Lonely [Ong Seongwoo os/magyar]

Magányos

Sziasztok! Nem igazán szeretném húzni a szót, csupán néhány gyors infót akarok megosztani veletek: Eleinte a történetet Donghoval/Baekhoval szerettem volna megírni, azonban az utolsó pillanatban kicseréltem Seongwoora -őszintén nem is tudom, hogy miért történt a változtatás, hiszen Donghora sokkal jobban illik az iromány-. A novella hangulata kicsit borongós, de azért szívből remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást kívánok!  

Ara gyenge s ügyetlen volt. Topjának pántjait szoros csomóba fogta össze, azonban az még így is hatalmasnak és zsákszerűnek tűnt a lány parányi testén, de ez korántsem foglalkoztatta őt.

Seongwoo erősnek és bátornak vallotta magát. Kopott Martensek díszelegtek lábain, melyeket nem kímélt az időjárástól; ha tehette, minden egyes pocsolyába és útszélen hagyott olajfoltba beletaposott.

Teljesen különböztek. Avagy mégsem. A két fiatal csupán csak kívülről tűnt egymás vaskos ellentétének. De a lelküket magány fojtotta keserű bánatba, amit a kihalt mozi éjjeli óráiban kezdődő némafilmjével szerettek volna enyhíteni.

A pénztár kongott az ürességtől. Ara és Seongwoo topogtak csak unottan, sajtszósszal leöntött nachossal a kezükben. A lány halvány mosolyt eresztett meg a fiú felé; látva, hogy egyforma nassolnivalót választottak. Halkan bevonultak a vászon elé, majd helyet foglaltak.

- Azt hittem, hogy a lányok nem szeretik az efféle műsorokat - törte meg a csendet a fiú. Ara félénken emelte pilláit Seongwoora.

- Tévedsz - suttogta.

- Egyébként mit keresel itt? A kutya sem jár ide ilyen későn - faggatta tovább a fiú.

- Ez az egyetlen, ami nekem maradt - válaszolta.

- Valamiért meglepő, de ugyanebben a helyzetben vagyok - mondta Seongwoo szórakozottan. - Akik a világot jelentették számomra, azok eldobtak maguktól - hajtotta le a fejét. - A szeretet csak fájdalom és keserűség.

- Én árván születtem. Sosem kaptam szeretetet - szólalt meg percekkel később Ara.

Észre sem vették, de a film gyorsan pergett le szemük előtt. Kínzó csönd uralkodott a termen, Seongwoo képtelen volt a lány szavaira reagálni. Szánalmat érzett iránta.

A műsor végén Ara pánikszerűen kereste a kijáratot. A fiú felzaklatta, borús szívében az érzelmek tajtékzottak, akár a tenger habjai. Seongwoo azonban nem hagyta futni a lányt, mert a következő pillanatban már annak hatalmas ruhadarabját szorította markában.

- Legyünk együtt elhagyatottak. Annyit kell csak tenned, hogy velem maradsz - mondta a fiú.

- Még a nevedet sem tudom - emelte égnek íriszeit Ara.

- Seongwoo - mosolyodott el, ahogy a lány is.

Attól kezdve ketten voltak magányosak.