GOT7 YAOI OS's^^

2Jae OS.

- Úristen YoungJae! Ki tette ezt? - mutatott ingerülten sérüléseimre YuGyeom, mire gyorsan magamra kaptam a pizsama pólóm.

- Csak elestem! - mondtam az első dolgot mi eszembe jutott, de láttam rajtuk, hogy nem hiszik el, ezért nagy levegőt véve belekezdtem történetembe... - Az egész két éve kezdődött, mert ugye beleszerettem JaeBumba, de ezt tudjátok... - Néztem legjobb barátaimra, akik csak megégértően bően bólogattak. - Ugye egy szobába kerültünk és én ennek felettébb örültem is egészen mostanáig. JaeBum megváltozott. Három hete kerül engem és alig szól hozzám, viszont ha mégis, akkor csak az órákról vagy épp a leckéről kérdez. Egy és fél héttel ezelőtt láttam rajta, hogy rossz kedve van, ezért meg akartam ölelni, ahogy mindig teszem, ha szomorú, de erősen ellökött magától, majd leüvöltette a fejemet, hogy mit képzelek magamról. Ez így ment a mai napig. Ma viszont amikor csak úgy pofon vágott felajánlottam neki, hogy elköltözök, amire azt válaszolta, hogy : " Intézd is el, hogy elmenj! Már kurvára unom a pofádat!". Hát mit ne mondjak, kezdi összetörni a szívemet és elvenni a maradék életkedvemet is. Jah és még annyi, hogy a kezem megzúzódott, csakmert láttam rajtatok, hogy ez lenne a következő kérdés... - életem legnagyobb hazugsága után befeküdtem az új ágyamba és könnyeim nem hagytak egyedül, újra arcomat áztatták, ahogy visszagondoltam az elmúlt egy hónapra.

- Mi van a kezeddel? - Nyitódott ki az ajtó, majd besüppedt mellettem a futon. - Mutasd!

- JaeBum hagyd békén! - Hallottam meg Jackson hangját, majd éreztem, ahogy JaeBum feláll az ágyamról. A többiek próbálkotak a bentmaradással, de JaeBum túlságosan vezető egyéniség, ha ő valamit akar, azt megszerzi....Talán ezért is szerettem belé...

- YoungJae.....Én.....Sajnálom... Kérlek mutasd meg a kezed! - Nem akarok hinni ennek a mézédesen csengő hangjának...

- Fájdalmat okoztál nekem JaeBum! Most miért higyjem el, hogy érdekel mi van velem?! Honnan tudjam, hogy nem akarsz újra megalázni?! - Végre kitört belőlem minden, üvöltöttem, legszivesebben el is szaladtam volna, mert fájt. Fájt kimondani ezeket a három héttel ezelőtt még semmi értelemmel nem rendelkező kósza sorokat...
- YoungJae hallottam, amit mondtál. Tudom, hogy szeretsz és ha meg hallgatsz én is elmondok pár dolgot! Kérlek hallgass meg! - nézett rám kétségbe esetten. Nem volt mit tenni, kimentem veke az erkélyre. Kiérve leült, majd zsebéből előhúzott egy doboz cigit. Szemem felcsillant a kis halálrudak láttán, és pofátlanul meg is kérdeztem :

- Kaphatok egy szálat? - vetettem fel kérdésem félőn, mire mosolyogva felém tartotta a dobozt. Elvettem egyet, majd zsebemből előkotorásztam gyújtómat és meggyújtottam. - Ahh már úgy hiányzott! - szívtam bele mélyen cigarettámba. Imádom ezt az felpezsdítő érzést, amikor megszédülök az első tüdőmbe jutó füstfelhőtől és az egész testem bizsereg.Lehet, hogy rohadt káros, de rohadtul nem érdekel!

- Szeretem a füst gomolygását nézni. Olyan gyönyörű, mikor eggyé vállik a levegővel! (*-* Én is imádom) - nézett a sötét utcára elgondolkodva.

- Miről akartál beszélni? - kérdeztem halkan, hiszen féltem. Féltem attól, ami történhet.

- Erről a hónapról akartam veled beszélni, amit konkrétan pokollá tettem számodra! Tudom, nem kellett volna ártanom neked, de túlságosan az érzéseim irányítottak...Ellenálltam az irántad érzett érzéseimnek, mert féltem...Féltem, hogy megutálnál, ezért még azelőtt megutáltattam magamat veled, mielőtt engedtem volna a most felszínen lévő érzéseimnek eltaszítani magamat mellőled! De mostmár tudom, hogy hülyeséget csináltam! Legszívesebben agyon verném magamat azért, amit veled tettem! Undorítónak érzem magam! Mondjuk az is vagyok. - Szörnyű volt ezt végig hallgatni, de valahol jólesett. - Ja még valami! - közelebb jött, eldobta csikkjét, mire én is így tettem, és megölelt. - Szeretlek Choi YoungJae! - puszilta meg fejemet, mire jobban hozzábújtam. Lehet, hogy most át akar baszni, de per pillanat csak boldog akarok lenni! - De tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked és nem vagy rám kívá- - Mi? MI? MIIIIIIIIIIII??????

