38.

2.1K 127 0
                                    







Kathy már azt asztalnál ül és elég hülye fejet vágva figyeli a családunk vadonatúj tagját. Érkezésünkre persze rögtön mindenki felfigyel és Anya elég csúnya pillantásokat küld felém és a holland felé. Valószínűleg Max elég hiányos öltözete nem tetszik neki. Eric suttog valamit Anyának, aki bólintott.

- Jó reggelt – köszön illedelmesen Max.

Egyedül Kathy mormol el egy egyszerű reggelt, majd Ő is az evésbe merül. Értetlenül meredek Anyára, aki még csak egy köszönéssel se volt hajlandó megilletni Maxot.

- Látom ma csodálatos a hangulat – Max halkan felnevet. – Komolyan ezért keltettél fel?

- Hé! – teszem fel a két kezem. – Még a végén megvádolsz azzal, hogy nem adok neked enni.

A kis szurkálódásunk után mély csend következik. Csak az evőeszközök halk csattogása hallatszik.

- És mivel foglalkozol Eric? – Max hangja mellettem határozottan cseng. Kérdésére mindannyian felnézünk.

- Egy könyvelő irodában dolgozom – válaszolja Eric. – Gondolom ti, pedig egy suliba jártok – bök felém és Max felé. Max felröhög. Másnak valószínűleg nem tűnik fel, de én tudom, hogy ez nem őszinte nevetés.

- Jó is lenne – dől hátra. – Én már a dolgozó fiatalokhoz tartozok.

- Hány éves is vagy? – lepődik meg Eric.

- Most töltöttem a 18-at – húzza félmosolyra a száját. Pontosan tudja, hogy kell csőbe vezetni az embereket.

- És mit dolgozol? – Eric valószínűleg valami egyszerű szakmára számított, mint a kiszolgáló a gyorsétteremekben.

- Autóversenyző vagyok - mondja ki úgy, mintha minden második ember ezt csinálná.

- Ez a foglalkozásod? – elég gúnyolódó lesz hirtelen Eric hangneme.

- Jól fizető állásod van? - Max nem törődik a kérdésével.

- Nem panaszkodhatok. Sőt. Rengeteget keresek - húzza ki magát.

- Értem – húzza pimasz mosolyra Max a száját. – Nos, biztosíthatlak, hogy 18 évesen annyit keresek, hogy a te fizetésedet kevésnek találod majd.

- Hogy érted? – kerekedik el a szeme.

- Ugyan melyik tizenéves járja be a világot, vesz Porsche-t és házat Monacoban?

- Nem tudom – rázza a fejét Eric.

- Akkor segítek – vigyorodik el. – Én. Forma 1-es pilóta vagyok. Ez a foglalkozásom.

Erre Eric már nem igazán tud válaszolni, így beáll közénk a kínos csend. Max győzedelmesen áll fel és köszöni meg a reggelit. Kezdem azt hinni, hogy Maxot nem nagyon érdekli a döbbenet, amit okozni szokott.

A hűvös levegő már kicsípi az arcom, de nem igazán zavar. Reggeli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Vagyis inkább én döntöttem így Max pedig csak belement.

- Ne kéresd magad – húzom magam után. – Jó buli lesz.

- Bejárni a várost? – torpan meg, ezzel engem is visszarántva. – Aludni akarok!

- Majd alszok veled este – forgatom meg a szemem.

- Tudod, nem muszáj nekünk aludni. Mást is csinálhatunk - villant kaján mosolyt.

- Max! – csapok a karjára. – Kicsit fog vissza perverz éned.

- És ha nem akarom? – húzogatja a szemöldökét, mire felröhögök.

- Akkor egyedül alszol – vonom meg a vállam. – Nekem aztán mindegy, hogy veled vagy sem.

-Na... Ezt te sem mondod komolyan – lép mellém.

- Miből gondolod? Lehet, hogy nem is szeretlek - vonom meg a vállam. Próbálok úgy tenni, mint aki igazat mond.

