgot közölt velem, majd elindultunk az interjúztató helyre, ahol már elég sokan voltak különböző csatornáktól meg újságoktól.
-Jönnek! - Jack mögöttem be is kapcsolta a kameráját és a vállára helyezte, én pedig a mikrofont léptettem működésbe. Kezem görcsösen tapadt rá, amint elsőnek megpillantottam Sebastiant. Tekintete végig suhant rajtunk, viszont az enyémen megállapodott és elindult felém. Pulzusom egyre gyorsabb lett, próbáltam nyugtatni magam.
-Szia, Sebastian - köszöntöttem mosolyogva. Lazának akartam látszani.
-Szia... - a belépő kártyámra pillantott - ...(Y/N). Még nem láttalak itt - vigyorgott rám a szemüvege mögül. Kár, hogy nem láthattam szép kék szemeit - Nem akarok udvariatlan lenni - azzal mintha meghallotta volna a gondolatomat, levette a szeméről a fekete napszemüveget. Kék szemei varázslatosak voltak, de össze kell szednem magam.
-Mesélnél a mai időmérőről, meg arról, hogy második lettél, kérlek? - tértem a lényegre, hiszen megakartam tartani a munkámat.
-Első szerettem volna lenni, nem vagyok a legboldogabb ezért a helyért, viszont örülök annak, hogy Kimi lett az első, megérdemelte! Nagyon jó a csapatnak, hogy egymásután ez a második, hogy a Ferrari az első sorban van. Az autó nagyon jó, nem tudok rosszat mondani róla, de ahogy mondtam, az én teljesítményemért nem vagyok boldog, de nagyon fontos, hogy mindkét autónk elől van... - azzal egy mosollyal befejezte mondanivalóját. Tudom, hogy holnap majd talán hosszabban eltudok beszélgetni vele, ilyenkor nem lehet sok kérdést feltenni - Ezentúl te fogsz interjúztatni a Sky Sports-nál?- kérdezte nyugodtan és ráérősen. Britta, a PR-je még mindig tartotta a diktafont Sebastian előtt, amivel felveszi minden egyes beszélgetését, amikor interjút ad. Vigyorogni kezdett, de nem mondott semmit a nő.
-Ha mindenki normális választ ad és jól teljesítek, akkor valószínű, hogy igen - mondtam halkan felnevetve.
-Akkor szólok az összes pilótának, hogy szedjék össze magukat és ne hülyéskedjenek! - elmosolyodott és rám kacsintott. Lehet érezni, ahogy flörtöl, vagy csak én képzelem be?
Elköszönt és tovább haladt. Jack megdicsért, majd vártuk a következő pilótát.
Másnap, a verseny után boldogan álltam a mikrofonnal a kezemben, hiszen az egyik kedvenc pilótám, Sebastian, első lett a Monaco-i Nagydíjon. Arcán egy levakarhatatlan mosoly üldögélt. Ahogy megpillantott, már fogait is látni lehetett.
-Nos, Sebastian, gratulálok! - kezdtem bele mosolyogva - Látszott rajtad a pódiumon, hogy mennyire sokat jelentett számodra ez az első hely...
-Igen, nagyon boldog vagyok. A terv az volt, hogy nyerjek, és összejött! Mindkét autónk a pódiumon végzett és ez a legfontosabb, ez volt az elsődleges cél. Jó volt a stratégiánk, gyorsabb voltam, mint a tegnap, a kocsi is jobb volt. Minden nagyszerűen ment, ez a mai nap a csapatnak kedvezett - fejezte be mosolyogva.
-Mit gondolsz arról, hogy ebben az évben mindig az első vagy a második helyen végeztél?
-Jó érzés! - nevetni kezdtünk - Viszont nincs értelme nézni a pontokat augusztus előtt, hiszen majd akkor fog eldőlni csak a világbajnokság. Őszintén szólva, az autó nagyon jó ebben az évben, élvezet vezetni. Nem igazán nézek előre, élvezem a pillanatot, amikor versenyezhetek. A ma este pedig megérett egy kiadós ünneplésre - egy sejtetős mosollyal pedig abba hagyta.