- MI?! Méghogy nem vagyok kíváncsi rád?! Im JaeBum! Két rohadt éve beléd vagyok esve és ha nem vetted volna észre minden hisztidet, hülyeségedet, köcsögségedet elviseltem, mert szeretlek! Lehet, hogy most magamat is bántottam miattad, de az csak azért volt, mert legyengültem! Kérlek hidd már el, hogy szeretlek! - néztem rá mérgesen, miközben már mellkasábak dölve beszéltem. Mire abbahagytam ő már tátott szájjal nézett le rám.

- Na várjunk csak! - fogta meg bekötözött kezem egy kétségbeesett sóhaj kíséretében. - Hadd lássam csak a kezedet! - húzta fel pulcsim ujját, majd lassan elkezdte letekerni kezemről a textilt. Kezem és ezzel együtt az azon lévő hegeim napvilágra kerültek. JaeBum elborzadva simított végig a még mindig fájó területen, mire halkan felszisszentem. Rámkapta aggódó tekintetét, mire én csak elmosolyodtam.

- De...miért csin...miattam volt ugye? - erre szomorúan bólintottam. - Sajnálom! Irtózatosan! Szeretnélek kiengesztelni! Kérhetsz bármit! - térdelt le elém. - Jah és azt többet nem akarom látni! - mutatott alkaromra. - Hidd el, hogyha véletlenül sikerülne, a halálodba én is bekehalnék!

- Rendben, többet ilyet nem csinálok. - kezdtem cipőm orrát fixírozni. - Tudod mivel tennél a legboldogabbá? - küldtem felé egy félő mosolyt.

- Nem, de nagyon remélem, hogy azzal amire gondolok! - mondta egy kaján vigyorral az arcán, mire vállon csaptam.

- Yaa Im JaeBumm! Te perverz állat! Bár...najó ott még nem tartunk. Szóval, ha arra a kérdésre, hogy akarsz-e a pasim lenni igenlő választ adsz... - szégyeltem magam, amiért ilyen önző akartam lenni vele,de szerelmes vagyok!

- Hát nem is tudom JaeJae....most költöztél el tőlem, mert testileg-lelkileg bántalmaztalak... - próbálta játszani a szomorút, de az a fránya mosoly sajna felfedte igazi érzéseit. - Persze hogy igen! - ölelt magához boldogan, mire én csak nevettem. Ilyenkor olyan édes! - Ugye tudod, hogy te vagy az UKE?

- Ez természetes...várj, mi? Te ezt honnan? - néztem rá döbbenten.

- Tudoooood...Yaoi....Sekai Ichi Hatsukoi (Egyik kedvenc Yaoi Animém ^3^).... -úgy magyarázott, mintha öt éves lenné, pedig szerintem jobban ismerem az animék világát, hisz ezeken nőttem fel -azaz animéken és mangákon-.

- JaeBum drágám, ha már én vagyok az UKE, akkor te vagy a SEME, amit valljuk be nem is bánok. - karoltam át nyakát. - És tudod amíg csak figyeltelek folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy miért nézel ki ilyen jól...na meg gyengébb pillanataimban azon, hogy miért nem felettem nézel ki ilyen jól... - haraptam be alsó ajkam.

- Ohh hirtelen milyn kis szókimondó lettél. Ez tetszik... - és végre, két év után először megcsókolt! Nyelve alsóajkamtól kért bebocsájtást, mire az készségesen át is engedte.
Fél perce se álltunk így, mikoris kinyílt az erkély ajtó és valaki belépett rajta.

- Ti mi a jó istent műveltek?! - nézett ránk Mark meglepődve.

- Csak megcsókoltam a hercegnőmet! - válaszolt JaeBum mire újra vállon csaptam.

- Nem vagyok hercegnő! - rivalltam rá mire elmosolyodott.

- De gondolom te leszel az UKE... szóval hívhat hercegnőnek, Gyeom is szokott néha engem! - mondta tök lazán BamBam, aki nem tudom honnan az istenből került elő.

- Na jó, akkor YoungJae szeretnél visszaköltözni? - kérdezte JinYoung kilépve az erkélyre.

- Természetesen! - mondtam mosolyogva.

- Akkor gyere, mert van egy óránk takarodóig! - húzott magával, mire persze mindenki jött utánunk. Olyan szinten boldog vagyok, hogy az leírhatatlan! Lehet kicsit bonyolult, de ez az én életem...