// Na sziasztok Madárkáim^^ Visszatértem egy ilyen kis szösszenettel, remélem tetszeni fog nektek :) Jó olvasást, a kommenteket pedig, mint mindig, most is szívesen fogadom^^//
Már szinte hét ágra sütött a nap Soul utcáin, pedig még csak reggel hat óra múlt. Az egész város nyüzsgött, az éjszakás, épp hazafele tartó és a reggeles, épp munkába igyekvő emberektől. Mégis, a Tuan rezidencia csöndes volt. Csöndesebb, mint a hajnali órák egy poros pince mélyében. A család legfiatalabb tagja, Mark már fent volt, mégis inkább tovább feküdt puha ágyában, Jackie miatt, hisz őt felkelteni egy kész bűncselekmény lenne.
Jackson Wang... Na igen, ő Mark gyerekkori legjobb barátja, akit már családtagként kezelnek Markéknál. Ez nem is lenne gond, ha nem táplálna iránta mély érzéseket.
Jackson mielőtt visszaköltözött volna szüleivel Soulba, minden nap más lányt vitt haza, viszont amint végre újra találkozott a szőke vigyor bombával, már nem akart semmi mást csak még többet vele lenni. Sajnálatos módon már feladta szerelme meghódítását, de unakatestvére Amber mindig noszogatja, hogy csináljon valamit. Wang viszont nem tesz semmit. Inkább kiélvezi, hogy ilyen jó kapcsolatba van egyetlen angyalával.
-Jó reggelt Jacks! - Olyan boldogsággal mondta ki nevét, hogy az még őt is meglepte. Jackson viszont csak boldogan nézte a még kicsit kába szerelmét. Annyira szerette, hogy még ilyenkor is a világ legszebb emberének tekintette.
-Reggelt Markie! Jól aludtál? - fordult egész testel barátja felé.
-Mivel nem rúgtál le az ágyról ezért most egész jól! - nyújtotta ki nyelvét a kisebbre.
-Az igazán szerencsés történet, de sajnálhatod, hogy az én csodálatos lábam nem ért hozzád!...Már lassan én sajnállak! - játszotta az elérhetetlent, de hamar nevetésbe fulladt a történet.
- Gyere te barom! Csinálok reggelit. - kelt ki az ágyból, majd komótosan elindult a konyha felé.
-Megyek Markie~ - énekelte a fiú, majd ő is kipattanva az ágyból elindult barátja után.
Mint minden hétvégén, ma is mozizással töltötték el idejüket, amit kivételesen Jackson telefonja zavart meg, aki oly gyorsasággal kapta fel a hangos tárgyat, mintha egész életében erre a hívásra várt volna.
- Szia szerelmem! - szólalt meg lágy hangon. Már csaknem rosszabb volt, mint egy 50 éve házas ember. Mark furcsállva hallgatta végig, ahogy Jackson megbeszél egy randit az ismeretlen lánnyal, kinek neve már most rossz érzessel töltötte el őt. Amber és Jackson... Csak ez kattogott Mark fejében. Szomorúan nézte a hívás miatt megállított képernyőt, lassan könnyek kezdtek szúrni csokoládé barna szemeit, majd nem bírva tovább kiment a mosdóba, ami fel sem tűnt az épp barátnőjével enyelgő Jacksonnak. Pedig, ha tudná, hogy ez csakis amiatt van... Igen, miatta! Mert Jackson meg szeretné tudni, hogy mit érez iránta a másik...
Mark szörnyen érezte magát, főleg azért mert annyira beleszeretett Jacksonba, hogy már az is fáj neki ha mással boldog. A fürdő ajtaját becsukva maga mögött engedte szabadjára a kitörni vágyó cseppeket, amik már úgy marták szemét, mint a kínzó sósav. Halkan szenvedett, nehogy Jackson meghallja, ahogy kívül-belül összetörik.
Teltek múltak a hetek és míg Jackson egyre boldogabb, addig Mark egyre depressziósabb lett. Egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy az egyetlen ember akit teljes szívéből szeretett, mást ölel, csókol és egyáltalán szeret. Nagyon sokszor forgatta a pengét a kezében, de valahogy soha nem jutott el saját maga bántalmazásáig. Az első pár nap még nem volt olyan nehéz neki, de amint Jacks egyre többet volt azzal az Amber nevű lánnyal, már a szobájából sem jött elő. Pedig YuGyeom és Kun nagyon hiányolták már a mosolygós fejét.
YuGyeom egyre jobban furcsállta Mark válaszát arra, hogy 'Miért nem megy el velük sehova', hisz Mark csak Kunnak és JinYoungnak mondta el mit érez Jackson iránt.
