Alice - Fynewood sorozat 1.

Huszadik fejezet --- Shonn

– Elzúgtam a motorral – hazudom és visszaejtem a pólóm alját. – Józanul. Kurvára nem kéne edzenem, de baszd meg! Megcsináltam! Lefutottam Kipet. Leszereltem. És ma is meg fogom tenni, meg holnap is, de ha leszopsz sem bírok ki két órát. Szóval, vagy leszálltok rólam az edzővel és a mérkőzésre teljesen felépülök, vagy a mai játék után vihettek a sürgősségire összevarrni. Válassz!

Parker arca megnyúlik.

– Haver! Ezt miért nem mondtad?

– Mert akkor edző bá nem enged játszani. Rajtad áll, ott leszek-e a nagy meccseden, vagy sem.

– Nem ér annyit, hogy kórházba kerülj miatta.

A fejem zsibogni kezd, a levegő is bennem reked. Nem akarok hinni a fülemnek. Parker inkább kockáztatná a nagy lehetőségét, mintsem az én épségem? Erre nem számítottam. Vajon akkor is ezt mondaná, ha bevallanám, hogy egy bunyóban sérültem meg?

– Kibírom, csak fedezd a seggem. Oké?

Kelletlen, de biccent.

– Oké, ebédszünetben beszélek vele! De baszod, járj inkább autóval.

Azt várhatja.

A döbbenet – miszerint Parker aggódik értem – másik világba repít. Amióta ide járok folyton a szemébe hazudok, most is azt tettem, de részben igazat mondtam, és ez különös, meglepően kellemes érzés. Apám szavai ott csengnek a fülemben: ha király akarsz lenni, a királyt mutasd, ne a kisfiút. Tökéletes tárgyalási technika. Akárhány üzleti vacsorára ment, sosem engedett az álarcából. Összeszorul a szívem a felismeréstől, miszerint hiába gyűlölöm apámat, én is azt teszem, amit ő.

A gondolataimba temetkezve haladok Parker mellett egészen a teremig. Utolsóként érkezünk, és éppen látom, amint Kip széles vigyorral az arcán lehuppan Alice mellé. Egyből löki neki a szöveget, Alice meg elpirul.

Megtorpanok.

Még nem láttam Alicet elpirulni. A félmeztelen látványom sem hozta zavarba, de Kipnek már a jelenléte is. Ujjaim ökölbe szorulnak, közéjük akarok csapni, ám valaki megkocogtatja a hátam. A vállam fölött hátranézek. Mrs. Hannover nem mond semmit, csak az asztalok felé mutat. A leghátsó padhoz megyek és elhessegetem Parkert, helyet cserélünk. Így rálátok Kipre és Alicere.

Nem hagy nyugodni a kérdés: Kip mi a retkes fenével képes hatni Alicere?

Mrs. Hannover a tanári asztalnál lassan és tüzetesen ecseteli a legújabb kísérlet során elvégzendő lépéseket, amiket Parkerre hagyok, csinálja csak egyedül, az én figyelmem most más vonja el. Mint egy rossz kém lesem a mosolygó párost. Felfigyelek arra is, hogy Kip nem azt teszi, amit a tanárnő mond. Valamit előhúz a táskájából és cinkos vigyorral az arcán megmutatja Alicenek. Alice a fejét rázza, ki akarja kapni a kezéből azt a valamit, mire Mrs. Hannover megfordul, sasszeme végigjár a diákokon. Alice lehajtott fejjel úgy tesz, mintha jegyzetelne. Kip közben a kis zacskó tartalmát beleszórja az ecetsavval teli kémcsőbe, amit egy óvszerrel zár le.

Ez hangos lesz.

A folyadék pezsegni kezd.

Alice felkapja a fejét, és ahelyett, hogy oldalra ugrana hősiesen odébb löki Kipet.

A folyadék robbanásszerűen felbugyog. Az óvszer lerepül a csőről és hirtelen mindent eláraszt a maró, kesernyés szag.

Mrs. Hannover orosz medve bájával csörtet Kipék asztalához.

Feltörő nevetések áriája tölti be a termet.

Alice prüszköl és köhög. Az óvszer a hajában fityeg, a kifröccsenő lé pedig elárasztotta a ruháját és az arcát. Többen is előveszik a mobiljukat és fotózni kezdenek. Azonnal kilépek a padból, segíteni szeretnék Alicenek. Kip ekkor kiveszi Alice hajából a gumit, kétségbeesetten szólni akar, de Alice zárt ökle Kip orrába csapódik még mielőtt hozzájuk érnék. Síri csend támad. Mrs. Hannoverbe is belefagy a szó, mígnem hangosan felnevetek. Tapsolni kezdek. A többiek utánoznak. Alice vérvörös tekintete előbb rám, majd Kipre vándorol.