-Köszönöm, Sebastian!
-Szólíts csak Sebnek - ismét rám kacsintott.
Éreztem, amint elpirulok és ezt szerintem ő is észrevette, de tovább kellett mennie.
-(Y/N)! - kiáltott utánam egy ismerős hang. Meglepődve fordultam meg.
-Seb? - kérdeztem meglepetten.
-Igen, én vagyok - vigyorgott és megállt előttem - Arra gondoltam, hogy esetleg meghívlak a mai ünneplésünkre.
Ahogy őt néztem, nagyot nyeltem és elmosolyodva bólintottam egyet.
-Örömmel! Mit vegyek fel?
-Valami dögöset - félmosolyra húzódott a szája és végig nézett rajtam. Elgyengültem. Te. Jó. Isten. Azonnal elpirultam és melegem lett - Veheted randinak is! - jobb keze végig simított az arcomon. Tekintetével fogságba ejtett, azt sem tudtam, hogy mit tehetnék - Melyik hotelban vagy? - bemondtam a nevet - Kilenckor érted megyek! - mielőtt elment volna, nyomott egy puszit az arcomra és el is tűnt.
El sem hittem, hogy Sebastian Vettel nemes egyszerűséggel elhívott randizni és egy puszit is kaptam tőle. Az arcomat fogva vigyorogtam, mint egy hülye és élveztem a pillanatot. Gondolataim az estére tévedtek, nem voltam benne biztos, hogy hoztam bulizós ruhát, de valami dögöset csak összetudok állítani Seb kedvéért!
-Gyönyörű vagy! - bókolt Seb, amint kiléptem a hotel ajtaján. Egy rövid fekete, feszülős szoknyát meg egy vörös, kivágott, ujjatlan felsőt viseltem fekete magassarkúval - Nehéz lesz így vissza fognom magam - ezt már halkan súgta a fülembe, rajtam pedig végig futott a hideg.
Beültünk a taxiba és egy étterembe érkeztünk meg, ahol többen is voltak a csapatából. Talán két órát tölthettünk ott el, végig beszélgettünk, majd Seb felhozta, hogy menjünk el a hotel szobájába. Szinte biztos voltam benne, hogy ott majd nem sakkozni szeretne. Nagyot nyelve mentem bele az ötletébe. Hívatott egy taxit, amit odakint vártunk meg. Mivel kissé hűvös lett az idő, Sebastian szorosan tartott közel magához és súrolgatta a karjaimat, hogy felmelegedjenek.
-Jól éreztem magamat veled - bökte ki egy nagy csend után.
-Én is...
-Ahogy a tegnap megpillantottalak, valami vonzott feléd. A kisugárzásod... nem lehetett nemet mondani neked. Ma pedig reméltem, hogy igent mondasz erre a kis kiruccanásunkra - sejtelmesen elvigyorodott. Fejemet lehajtva kuncogni kezdtem. Kezével felemelte a fejemet az államtól fogva. Még pillantani sem volt időm, amikor dús ajkai találkoztak az enyéimmel. Éhesen csókolt, még akkor is alig akartuk abba hagyni, amikor megjelent a taxi.
A hotelszobába felérve kész kínszenvedés volt, már a liftben egymásnak estünk. Az ajtó előtt pedig az ajtónak dőlve csókolóztunk hevesen, aztán végre Seb ki tudta nyitni az ajtót és bedőltünk rajta. A nagy francia ágyon kötöttünk ki. Lerúgtam a cipőimet és Seb hajába túrtam, amire kissé felnyögött. Kezei hamar a felsőm alá tévedtek, majd megszabadított tőle. Utána a szoknyámra került a sor, viszont én igazságtalannak tartottam, hogy ő még mindig felöltözve van, így lerángattam róla mindent. Csókjai a számtól a nyakamig majd a hasamig vándoroltak.
Azt hiszem ez volt életem egyik legjobb estéje.
