Alice - Fynewood sorozat 1.

Huszonötödik fejezet --- Alice

A zsigereimben érzem, hogy jó döntést hoztam. Az a gyógyszer fogva tartja, a rabja lett, és észre sem veszi. Ha igazat mond és csak együtt alvásra vágyik, mert az segít rajta, ám legyen. Magamnak is alig merem bevallani, de engem is biztonsággal tölt el a jelenléte.

Kábaságában még a fürdő ajtaját is elfelejti bezárni. Amint ezt felfogom, bensőm megrezzen.

Meghallom a víz csobogását. Fészkelődni kezdek, az ágy közepére hajolok és belesek a fürdőbe. A vízüveges zuhanykabinon át is ki tudom venni az alakját, széles vállát, izmos lábát és a pofátlanul formás hátsóját, amitől zakatolásba kezd a szívem. Minden porcikám izzik a látványtól, a bizsergés a gyomromból lefelé kúszik, ismeretlen érzéseket ébresztve bennem. Ajkamba harapok, szemem egyre jobban meresztem.

Jesszusom!

Sebesen visszahelyezkedem. Nem kukkolhatom! Próbálom kideríteni, mi is ez az egész. Tudom, ha engedek a nyers testiségnek, elvesztem. Nem ítélhetem meg a külseje alapján, az puszta vonzalom lenne, ami tévútra vihet.

Habár... Kipben is a külseje fogott meg, de nála a ragyogó mosolya, a mindig csillogó tekintete és az a tisztalelkűség, amit sugároz. Shonn ezzel szemben ősi vágyat ébreszt bennem.

Ismét összezavarodom. Inkább a tévére koncentrálok, keresnem kell valami filmet, ami eltereli a gondolataimat. Romantikus filmek tiltólistán.

Shonn a dereka köré tekert törülközőben lép a szobába. Tekintetem a köldökénél futó vágásra siklik.

- Szépen gyógyul - jegyzem meg, kizárva elmémből a tökéletes hasizmát.

Egy szolid mosollyal reagál, az ajtó felé indul, végül meggondolja magát és a válla felett visszanéz rám.

- Tekerjem feljebb a termosztátot?

Még csak az kéne. Így is lángol az arcom.

- Nem kell, nem fázok.

- Biztos?

- Aham - bólogatok.

Shonn elégedetten vigyorogva kimegy. Zavartan nézek utána, kételyek gyötörnek: vissza fog jönni vagy sem. A felsőm kissé megrángatom, ne tapadjon úgy lángoló bőrömre és hátravetem magam, az ágy keretének támaszkodom. Ekkor veszem észre az ágaskodó bimbóimat. Levegő után kapok a rémülettől és a szégyentől, arcom még inkább felforrósodik. Tenyeremmel gyorsan megdörzsölgetem a bimbóimat, de a hatás sikertelen. Leugrom az ágyról és kikeresek egy bő pólót, magamra kapom.

Shonn felöltözve tér vissza, mintha már nem láttam volna majdnem mindent. Kezében három chips és két doboz kóla, lehajítja őket az ágyra, aztán nedves hajába túrva ő is lehuppan. A matrac megsüllyed a súlya alatt, megérzem a dohány illatát, ami a friss mentás tusfürdőével keveredik.

Ő is a falnak veti a hátát és kinyújtóztatja a lábát. Csak az ételek és az italok választanak el minket, mégis túlságosan közel érzem magamhoz.

- Mit nézünk?

- Még nem találtam semmit - felelem, és visszafordulok a tévé felé, ahol éppen két férfi csókolózik, miközben tenyerük vadul jár a másik testén.

Nagyot nyelek, és gyorsan megpróbálok átkapcsolni, de semmi nem történik. Eszeveszettül nyomkodom a gombot, mire Shonn felnevet. Kiveszi a kezemből a távirányítót, megfordítja.

Érzem, amint a vér kifut az arcomból.

- Mit szeretnél? - kérdezi.

- Vért - vágom rá hevesen, mire szeme kipattan. - Valami horrort, zombikat, gyilkolást és hasonlókat.