A baba lelke

Prológus!

  Ha egy ember meghal teste 21 grammal könnyebb lesz. Ez azt bizonyítja, hogy a lélek nem marad meg halálunk után. Az elme kiürül, s a lélek távozik vele. Sokan próbálkoznak feltámasztani holtakat, de egy halott testbe sose lehet visszalehelni az életet. Lelkünknek két része van, az egyik az agyban rejtőzik, ha az agy leáll elveszítjük lelkünknek azt a részét, melyekkel ítélni tudunk, s mely tárolja az emlékeket ezt a részt elmének szoktuk nevezni. A lélek másik része pedig a szívünkben helyezkedik el, melyekkel érzéseket mutattunk ki.

Ha sikerülne visszahozni egy halott szívét, akkor csak sírni, nevetni tudna.  Örömöt és haragot érezne, de ha csak az agyat sikerülne visszahozni, akkor mindenre képes lenne, csak érzelmeket kibocsátani nem. Az ezernyolcszázas évek elején elkezdtek kísérletezni a holtakkal. Megpróbálták őket visszahozni az élő emberekhez. A kísérletek 87% kudarcba fulladt, 8%-nak sikerült pár másodpercnyire visszahozni őket, de csakis azokat, akik 2 nap keretében haltak meg. A maradék 5%-nak meg sikerült feltámasztani a halottakat. De lelkük egyetlen egy részét se tudták visszahozni, így csak bábúként "éltek" míg testüket fel nem falták a férgek és gombák. A rohadás ismét megölte őket.
Egyszer csak 1843-ban az egyház tiltakozott a kísérlet ellen. Istent káromló tettnek nyilvánították. S mint tudjuk az egyház nagy hatalommal bírt. Így rá pár szűknek tűnő évvel, pontosabban 1847-ben az állam megtiltotta a kutatóknak, hogy folytassák a kísérletet. De ahogyan azt sejteni lehet, senki se mondott le ilyen könnyen, hisz sok évnyi munka volt benne. 
Titokban, pincékben, csatornákban folytatták a kísérletet. Alanyokat a helyi temetőkből szereztek, vagy akár rokonok, esetleg egymás testét felhasználva folytatták munkájukat. De innentől kezdve minden feljegyzés titkosítva lett. Nehezen lehetett megtudni, hogy kinek sikerült tovább jutnia.
Egy esős napon, viszont egy igazán rendkívüli hír fogadta az egész világot!
Valakinek sikerült feltámasztani egy embert, ki már hetek óta halott volt. A nagy bemutatón minden rendben volt. A holtest olykor tett pár lépést, kezét megmozdította. De a lelke nem volt benne. Az eltűnt, s úgy tette előre a lépéseket, mintha reménykedne benne, hogy megtalálja!
Az emberek féltek, de egyben csodálták. Csodálták egészen addig, míg a halott férfi családja oda nem ért. Az özvegy nő boldogan, zokogó szívvel és szemekkel ölelte meg férjét. De az nem viszonozta...Inkább hatalmasra nyitotta száját és fogait a lehető legvadabbul mélyesztette a gyenge, ártatlan nő vállaiba. 
Ismét meg kellett ölni az alanyt! Innentől az állam is komolyabban vette, ezért az országok összefogtak és fejeseik egy hatalmas kutatási parancsot adtak ki. Minden házban, pincében és csatornában végig mentek. 
1868.02. 16.: A holtak mozgalma. Így nevezték ezt az akciót, mely során több mint 2 ezer embert fogtak el világszerte. De így is voltak egyesek, kik túlélték és elbújtak. És kiket elfogtak továbbították a jegyzeteket.
S bár oda figyelnek, mégis az évek során lankadt a figyelme az országoknak a kísérlettel kapcsolatosan. Hiszen a nagy mozgalom után már nem  mertek az emberek belevágni a kísérletbe. Bárki megtette elkapták! Mostanra pedig...Senki se tudja, hogy hányan vannak, mert ezek az emberek senkikkel se veszik fel a kapcsolatot. Maguknak tartják meg a titkot, hogy egyszer a holtak "megmentőjeként" álljanak a világ elé.
A nevem Dr. Peter Nelson és a holtak feltámasztása a szakterületem.