Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•16-

*Jimin PoV*

A pillanat mikor a szerelmed a szemed láttára zuhan össze és még akkor is bűntudatod lesz mikor vígasztalod mert tudod, hogy a te hibád, hogy összeomlott.

Mi a fasznak kellett nekem bele menni? Miért gondoltam azt, hogy ha picit megsérül és ápolom, akkor majd újra belém szeret? De egy összetört angyal lett akinek elvették a szárnyait és már nem fog tudni többet szárnyalni.
Azt hiszi a tánc az egyetlen amihez ért pedig nem. Ő nagyon tehetséges sok mindenben... Egyik nap mikor aludt és szokás szerint megnéztem minden rendben-e vele kiesett egy lap a szekrényéből.

Furcsálva vettem a lapot kezeim közé és narancssárga hajú énem köszönt vissza felém. Elmosolyodva nyitottam ki a szekrényt ahol halmokban álltak a lapok. Mindet végig néztem és minden én voltam. Ahogy alszok, ahogy eszek, ahogy csak ülök a kanapén, ahogy mosolygok vagy ahogy reggel a hajamat csinálom. Ezt...honnan tudja? Reggelente mindig bezarkózok és mindig is bezárkóztam a fürdőbe... Ez a fiú tehetséges. Nagyon. De az egyik tehetségét én elvettem...én aki csak azt akarta vallja be amit érez. Hogy szeressen és, hogy boldogak legyünk... Nos mindenki követ el hibákat, és azokért a hibákért bűnhődni is fogunk.

- Tae...- suttogtam miután az orvos elhagyta a kórtermet.

A hangomra csak jobban rázkódtak vállai és csak jobban sírt.
Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás. Tönkre tettem. Életem legfontosabb személyét tönre tettem.

- Kérlek Tae...- öleltem át.

- Jimin ne sírj. Jól vagyok- letörölte a könnyeim és félre rakta a saját szomorúságát az én szomorúságom miatt.
Te tényleg egy angyal vagy...én meg maga a sátán...

- Utálj! TAE UTÁLJ!- zokogtam hangosan, de kezeimmel görcsösen szorítottam testét fedő kórházi ruhát.

- De Jimin...én szeretlek. Mindennél jobban. Melletted akarok lenni. Te vagy az aki tartja bennem a lelket. És tudom, hogy veled képes leszek ezt átvészelni- s két keze közé fogta könnyáztatta arcom és letörölte érte ejtett sós cseppjeimet.

- Ne...Tae...én nem...mellettem nem lennél boldog sajnálom- húzódtam el és remegve felálltam.

- De Jimin, de igen! Én csak melletted vagyok boldog. Téged akarlak és nem mást. Csak téged!- győzködése kezdett átmenni hisztérikus kirohanásba mikor felvettem a kabátom.

- Tae nem tudsz rólam mindent. Én sajnálom...de nekem ez nem megy tovább

Még utoljára ránéztem most már teljesen összetört lényére és elhagytam a kórházat.
Véget kell ennek vetnem...minnél hamarabb

*TaeHyung PoV*

Itt hagyott. Elutasított és végleg itt hagyott. És mi az hogy nem tudok róla mindent? Mi a francot titkol??
Végeztem. Én feladtam. Az élet túl nagy feladat nekem.

Eldőltem az ágyon és az ágy melletti éjjeli szekrényre tévedt a tekintetem. 6 darab altató... Elég lenne? Kezembe fogtam a kis bogyókat és csak szemeztem velük. Nem ment...nem tudtam megtenni. Nekem ő fontos és ha már én így össze törtem ő miattam ne... Mert még akkor is magát okolná...

Nem sokára az orvos megvizsgált és haza küldött. Rossz volt egyedül pakolni meg ilyenek, de ezentúl egyedül is leszek. Az egyetemet értelem szerüen ott kell hagynom és mehetek anyáékhoz meg persze a hosszas magyarázkodás... Na de jó.

Felvettem a hátamra a táskám amiben a cuccaim voltak és komótosan ballagtam haza. Össze kell pakolnom és szólni anyáéknak... De most mi lesz velem? Én...nem lesz munkám... Jiminnek ezért nem kellen... Nem fogok egyetemfe járni, mert ide is csak szerencse miatt vettek fel...

Már nem zavart, hogy sírtam. Már leszartam. Amit érzek azt kifogom mutatni és nem érdekelnek mások.

Belöktem a ház ajtaját, de mindenhol, sötétség volt. Jimin nem lenne itthon? Felmentem a lépcsőn és a fürdő ajktó mögül pici fény kiszűrődött.

- Jimin?- kopogtam, de nem válaszolt. A víz folyását hallottam. Zuhanyzik?

Lassan benyitottam, de amit ott láttam...bár soka ne láttam volna...

- JIMIN!

Halii! :)

Mai utolsó rész ! Remélem tetszett ❤❤
Ha igen nyomokat kérek!

Pussz: VALAKI