Édes Rémálom (billdipp)

3. (2/2)

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen ember is ő valójában. Biztos voltam benne, hogy csak az én álmaim ilyen… ilyenek, és a valóságban egy jó ember. Legalábbis erről akartam meggyőzni magam.

Ezen hosszan gondolkodtam el, közben pedig csak bámultam ki a fejemből.

Stan bácsi csoszogása zökkentett ki, ugyanis kezdődött a sorozata: A gazdag emberek és autóik. Kicsit érdekesebb volt ugyan mint a szappanopera amit Mabel nézett, de nem igazán kötött le, így hát úgy döntöttem, hogy fent kerítek magamnak valami könyvet és azzal szórakoztatom magam míg el nem alszok.

Sikerült egy romantikus regényt találni, amiben ráadásul hatalmai harcok is folytak egy szőlőbirtokért, de már nem érdekelt mennyire elcsépelt és mennyire nem kelti fel az érdeklődésemet, csak olvasni és pihenni akartam.

Tizenegy körül aludtam el, a könyvet pedig majdnem végigolvastam.

Álmomban egy nagy mezőre kerültem, ami tele volt virágokkal, egy patak is folyt a közelben, a láthatáron pedig ott volt a szőlő ültetvény a könyvből.

Egy darabig szédelegtem, vártam, mi lesz ebből.

Rövid időn belül meg is jelent Álomcsávó. Jó lett volna legalább a nevét tudni.

Íjat és három nyilat tartott a kezében.

-Szaladj! Ha elérsz a szőlőig, életben maradsz. Kis nehezítés képpen itt vagyok én és ezek a szépségek -mosolygott.

-Nem.-jelentett ki, majd határozottan levágtam magam törökülésbe a zsenge fűben.-Gyere és ölj meg ha szeretnél, de többet nem menekülök előled.

Először meglepett majd sértődött arcot vágott. Össze font karral bámult rám és tekintete egészen keserűvé vált, mintha kisgyerek lenne akit megfosztanak kedvenc játékától. Elég kellemes volt a gondolat, miszerint én vagyok a legkedvesebb játék számára.

Egy ideig csak állt és meredt rám, egyszer azonban elindult felém és egy méterre tőlem ő is leült törökülésbe, az arckifejezés viszont nem változott.

-Alku…?-morogtam az orrom alatt.

Érdeklődve csillant fel a szeme, de ezt leplezni próbálta.

-Kérdezek valamit és te válaszolsz, -magyaráztam - cserébe belém szúrhatod az egyik nyiladat.

Elgondolkozott egy kicsit, majd megrántotta vállát.

-Legyen.

-Hogy hívnak?-vágtam rá egyből.

Közel csúszott hozzám, a térdeink összekoccantak. Az íjat maga mellé tette, két nyilat az ölébe, egyet pedig a kezében tartott.

-Bill - hangzott a válasz, majd bal combomba döfte.

Próbáltam elfojtani a kiáltást amit a fájdalom okozott, de sajnos sikerült felszisszennem. Ennyi örömöt nem akartam adni neki.

-Bill… Azt mondtad, hogy bosszút akarsz állni. Miért?

Öklében már szorított egy újabb nyilat. Szabad kezével megfogta jobb csuklómat és a kézfejemet maga mellé vezette majd a zöld gyepre helyezte.

-Tönkretettél - válaszolta, majd ahogy múltkor a lábamat, most a kezemet tűzte a talajhoz.

Ezt nem egészen értettem de a fájdalom miatt nem is nagyon tudtam rajta gondolkodni. A harmadik kérdés következett és logikusan erre kellett volna rákérdeznem, vagy arra, hogy Mabel álmában is ő volt-e. De az is érdekelt, hogy miért hitte, hogy álmomban megölhet. Végül mégsem ezekre kérdeztem rá, volt, ami még ennél is inkább érdekelt.

-Te csak az álmaimban vagy jelen, vagy te vagy az, akit a boltban is láttam?

A kezébe vette a harmadik nyilat is. A hátamhoz emelte, és a hegyét belefúrta, én pedig egyre előrébb dőltem.

A homlokával állította meg a fejem. Nem szúrta tovább a hátamat, de nem vette el a fegyvert, nem mozdulhattam. Olyan közel volt, hogy éreztem ahogy kilélegzi a meleg párát.

Elhúzta a fejét, szabad kezével pedig feljebb emelte államat.

Hirtelen közeledni kezdett, a szánk végül találkozott. Csak egy apró, puha, óvatos és édes puszi volt.

Lefagytam egy pillanatra. Miért csinálta ezt?

Persze, persze… Én álmodtam ezt, ez nem valóság volt és csak a tudatalattim irányított mindent. De ez azt jelenti, hogy tudat alatt azt akartam, hogy kapjon le?

Ebbe teljesen belepirultam és oldalra fordítottam a fejem. Lesütött szemmel vártam a folytatást.

Újra nyomást éreztem a hátam közepén, majd hirtelen nyilaló fájdalom szúródott át a testem.

Ettől az egésztől megtörtem és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Bill maga felé fordította fejem az arcomon sikló cseppecskét figyelve.

Pimasz mosollyal mélyen a szemembe nézett, felállt, és a szőlők felé indult. Nem nézett hátra. Követni akartam, de nem volt erőm eltávolítani a kezemet a földhöz tűző eszközt.

Egyre nedvesebbek lettek a szemeim. Langyos szellő szárította fel könnycseppjeimet.

Vártam az ébredést ami fájdalmasan lassan jött el.

Köszönöm hogy elolvastad.

Hihetetlenek vagytok. Nem sokkal miután publikáltam az előző részt, csak arra lettem figyelmes, hogy megvan a 100 megtekintés *-*
Köszönöm

A kövi rész úgy néz ki hogy péntekre meglesz, sajnos vannak rajtam kívül álló okok amik nehezítik a dolgot de igyekszem.

És sajnálom a sok fölös dumát de akkor is leírom: még ugyan nem olvastam, de találtam több ehhez hasonló 'Bill baszogat valakit álmában' írást. Nekem mániám az egyediség, ez tuti valami betegség de ez van, és kicsit elkedvtelenedtem. Itt vagytok ti, olvasók, és nekem a saját sztorim amit végig szeretnék írni, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog (főleg, hogy van mégegy történet amit szeretnék leírni nektek és olyat még nem láttam).
Nem kérek előre elnézést, mert az olyan, mintha már most feladtam volna. Csak annyit akartam közölni, hogy nem vagyok biztos magamban.

Elkanyarodva az én hülye problémáimtól: remélem hogy tetszett ez a rész és várjátok a kövit.

Szokás szerint leírom, hogy kritikát és véleményt meg minden mást szeretettel várok.

További kellemes időtöltést
Bye ^-^