19.

2.3K 119 0
                                    







A lift lassan vonszolja magát felfelé. Komótosan lépek ki és indulok el a szobánk felé. Nem akarom viszont látni őket. Ki akarom hagyni a kérdéseket, hogy milyen volt az este. Tökéletes. Talán az egyetlen szó, amivel jellemezni lehetne. De ezt ők nem tudják. Nem ismerik a történet egészét. Ami szerintük valós, szerintem hazugság. Semmi más.

- Rosie kicsim megjöttél? - köszönt Anya. Hamis mosollyal az arcomon ölelem meg.

- Igen - magam is meglepődök milyen határozott a hangom. - Nagyon élveztem.

- Akkor jó. Kicsit meglepődtem mikor Apád mondta - ölelget még mindig. Erre mit mondjak? Én is? Az egész egy elcseszett színjáték, aminek jelenleg nincs boldog vége. Talán soha nem is lesz. - Örülök neki, hogy jól szórakoztál, de most menj pakolni.

Már éppen indulok a bőröndömhöz mikor egy hang megszólal mögülem.

- Engem már meg sem ölelsz? - Apa hangja valahogy más, mint megszoktam. Megfordulok és szorosan ölelem magamhoz. Tudja, hogy fáj minden módon, ahogy csak lehet.

- Ülsz mellém a gépen? - suttogom a vállába.

- Persze kicsim - hangja melegséggel tölt el, mégis úgy éreztem, hogy nem az igazi. Talán most egyetlen hangot akarok hallani, ami jelenleg nem lehet az enyém.

Ülök és a bőröndömet bámulom. Vége. Nincs több nap mikor kimegyek a pályára és azt nézem, hogy körözget. Nincs semmi.

- Kész vagy? - jön be Kathy a szobába.

- Aha. Miért? - kérdezem tettetett semmiséggel.

- Jól vagy? - mér végig a szemével.

- Miért ne lennék jól? - picit kétségbe esem, hogy a húgom nem hülye és átlát rajtam.

- Furcsa vagy... Én csak... meg szeretném köszönni, hogy kibírtad a hétvégét - ez nem az Ő műfaja. Elmosolyodom.

- Nem volt vészes. Talán legközelebb is kérhetnéd ezt szülinapodra - vonom meg a vállam.

- Tényleg? - kerekednek el mélybarna szemei. - Lázas vagy Rosie, vagy mi a fene bajod van?

- Semmi - nevetek fel. - Jól éreztem magam.

- Akkor lett kedvenc pilótád is? - csillannak meg a szemei.

- Lett... Verstappen - motyogom. - Tehetséges kölyök...

- Ugye? - sóhajtja. - Összeillenétek - mondja, bennem pedig megáll az ütő. A húgom egy sejtelmes képet küld felém.

- A telefonom...

- Igen. Emlékszel mikor otthagytad, hogy Anya beszéljen Bennel? - huppan le mellém az ágyra.

- Akkor? - félek, hogy ki fogja használni a lehetőséget, ami a kezébe került. - Mit szeretnél? - suttogom. Mindent megadnék neki, csak tartsa a száját.

- Semmit - vonja meg a vállát. Ez furcsa. Nagyon furcsa.

- Semmit? Mi lett veled? - értetlenkedem. - Még csak a száma sem kell?

- Nem - feleli. - Vagy igazából, hogy jöjj össze vele. Nem bírom a mostani barátnőjét. Nem illenek össze - ereszt meg egy mosolyt felém.

- Úgy érted? - elég hülye fejet vághatok, de nem érdekel. Nem tudom elhinni, hogy Kathy csupán ennyit akar.

- Ja. Te jobban néznél ki mellette - áll fel. - Akkor mondhatom Anyának, hogy kész vagy?

- Igen - nézem a húgom, ahogy kisétál. - Köszönöm.

Changes In My Life ~ Max V. |✅|Where stories live. Discover now