- Abból, hogy ha most ez csinálom – húz magához és csak pár centire van tőlem az arca. – Akkor elpirulsz és elkezded kapkodni a levegőt.

- Én... - igazat mond. A szívem, majd' kiugrik a helyéről

- Te? – hajol a fülemhez. – Ne küzdj ellen Rose. Élj a pillanatnak, az érzésnek. Az első reakciónak – ajkai súrolják a fülem.

- Max... Mit fognak gondolni? – próbálom magam kimenteni az elég feszes helyzetből.

- Nem érdekel. Mire gondoltál először? - kérdezi.

- Hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről – suttogom. – Csókolj meg.

- Nem kell kétszer kérned – húzódik el és szemembe néz.

Ajkaink finom érnek egymáshoz. Imádom, ahogy csókol. Az ajkait, amikkel tökéletesen játékot űz. Nem megy túl messzire, mégis megtalál egy biztos pontot, amitől újra és újra megkívánom. Az ujjai finoman simogatják az arcom. A másik kezét a derekamon pihenteti, de erősen tart és megóv attól, hogy összeessek az érzelmek vad hullámától. 

Ha valaki kívülről lát minket csak két csókolózó fiatalnak tűnünk. Belülről mégis mást érezek. Tudom, hogy valójában küzd az érzelmeivel. Azzal, hogy valójában ki is legyen. Nem akar az apja lenni, de mégis felnéz rá. Nem akarja azokat a hibákat elkövetni, de nem is akar más útra térni. Nem találja önmagát.

Ebben kiegészítjük egymást. A lány, aki nem tud élni és a fiú, aki fél élni. Két ember. Két külön világ. Egy szerelem. Egy ütem, amire a szívünk dobban. Elfojtott könnyek, ki nem mondott szerelmes szavak. Titkon való rajongás. Rajongás a csókjaiért, a szavai csodálatossága miatt. Az egész lényéért. Menthetetlen szerelem, amely megváltoztat mindent.

El akarok veszni az érzelmekben. Nem gondolkozni csak cselekedni. Azt akarom, hogy tartson. Tartson, úgy, mintha én lennék az egyetlen. Az egyetlen, aki boldoggá tudja tenni.

Újra és újra megcsókol. Hagyom, hogy irányítson. Nem küzdök a tökéletesség ellen. Nem érdekel mit gondolnak a körülöttünk lévő emberek. Egyszerűen hagyom, hogy az érzelmek diktáljanak.

Kézen fogva andalgunk csak, úgy össze-vissza. Egyszerűen élvezem az életet. A forróságot, ami az összekulcsolt ujjainknál keletkezik.

- Gyönyörű vagy, ilyenkor – szorítja meg a kezem, hogy ha csak egy kicsit is, de felébredjek az álomvilágból. – Gyakrabban kéne ilyen szenvedélyes megcsókolnom téged.

- Lehet – vonom vállat. – Olyan könnyűnek érzem magam. Nem akarok a problémákra gondolni, csak élni. Ez az egész...

- Szerelem – nevet fel. – Az érzés mikor titkon minden mozdulatát figyeled. Mikor beszél csak az ajkait bámulod és azon reménykedsz, hogy nem sokára újra érezheted az ízét.

- Jaj, de aranyos vagy – pislogok rá romantikusan.

- Megőrjítesz te lány – karolja át a vállam.

Egész nap sétálunk. Csak egyszer ülünk be egy étterembe kajálni. Most, pedig forró csokit szorongatva állunk egy hídon és néztük a park kis kanyargó folyóját, ami még nem fagyott be. Max egyik kezével átkarolja a derekam és egy kicsit mögöttem áll. Már mindkettőnk arca vörös a hidegtől és az ujjainkat is csak a meleg ital tartja életben.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elértük a 4 ezer megtekintést😍😍❤️❤️

Nagyon, nagyon szépen köszönöm. Ti vagytok a legjobbak❤️❤️

Changes In My Life ~ Max V. |✅|Where stories live. Discover now