Jean Jacket [Lee Daehwi os/magyar]

A farmerkabát

Bizonyára néhányotok ismeri a Produce 101 nevezetű műsort - az I.O.I tizenegy gyöngyszeme is itt egyesült egy bandává -, amely idén fiú gyakornokokkal foglalkozik. A fiúk többségét igazán megkedveltem, tehetségesek és csodásak. Ez alól Lee Daehwi sem kivétel, aki rögtön belopta magát a szívembe. Úgy éreztem, hogy egy novellát mindenképp írnom kellett, amiben ő szerepel. Jó olvasást kívánok!

Azt mondtad, hogy szeretsz. Azt mondtad, hogy sohasem fogsz elhagyni. Most itt állok egyedül, kezemben a kopott farmerkabátoddal, miközben rád gondolok.

Talpaik alig-alig érintették a homok felületét; szinte már repültek. A Nap végtelennek tűnő ágaiban vetette ki vörös, no meg narancsszínekben pompázó sugarait az üres tengerpartra.

Csupán csak a két gyermek zavarta meg a békés csöndet, kik az aprócska stéghez suhantak, melyet a jól benőtt nádas kitűnően bújtatott el magában.

Az ócska deszkalapok fájdalmas hangot hallatva recsegtek s ropogtak alattuk, melyet a fiatalok önfeledt nevetésétől éppen, hogy csak észlelni lehetett. Óvatosan helyezkedtek el a stégen; lábaikat az ölükbe pakolták és karjaikat összefonták maguk előtt. Néhány pillanatra hangjuk elhalt és az égre emelték gesztenyebarna szempárjaikat.

- Daehwi - szólította meg a kislány a mellette helyet foglaló fiút oly könnyedén, mintha egy madártollat fújt volna el. - Mi történne, ha nem lenne naplemente? - tette fel bugyuta kérdését, melyen aprót kuncogott magában.

- Te vagy az én naplementém, Chaerin - válaszolta, majd a lány hajából leválasztott egy vékony tincset és gyengéden meghúzta. - Olyan vörös a hajad, mint az ég most - utalt Chaerin hajszínére, ugyanis a csöppségnek rézvörös hajzuhatag omlott vállaira, amely igazán különlegesnek számított, hiszen más nem kapott ilyen kincset az égtől, csupán sötétbarnát.

A Nap néhány pillanat alatt hajtotta álomra fejét, az ég pedig fokozatosan borult sötétségbe. A gyermekek a tengerpart melletti kerékpárjukra szálltak és otthonuk irányába pedáloztak.

Daehwit illedelmes fiúnak nevelték; Chaerint kertes házukba kísérte - ahol szülei már vártak rá -, majd búcsúzásképp karjai közé szorította a lány törékeny testét.

Mintha csak egy éjjel telt volna el; Daehwi, valamint Chaerin átlépték a felnőtté válás küszöbét. Szeretetük egymás iránt megtörhetetlen volt. Az idős stég és a tengerpart kitartóan fogadta nap, mint nap párosukat.

A nyár utolsó fényes jelenségét is közösen csodálták úgy, mint évekkel ezelőtt. A naplemente színpompás árnyait a repülők maguk után hagyott fehér kondenzcsíkja kontúrozta. Enyhe fuvallat söpört végig a parton, mely Chaerint fogcsikorgatásra késztette.

- Szóltam, hogy hozz kabátot, de sosem hallgatsz rám - szúrta le Daehwi a lányt, majd a vállán megpihent farmerkabátját leemelte magáról és Chaerin hátára fektette. - Hazaviszlek, gyere - állt fel, majd lenyújtotta a kezét, hogy felsegítse őt.

Kerékpárjaik a szolgálatukat régen megtették már, így azok helyett egy kisebb terepjárót vettek használatba. Chaerin az ülésre csusszant s a fiú kabátját magához szorította. Mintha csak elbújni szeretett volna benne, ami valójában korántsem okozott számára problémát, hisz a ruhadarab igencsak méretes volt.

Daehwi búcsúzási szokásait megtartva vonta szoros ölelésbe a Naplementéjét azon az estén is. Azonban az utolsóba.

Chaerin kétségbeesetten pillantott ki minden áldott nap az útra néző ablakukon keresztül. Várt és várt, de a fiú nem jött vissza hozzá azóta az este óta. Mobilját számtalanszor tárcsázta; mind hiábavaló volt. Otthonában is kereste, viszont senkit nem talált a virágokkal körbekerített házban.

Az őszi faleveleket lehetett taposni már, amikor egy hatalmas papírdobozzal érkezett meg a postás Chaerinhez.

Gyermeki kíváncsisággal szaggatta szét a bélyegekkel teleragasztott csomagolást a lány, ellenben mikor a doboz tartalmát vélte megpillantani, keze megállt a levegőben s arca falfehérré változott.

Daehwi ütött-kopott farmerkabátja pihent a küldemény mélyén, tetején egy papírdarab pihent, melyen csak egy kacifántos kézírással firkantott mondat állt:

„Lee Daehwi hagyatéka Kim Chaerin számára."

Azt mondtad, hogy lehozod nekem a csillagokat. Azt mondtad, hogy örökké mellettem maradsz. Te, az én Kondenzcsíkom a naplementében.