- Mark, akkor neked is jó a ma délután? - hirtelen felkaptam a fejem Yugyeomra aki a visszapillantó tükrön keresztül bámult rám kérdőn.
- Persze, de mit is akartok csinálni? - vigyorogtam a legmagabiztosabban barátomra, aki csak elnevette magát kérdésemre.
- El megyünk kosarazni, aztán talán még deszkázni is! Tudom hogy van hozzá kedved! Naaaa Hyung gyere velünk! - olyan aranyos Yugyeom. Tudja hogy mit szeretek és mindig a kedvemre próbál tenni ha látja hogy rossz kedvem van.
- Nem is tudom...- Húztam kicsit az agyát a kicsiknek. - Na jó, meggyőztetek. De akkor utána mindenki átjön hozzánk és csapunk egy kisebb összeröffenést! Jackson ne húzd a szádat te is jössz! - boxoltam bele vállába, bár csak a kicsik miatt tettem, láttam rajta hogy meglepődik jófejségemen. Hamar beértünk a suliba, ahol mindenki -kivéve én és Yugyeom- más-más irányba indult meg.Én a fizika terembe mentem, Yugyeom pedig a kémia terembe. A két terem egymás mellett van, így mindig együtt megyünk fel a harmadikra.
Ahogy vége lett a pénteknek, úgy indultunk meg négyesben a kosár pálya felé. Persze az út nagy részét Gyeommie faggatásával töltöttük el mivel a kis krapek szerelmes. Igen, a legfiatalabb megtalálta a szerelmét én meg 23 évesen szingli vagyok. Jó, bevallom imádok az lenni, de mégiscsak jobb lenne valakivel, aki szeret minden feltétel nélkül. Ahh, inkább nem is gondolkodok ezen, mert a végén még be depizek a fiúk előtt.
- Mark, vigyázz!! - Yugyeom felé fordulok, de nem látom meg csak egy mellkast magam előtt. Két kar fonódik körém majd jó erősen magához húz. Ez az illat... Jackson. Minek ölelget ez engem?!
-Jól vagy Jackson? - hallom meg Youngjae hangját mellőlem. Most mi baja lenne attól, hogy megölelt??
- Én jól vagyok és Mark is. Nyugi nem lett bajom a labdától. - vigyorog még mindig engem szorongatva, de persze amint ezt észrevette el is engedett, mintha mi sem történt volna. Ezután persze mindenki "biztonságosra" vette a figurát mikor is megjelent Bambam. Ohh a drága maknaenk életének szerelme.
- Sziasztok! - köszönt ránk mosolyogva. Láttam, rajta hogy kicsit feszélyezve érzi magát ezért beinvitáltam a játékba. Oda dobtam neki a labdát, amit el is kapott aztán FÉL PÁLYÁROL dobott egy csont nélkülit! Ezt nem képzeltem volna róla. Kis vékony srác erre bedobja!
-Ez igen Bambam! Hogyan? - néztem rá miközben átkaroltam vállát.
- Két év kosár plusz matek... De ebbe semmi csodálni sincs ezt mindenki meg tudja csinálni! - ellenkezett hevesen dicséretemre. Kis bizonytalan. Jót fog tenni neki Yugyeom.
- Bamie mondtam már, hogy ne szidd magad. Legalább előttem ne! - Bambam kicsit szomorúan nézett Yugiera, aki ettől szerintem megérezte, hogy nem véletlenül van itt szíve választottja. Tuti valami turpisság van a dolgokban. De az ő dolguk.
- Gyeommie... Én.. én ezt már nem bírom tovább!! A családom kitagadott, azért mert elmondtam nekik, hogy együtt vagyunk. azt mondták vagy elköltözök, mert nem élhet a család szégyene egy házban velük, vagy szakítok veled. De én nem akarok szakítani veled! Te vagy számomra a legfontosabb! - Sírt. Patakzottak a könnyei, de Yugyeom magához ölelte és csitítgatta. Mikor lecsillapodott a sírása én előálltam ötletemmel.
- Beköltözhettek az egyik szabad szobánkba! És nehogy azt gondoljátok zavarnátok! Én akarom, hogy nálunk lakjatok! - néztem rájuk tisztelet parancsolóan. - Gyeom anyudat lerendezem, Bambam neked pedig csak annyit javaslok, hogy ne foglalkozz velük, majd lenyugszanak. Na gyertek ide ti őrültek. - invitáltam őket egy ölelésre, amire nem tudtak nemet mondani.- Youngjae valami ellen vetés?
MarkSon - You Think?
Comincia dall'inizio
