Just My Star [EXO]-ChanYeol

Márpedig véletlenek nincsenek

Szereplők:

Emily- kitalált személy

ChanYeol- mint Exo tag

Sehun, Suho, Kai, Lay, Xiumin, Baekhyun, Chen, D.O- többi tag

Már körülbelül két hete vagyok itt Koreában, és mégsem találok el sehova. Néha már zavarba ejtő, ahogy ténfergek az utcákon, mint valami értelmi fogyatékos, hogy legalább a táblákat találjam meg. Még az a szerencse, hogy tökéletesen beszélem a nyelvet, azonban az írás olvasás nem erősségem, ezért ha találok is egy táblát, fél óráig olvasom, míg megfejtem, hogy gyalogos átkelőhely...ezt a jelzés nélkül is észrevettem.

A mai reggelem is így telt, és ismét sikeresen eltévedtem, egy két sávos út melletti járdán sétáltam, valami hatalmas épület mellett, amit nem sikerült rendesen megfigyelnem, ugyanis lekötött az út másik oldalán lévő parkban ugrándozó mókus. Éppen egy bokor mögé bújt el, amit csak leguggolva lehetett látni, így hát amennyire csak tudtam lehajoltam, talán túlságosan is, ugyanis a következő pillanatban lefejeltem a betont, majd elterültem a földön. Amúgy is eléggé meglepődtem a történtektől, de amikor megláttam egy ismerős arcot a fejem felett csodálkozóan rám bámulni, azt hittem túlságosan is bevertem a fejem. Gyorsan felpattantam, és néztem az előttem állót. Ez valami vicc? 3 hét alatt egy hírességet sem láttam, erre az idióta esésemmel sikerül bemutatkoznom PARK CHANYEOLNAK??

-Minden rendben van?- Kérdezte meglepetten.

Mivel világ életemben lenézőnek találtam, ha rajongok valakiért, nem akartam egy lenni a sok rajongó közül, így igyekeztem elrejteni minden érzésem, és úgy tenni, mint ha azt sem tudnám ki az.

-Öhm, persze csak kicsit megszédültem.- Majd erőltettem egy hatalmas vigyort.

-Biztosan? Vérzik a homlokod.- Upsz..

-Ó tényleg? Meg sem éreztem, amúgy sem találok el soha oda, ahova kéne mennem, a kettős látás már nem változtat semmin.- Legyintettem. -Csak mondd meg, hogy hol vagyok, aztán talán kilyukadok valahol.

Értetlenül nézett rám, majd felmutatott a nagy épület feliratára. Ó, valóban, mi más lenne, mint az SM?!.. -Úgy látom nem valami sasaeng vagy, úgyhogy gyere beviszlek és ellátjuk a sebedet, így ne mászkálj az utcán.- Megfogta a kezem, amitől enyhén elvörösödtem, de én kb minden második percben lila fejjel járkálok, úgyhogy már nem is törődöm vele. Az azért egy kicsit már kellemetlen volt, amikor megláttam Sehunt és Layt, előbbi szintén vörös fejjel a visszatartott röhögéstől, második a szokásos értetlen és kis kedves arcával. Hihetetlen, hogy ezek hogy tudnak élőben még a videókban látottaknál is helyesebbek lenni. Lehet azért mondom ilyen könnyedén a történteket, mert még fel sem fogtam.

Bevezetett az ajtón, és egy kis szobába vitt, ahol egy kis alacsony nő ült fehér ruhában, és valamit írt a gépen. Gondolom ápoló volt, vagy orvos, és ez itt a beteg szoba?! Chan leültetett, és kérd valami fertőtlenítőt.

-Lehet ez csípni fog, de bírd ki, rendben?- Mosolygott rám, ami mindennél jobban nyugtatóan hatott.

A gond csak az volt, hogy ez elterelte arról a figyelmemet, hogy felkészüljek, és ez a szar tényleg csípett, ezért a következő pillanatban hatalmasat üvöltve félre löktem magamtól Chant. Az ápolónő azonnal odarohant, majd mérgesen nézett szegény ártatlan teremtésre, és átvette tőle az ecsetet.

-Jól van, semmi baj, ez az ütődött nem tudja mit hogyan és hova kell.- Kacsintott rám.

Hmm, ezzel most mire gondolt?

-De-dehogyis, az én hibám volt, valami elterelte a figyelmem..-Motyogtam össze-vissza. Ekkor néztem Chanyeolra, aki már szintén vörös fejjel állt mellettünk. Mikor észrevette, hogy figyelem, valamit reagálnia kellett.

-Öhm, oké akkor én kint várok.- És ki is viharzott.

Hamar végeztünk a sebem ellátásával, és egy idiótán kinéző (akárcsak én) kötéssel a fejem hagytam el a szobát.

-Minden rendben ment?-

-Persze, köszönöm a segítséget-

-Ne nekem köszönd.- Mosolygott. -Viszont most haza kéne vinni, nemde?-

-Nem akarok több szivessé..-

-Semmi gond Buksi, elviszünk.- Karolta át a vállamat Sehun, aki még mindig jól szórakozott az esésemen, és egy gyönyörű becenévvel is ellátott.

-Hát ez nagyon vicces volt.- Pillantottam oldalra unott fejjel. -Viszont nem talált, Emilynek hívnak.

-Oké Em, nem a név számít, mi akkor is elviszünk ha Joshua a neved.- Hát, ha már helyesebb is, mint kiderült viccesebb is élőben a srác, ami jelen esetben nem szórakoztat annyira. Ezzel szemben Chanyeol a kezét nyújtotta felém, ami meglepett, hiszen figyelt arra, hogy nem ázsiai vagyok, tehát nagy valószínűséggel nálunk kézfogással mutatkoznak be.

-Park Chanyeol.-

-Emily Burn. Becenevem sok volt már, úgyhogy úgy szólítatok, ahogy szeretnétek.-

-Fogadjunk egy sem volt olyan jó, mint a Buksi?!- Vigyorgott rám ismét Sehun.

-Nem, egyik sem volt ilyen jó.- Sóhajtottam.

-Jól van elég lesz, megkaptam az SMS-t, kit kell hazavinni?- Érkezett meg hozzánk Suho. Na jó enyhén kezdtem lesokkolódni, hogy ennyi taggal találkoztam. De őszintén szólva, engem nem ez zavart meg, hanem hogy ennyire emberiek, ennyire kedvesek és segítőkészek. Nem is értem azokat a lányokat, akiket csak a külsejük érdekel. Ezek az emberek akkor is csodásak lennének, ha fele ilyen jól néznének ki.

-Ő itt Emily, és megsérült, nem is lát rendesen, kéne neki egy fuvar.- Segített ki Chan.

-Bizony, de nem is akárhogy sérült meg. Éppen feltérképezte a járdát közelről, amikor egyszer csak úgy gondolta meg is kéne kóstolni. Eszméletlen volt.- Röhögött Sehun a remekül előadott sztoriján, amit bevallom jól előadott, de azért nem hozott éppen kellemes helyzetbe.

-Akkor most melyikőtök a részeg?- Kérdezte jogosan Suho.

-Ajj, nem tök mindegy már? Megyünk vagy nem? Lehet mire odaérünk már elfogy az összes kék szarvú unikornis a boltban.- Duzzogott mellettünk Lay, aki fogalmam sincs mióta álldogált itt. Kapott pár értetlenkedő szemet, majd Suho megnyugtatta, és elindultunk a kocsihoz.