Leiner Laura: Bábel Szasza szemszögéből ^.^ [NEM LESZ FOLYTATÁS]

11. Fejezet - Az olasz

A csajozás után az egyik telefontöltős bódéhoz mentünk, majd leültünk, és pizza evés közben beszéltük át, ki mit kapott.

– És igen. Három – mutatta fel három ujját Abdul, aki rettentő büszke volt magára az előző csajozásunk miatt.

– Wow. Gratulálok – motyogta Zsófi, miközben a fűszálakkal játszott.

– A legdögösebbet fogom felhívni, ahogy feltöltötték a telómat – nézett maga elé, elgondolkodva.

– Melyik volt a legdögösebb? – töprengtem, mert mind jól néztek ki.

– Inke –csettintett Abdul, ahogy egy perc után eszébe jutott a csaj neve.

– Jaa. Vágom – röhögtem. – Akinek nem Inke, ne

vegye magára – trollkodtam.

Ezen aztán mind nevetésben törtünk ki, és nem is bírtuk abbahagyni egészen addig, mígnem Napsi átvette a szót.

– Úú, ezt nézzétek – bökött a combjára.

– Napsi, a te combodat még egy vak is látja – dobtam meg egy magam mellől felszedett faággal, szemforgatva.

– Nem azt, te hülye –lökött meg, továbbra is a lábát nézegetve, majd egy pontra bökött. – Valaki irtó nagyot rúgott belém. Tuti belilul – nyomkodta fájdalmasan.

– Így jár, aki szörfözik – csóválta a fejét Hipó felsőbbségesen, hiszen ő soha nem vett volna részt efféle "baci terjesztő hülyeség" - ben.

– Viszont elképesztő volt. Mintha repülnék – sóhajtott Napsi álmodozva.

– Repültél is. Addig mutatott a kamera – túrt bele a hajába Abdul, hogy tökéletesen álljon.

– Ja. Akkor rúgtak meg. Próbáltam megkeresni, ki volt az, de nem láttam.

– Biztos véletlen volt – nyugtatgatta Zsófi.

Boldi sztoriján nagyot röhögtünk, ahogy a saját stílusában mesélte, milyen volt elől lenni, és hogyan szerezte meg az egyik ütőt, amit a koncert végén a dobos lehajított.

– Amúgy a mellettem álló srácot találta el, de leesett az ütő a földre, úgyhogy „aki kapja marja" sztori volt.

– Vagy marha – vágta rá Zsófi.

– Fúú, és megszerezted? – ámult Abdul. Boldi vigyorogva húzta ki a ütőt a hátsó zsebéből, és átadta Abdulnak.

– Ja. Mondjuk, nem volt könnyű. - töprengett röhögve.

– A srác simán neked adta, amikor őt találták el vele? – kérdezte Zsófi csodálkozva.

– Hát, miután beleharaptam a kezébe – röhögött fel Boldi, mire Abdul meg én is vihogni kezdtünk, ahogy magunk elé képzeltük a képet, ahogy Boldi állat módjára beleharap valaki kezébe.

– Te megharaptál egy embert? – nézett rá Zsófi pislogás nélkül

– Közelharcban mindent szabad – erősködött.

– Remélem, elmegy tetanuszért – aggódott Hipó az ismeretlen

„áldozatért".

– Mi van? Asszed' veszett vagyok, vagy mi?

– Én azon sem lepődnék meg – dünnyögte Zsófi, hitetlenül elmosolyodva.

– Egyszer Atesz is megszerzett egy dobverőt. Emlékszel, Szasza? – kezdett Abdul, visszagondolva.

– Ha még egyszer szóba kerül ez az Atesz, én megütlek – háborodott fel Napsi, és láthatóan Zsófi is egyet értett vele, sőt, ami azt illeti, kezdett nekem is sok lenni, hogy Abdul folyton őt emlegeti, amikor Atesz láthatóan nincs is itt. Szép volt a tavalyi helyzet, Atesz jó fej volt, meg minden, de már eltelt egy év, és mi itt vagyunk, ő meg nincs.

