Clarity [Bradley James and Colin Morgan fanfiction]

1. fejezet

Colin Morgan

Az odakint szitáló eső halkan kopogtak ablakomon. Aprócska, ártatlan zivatarnak tűnhetett a cseppek által járt szelíd keringő,  azonban a horizontra tekintve látni lehetett, hogy a távolban már Zeusz csapkodott ide-oda botjába színes fénycsóvákat vázolva a sötét fellegekre. 

Az otthon kényelmet nyújtó melegében, a kandalló előtti fotelba ücsörögve, a kedvenc könyvemet olvasgatva, mindez rettentően távolinak tűnt, mintha nem is evilági lett volna jelenetet. Talán az egész életemet így éltem le, messziről figyelve, burokba zárva[...]

Mindenesetre nem sokáig legeltettem szememet a kinti világon. Az éppen felvillanó villámcsapás csupán néhány pillanatra kizökkenthetett a Life Of Pi című nagy sikerű regényből, viszont hamar úrrá lettem kósza kalandozásomon. Amint a kékes rózsaszínes derengést magába olvasztotta a sötétség, tekintetemet vissza vezettem a könyv lapjaira amin megannyi betű tolongott még. Este felé járt már és ebbe a sok szóba, mondatba és egymásba szőtt szebbnél szebben megformált gondolatba kezdett lassan belefájdulni a fejem. El is határoztam magamat; még egy fejezet aztán vége. 

Egyébként csak tizenegy fele járhatott az idő, néhányan képen röhögtek volna az ismerőseim közül,  amiért ezt az időpontot későinek merem titulálni, hiszen ilyenkor még "gyerek az idő". Bradley James mondogatta ezt mindig még annak idején, amikor együtt dolgoztunk. Sosem volt képes időben nyugovóra térni amiért kezdetekben nem mertem neki szólni - a Merlin első szériájának idején amúgy sem velem múlatta többnyire az éjszakai órákat - később azonban jó pár veszekedés született belőle. Én feküdni akartam, hogy kipihenten kelhessek míg ő - mint egy igazi fiatal - élte volna világát a sötétség leple alatt. Persze, hazudnék ha azt mondanám folyton kérlelnie kellett, mikor vele tartottam az éjszakai élet útvesztőibe. Sokszor akadt olyan alkalom amikor gond nélkül beadtam derekamat , mivel egyébként kedveltem Bradleyt és élveztem a társaságát. Ez persze nem meglepő hiszen ki ne akarna Bradley Jamessel együtt lógni, bulizni, bandázni, inni... akármit is csinálni? Aligha lehetett engem ezért hibáztatni.

Nos, igen. Akkoriban remekül meg voltunk. Bradley kinyitott bennem egy világot - és minden bizonnyal neki köszönhetem, hogy manapság már az se nagyon hat meg ha hajnali négyig talpon kell lennem aztán pedig hétkor vagy nyolckor kelnem - de miután befejeztünk a Merlinnel a munkálatokat, miután már nem hívtak minket sem Comic Conra sem más közös rendezvényekre, mintha elnyelte volna a föld. Jó, ez így nem igaz mert utána még nagyjából két évig tartottuk a kapcsolatot - ha nem is voltunk sülve-főve együtt, azért néha néha találtunk alkalmat arra, hogy össze üljünk és kicsit ápoljuk a köztünk húzódó baráti köteléket - onnantól kezdve azonban képszakadás. Még csak egy telefonhívás sem érkezett felőle. Hiába próbáltam elérni, kísérletem mindegyikére kivétel nélkül kudarc várt, míg végül feladtam őt. 

Azóta már a számát is kitöröltem. Amúgy is volt egy sejtése, hogy telefonszámot cserélt. Másfelől tisztességtelennek éreztem vele szembe megtartani azt, mikor nyilvánvalóan kiakart törölni az életéből. 

Többször is eszembe jutott, mit tehettem amivel ezt érdemeltem. Ha magamba néztem, megtaláltam az okokat. Elég nyomos érveket találtam ahhoz, hogy megszakítsa velem a kapcsolatot és minden fajta kommunikációt azonban azokról az okokról ő nem tudhatott. Egyszerűen az nem lehet. Annyira egészen biztosan nem sikerült soha sem leitatnia... De akkor mégis miért? Miért szívódott fel? - tettem fel magamba újra meg újra a kérdést közben pedig realizálódott bennem, hogy már egy ideje nem követem a könyvlapokon lévő karcsú betűk indázását. Egy teljesen más dimenzióba kalandoztam így aztán el is felejtettem, mit is tartok a kezemben valamint, hogy Bradley helyett inkább annak tartalmára kéne fókuszálnom. Ugyan a The Life Of Pi -t többször is volt már szerencsém elolvasni mégis úgy véltem, határozottan több értelmet hordoz magába mint a múlton való rágódás és a megválaszolhatatlan kérdések ismételgetése amivel csak azt bizonyítom saját magamnak, mennyire nem sikerült elfelejtenem őt még ennyi év után sem.