//Sziasztok Madárkáim^^ Újra itt lennék egy "kisebb" szösszenettel! És aki olvassa a másik ficimet, annak csak annyit üzenek: Nemsokára jön az új rész! Jó olvasást kívánok mindenkinek, most pedig megyek és megkapom a leszidásomat amiért késtem 10 percet a suliból 😅😅
Sziasztoook^^//
Egész életemben egy pozitív személyiség voltam, de minden megváltozott a gólyatáborban. Ott egy olyan dologra jöttem rá, amit azóta sem tudok feldolgozni és ez csakis Im JaeBum hibája! Utálom magamat, nem tudom elfogadni a létezésemet és erről csak ő meg az a kurva szexi mosolya tehet!! Igen, meleg vagyok. 2 éve nem tudom elfogadni magam, mert bele szerettem Im JaeBumba! Jah tényleg, a legrosszabbat még nem is mondtam! Ő a szobatársam! Esküszöm nem hagy élni és szerintem élvezi, mert amikor egy szál boxerben kilép a fürdőből én full piros fejjel próbálok nem arra figyelni, hogy milyen kidolgozott felsőteste van és hogy ez miért nem felettem helyezkedik el. És igen, már megint ott tartok, hogy nem érdekel hogy, de én kinyírom magam, ha mégegyszer beszól! Nagyon meg tud bàntani egy-két szavával, pedig már igazán hozzászokhttam volna...
-YoungJae! Gyere már ki a fürdőből!!- már megint mérges és ez már megint miattam van.
-Megyek már JaeBum!! - állítottam el a vizet,majd egy törülközőt a fejemre és magam köré csavarva nyitottam ki az ajtót, mire JaeBum egy nem várt dolgot tett.
Amint kitettem a lábam a gőzzel megtelt helyiségből, szobatársam egy pofonnal várt, amitől annyira megijedtem, hogy a padlóra esve fogtam arcomat és csak ijedten énzetm fájdalmam okozóját. Észre sem vettem, mikor könnyeim útnak indultak. - Kérlek...ne...Ne bánts! Elköltözök, csak kérlek ne bánts! -Lehet, hogy túl sok jót képzelek JaeBumról, de nagyon sok dolgot tudok róla ahhoz, hogy megutáljam. Ha bunkó paraszt lett volna, nem szerettem volna bele!
- Intézd is el, hogy elmenj innen! Már kurvára unom a pofádat! - nézett rám szúrós tekintettel. - Jah és legalább JinYounggal cserélj szobát! Ő legalább nem csesz fel minden mozdulatával! - mosolygott pszihopatán, majd becsukva az ajtót magamra hagyott.
Nem volt más választásom, ezért miután felöltöztem elindultam az igazgatógoz, aki azt mondta,hogy ha JinYoung beleegyezik, akkor csak nyugodtan. Meghajolva indultam ki az igazgatótól könnybe lábadt szemekkel. Szörnyű érzés otthagyni ez egyetlen embert akit szeretek!
Már lassan fél órája lebeszéltem JinYounggal,hogy ma szobát cserélünk. Szerencsére JaeBum útközben lelépett, így boldogságára,már JinYoung fogja fogadni mikor hazaér.
Az utolsó cuccaimat is bepakolva indultam meg barátaim szobájába....azaz ez én szobámba. Ahhj hogy utáltattam meg magamat így JaeBummal? Nem is tettem semmi rosszat! Én csak elviseltem a hisztijeit, meghallgattam a történeteit és megvígasztaltam, ha kellett. Mindig mellette voltam, mert írtózatosan szeretem! Miért nem vette észre? Hh...biztos megvakult a látványomtól. Amilyen ronda vagyok...
Ezzekkel a szörnyületes gondolatokkal léptem be a szobába, ahol új szobatársaim bokdogan köszöntöttek.
- Szia JaeJae~! Már vártunk! - ölelt át Mark, mire egyre rosszabbul kezdtem érezni magamat. Most miattam tönkre ment egy 2 éves haveri kör, ők mégis kedvesen, mosolyogva fogadnak... - Mi a baj YoungJae? Miért sírsz? - nézett rám aggódva, de én csak jobban hozzábújtam. Addig simogatott és csitítgatott, amíg nagyjából le nem nyugodtam.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam! Átöltözök és alszom, ha nem gond. Bocsi fiúk! Tényleg nagyon szégyenlem magam! - mondtam levéve pólómat,hogy átválthassam. El is feledkeztem arról a pár lila foltról, ami ezen a héten került rá, JaeBum által. Igen...mostanában vagy nekilök valaminek, vagy megüt.