- Hé, Atesz  jó fej, és tuti itt van valahol, te is bírni fogod. - erősködött Abdul.

- A képzeletbeli barátodat? Kösz nem.

- Ő nem képzeletbeli!

- Már pedig nekem nagyon úgy tűnik! - vágta oda Napsi, dühösen.

– Na, fogadjunk, hogy ilyenje még a fesztiválkirály Atesznek sem volt soha – húzott elő Zsófi a táskájából egy cetlit, mi pedig körbeadva olvastuk el. Amikor hozzám került, rögtön láttam, hogy egy büntető cédula, mégpedig egy kitiltás.

– Mi a...? – néztem Zsófira döbbenten. Na most, tényleg meglepett.

– Mit műveltél? – hüledezett Hipó.

– Semmit. Kolos tehet róla –fonta keresztbe a kezét sértetten, majd elmesélte, hogyan mászott át a kordonon, Kolos unszolására, és hogy hogyan dobták ki onnan. – Szóval tiszta elmebajosnak nézett a szekuritis, Kolos meg letagadta, hogy ismer. Úgyhogy eltiltottak a környékről.

– De durva – pislogott Napsi elképedve.

– Ja. A végén még valami „wanted" plakát is lesz a fényképemmel a VIP-részlegnél.

– Á, Kolos biztos csak hülyült – védte Abdul.

– Nem, nem hülyült. Komolyan azt mondta, hogy nem ismer.

– Ez poén – nyugtatgattam Zsófit, mivel úgy tűnt, tényleg nagyon kiborult Kolosra.

– Poén, ha utánunk kiabál, hogy csak viccelt. De nem kiabált, én meg tényleg ki vagyok tiltva onnan – duzzogott.

– Jó, ki vagy tiltva, de amúgy sem mehetnél be oda – értelmezte a helyzetet Hipó.

– Akkor is duplán vagyok kitiltva – csattant fel mogorván.

– Nem mindegy, hányszor tiltanak ki? - löktem meg nevetve, mire ő is elmosolyodott. Tovább  ettük a pizzát, még Zsófiéból is kaptunk, aki megsajnált minket, hogy nyál csorgatva nézzük, és jó hangulatban beszélgettünk, amikor is Napsi teljesen lesápadt.

– Úristen – suttogta döbbenten.

– Mi van? – kérdezte Zsófi pánikolva, mert ő sem értette barátnője váratlan reakcióját.

– Úristen. Ott az olasz! – sóhajtozott, mi pedig  arra néztünk, amerre ő mutatott.

A nagy tömegben rengeteg különböző ember ácsorgott és beszélgetett, Hollandok és Németek szőke hajjal, világos bőrű fiúk, és vörös hajú lányok, narancssárga karszalagos, napijegyesek tömkelege, és kék szalagos, hetijegyesek, akik sokkal porosabbak voltak, és látszott rajtuk, hogy nem ma érkeztek. A sátrak, és bódék tömkelegében valóban feltűnt egy sötét hajú, sötét bőrű, valószínűleg olasz pasi, aki ezek szerint Napsi olasz pasija, de nem lehettem benne biztos, elvégre egy hatalmas létszámú fesztiválon vagyunk, nem a suliban, ahol mindenkit ismerek.

– Zsófi, látod??? – üvöltötte Napsi eszeveszetten, mire Zsófi is kapcsolt.

A következő pillanatban megjött Boldi a telefonokkal.

- Majmok itt vannak a telók. - nyújtotta át az erszényét, és épp amikor Zsófi kevette a sajátját, Napsi megrántotta, hogy:

- Futááás!- aztán rohanni kezdett, magával rángatva barátnőjét, mire röhögésben törtünk ki.

- Kapjátok el Dieeeeeegoooot! - üvöltöttem.

- Gyerünk, érjétek utol az Amígóóóóót! - kiabálta Abdul is.

A lányok 10 perc után kerültek újra elő,  az Olasz nélkül.