PROLÓGUS

10.1K 223 11
                                    

2007. 06. 10.

-Nicole sajnálom, de apa...-kezdte el Dotti, de nem tudta befejezni.

-Mi van apával?-kezdtem sírni.

-A-Apa eltűnt.-sírta el magát nővèrem is.

-Ho-Hogy mi?-kèrdeztem èretlenűl.

-Eltűnt.-mondta anya.

-Nem! Nem! Nem lehet!-mondogattam magamnak. -Ez is a ti hibátok.-kiabáltam ès felszaladtam a szobámba.
Eltűnt. Mi az, hogy eltűnt? Egy ember nem tűnhet csak úgy el szőrèn szálán. Vagy igen?-gondolat menetemből az ajtó nyitódása szakított ki.

-Nem akarok beszèlni senkivel.-mondtam ès elbújtam a takaróm alá.

-El is mehetek, ha gondolod.-hallotam meg a hangját. Csak Rá van szüksègem.
Kipattantam az ágyból ès a nyakába vetettem magam.

-Ca-Cameron.-szorongattam szegènyt.

-Shhh. Nyugi.-simogatta kedvesen a hátam ès közben a lágy kisfiús hangján beszèlt hozzám.-Minden rendben lesz. -suttogta.

-Igèred?-kèrdeztem könnyektől ázott arcal.

-Igèrem.-puszilta meg a homlokom. -Èn itt leszek veled örökkè. Ès segítek neked. Megtalálják apukádat, ne aggódj.

-Szeretlek Cameron.-bújtam oda Hozzá.

-Èn is szeretlek Nicole.-susogta.

2007. 08. 08.

-Hol van?-kèrdezem anyut.

-Nem tudom kicsim.-mondja.

-Azt mondta itt lesz.-kezdek el sírni.

-Shhh. Kicsim.-ölel magához anya. -Biztosan itt lesz.

-Ő-Ő is elhagy mi-miht apu.-sírtam.-Engem már senki sem szeret?

-Jaj kicsim.-szomorodik el anyu.-Ne mondj butaságokat.

-Nicole.-hallom meg Dotti hangját.

-Igen?-szaladok oda hozzá.

-Most láttam, hogy Cameronèk bepakolnak mindent az autójukba ès elhajtanak.-mondja lihegve a futástól.

-Mihi?-kèrdem sokkosan ès apró lábaimmal a házuk felè kezdek szaladni. A kaput kicsapva rohanok fel a lèpcsőn, majd onnan be a házba.
A szèpen bútorozott ház helyèn egy üres ház állt. -Cameron!-kiáltom ès a földre tèrdelve sírni kezdek.-Hol vagy? Cameron!-visítom ès a szobája felè kezdek szaladni.-Cameron. Cameron!-az egèsz ház üres. Sirva megyek ki a házból ès a lèpcsőn telepedek le.

-Hop vagy Cameron?-suttogom az ègre nèzve. -Szüksègem van rád. -suttogom a csillagos ègnek. Èszre sem vettem ès már besötètedett.
Ma van a születèsnapom ès Ő nem jött el. Pedig azt mondta, hogy ott lesz ès azt is, hogy örökkè velem marad. Hazudott. Ő egy hazug!

2008. 06. 20.

-Baj van?-kèrdezte egy ismeretlen fiú a játszótèren.

-E-Elestem.-sírtam ès a tèrdemet mutattam, amin egy nagyobb horzsolás díszelgett.

-Juj.-nèzett a sebemre.-Gyere. -mondta ès a kezèt nyújtotta, hezitálva, de elfogattam így segített felállni a földről. -Hogy estèl el?

-Szaladtam ès egy kőbe megbotlottam. Nagyon fáj.-mondtam ès könnyemmel küszködtem.

-Azt elhiszem.-mosolyodott el.-Hol van az anyukád?

-Öm...-nèztem körül, de nem láttam sehol.-Nem tudom.

-Ohh. Ès tudsz járni?

-Azt hiszem igen.

-Akkor gyere. Szólok anyának ès haza kísèrünk.

-Segítesz?

-Persze.-mosolyodott el ès kezèt nyújtva felsegített, majd elindultunk az anyukájához.

-Ès amúgy hogy hívnak?-kèrdeztem.

-Steve vagyok. Steve Jonatham Smith. -mondta.

-Uhh. Elèg hoszzú neved van.-nevettem fel.

-Hát igen. Ès tèged hogy hívnak?-kèrdezte.

-Nicole. Nicole Diamonds. -mondtam.

-Szèp nèv.-mosolygott rám, mire èn egy picit elpirultam.

-Köszi.

-Na itt is lennènk.-álltunk meg. -Ő az anyukám.-muattott rá a barna hajú nènire.

-Csókolom. -köszöntem illedelmesen.

-Mi az kisfiam? -kèrdezte aggódó tekintettel a nèni.

-Elesett ès nem találja az anyukáját.-mondta Steve.

-Ohh.-nèzett rám.-Nagyon megütötted magad?

-Nem, csak a tèrdem.

-Haza kísèrjük?-kèrdi Steve.

-Persze.-mosolyodik el. -Amúgy Lori vagyok.

-Èn Nicole Diamonds vagyok.

-Szèp neved van.-mosolyog ès megfogja a kezem.-Merre laktok?

-Öm... Arra.-mutattam a házunk felőli utcába.

-Rendben, akkor menjünk.-mosolyog.

Hamar haza èrtünk. Benyitottam a házunkba ès megláttam Dottit.

-Hát te? Ès anyu?-kèrdi idegesen.

-Elestem ès nem találtam anyát.-mondtam.

-Hogy találtál haza?

-Találkoztam egy fiúval ès az anyukájával haza kísèrtek.

-Nem vagy normális.-motyogja.-Felhívom anyát, hogy itthol vagy.-mondja ès már tárcsázik is.

2008. 08. 08.

-Boldog szülinapot!-kezdik el ènekelni anyáèk.-Boldog szülinapot Nicole. Boldog szülinapot.-ès akkor megèrkezik a tortám.

"Nicole.
Boldog 8. Szülinapot!"
felirattal.

-Kívanj valamit.-mondja Steve. Bólintok, majd gondolkozni kezfek, hogy mit is kívánjak.

"Bár apa ès Cameron haza jönne."-gondolom ès elfújom a gyertyát.

-Mit kívántál?-esik nekem Dotti.

-Ha elmondom nem válik valóra.-mondom komolyan.

-Ne izèlj már.-nyávog.

-Igaza van.-helyesel Steve.

-Te ne szólj bele szőke.-vágja hozzá nővèrem a szalvètát, mire èn elnevetem magam.

-Viselkedjetek gyerekek.-szól rájuk anya. De nem bírom ès èn is elkezdek dobálózni.

-Naaa.-nyafog Dotti, mikor a hajába kötött ki a tejszínhab.

Egèsz este szörakoztunk ès elfelejtettem apáèkat is legalább egy kis időre.

×××
Sziasztok!
Tudom egyszer már felraktam ezt a törtènetet, de leszedtem, mert nem jutottam vele sokáig. Így most egy újabb cselekmèly szállal indítok.

Remèlem tetszeni fog 😅.

Hát ennyi lenne.

xXPuding

Csak Te + Èn /C.D. ff./  -BEFEJEZETT-Onde histórias criam vida. Descubra agora