closer ✧ bucky barnes

fifteen

Hosszú percek után meg engedték, hogy kinyissam a szememet.

- Erre mondom én azt, hogy szép munka. – pacsizott le Wanda és Nat mögöttem.

Tényleg kicsit máshogy néztem ki. A hajamat már rég hordtam így, szinte mindig hagytam, hogy egyenes legyen. A szememen nagy hangsúly volt, és szépnek éreztem magam.

- Azta, nagyon köszönöm. – mosolyogva néztem fel a lányokra.

- Az ágyadon hagytam egy ruhát, biztos vagyok benne, hogy jó lesz rád. Hétkor találkozunk. – mondta Wanda, majd mind a ketten elköszöntek és kimentek a szobámból.

A ruhára pillantva, egyből tudtam, hogy egész este lefelé fogom húzogatni a combomon. Egy bíbor színű, szűk ruha volt. Felvéve, a tükör elé álltam, hogy megnézzem magam.

Ahogy gondoltam, egyből húzogatni kezdtem a combomon. De mivel nem volt más ruhám, muszáj leszek ebben lenni az este.
Amint az óra hetet ütött, és meghallottam az embereket az alsó szintről, felvettem a fekete magas sarkút, amint Natasha adott kölcsön, majd a liftekhez sétáltam. Kicsit meginogtam a cipőben, de visszanyerve az egyensúlyomat húztam lejjebb a ruhámat újból a lábamon.

Amint a lift csengve egyet a megfelelő szintre ért és kinyitódott az ajtó, kicsit meghökkentem az emberek sokasága láttán.

A pulthoz sétáltam, hátha ott lesznek Natasháék, vagy valaki a csapatból, de újból csak ismeretlenekbe bukkantam.

A csapos felé intve rendeltem magamnak egy pohár alkoholt, hogy kissé lelassítsam a dübörgő szívemet. Hátha segít. Mikor kiürítettem a pohár tartalmát, meghallottam Steve nevetését valamerről. Követve a hangot átvergődtem a tömegen, elvéve egy pezsgőt az egyik felszolgáló tálcájáról.

- Na végre, hogy megvagytok. – motyogtam, mikor feltűntek előttem a többiek. Éppen sztoriban voltak, Steve mesélt valamit, amit a mellette ülő Bucky, Clint, Sam és Tony hallgatott. Wanda és Nat egy másik kanapén ücsörögtek, és mikor megláttak hangosan köszöntek.

- Na végre, hogy itt vagy! – Tony örvendezett, amitől mindenki rám nézett.  – Te vagy a díszvendég, ha kell bármi, csak szólj. – kacsintott Stark.

- Ugyan. Inkább téged és Bruce-t kéne ünnepelni. – mosolyodtam el, intve a kezemmel.

Tony még mondott valamit, de Bucky tekintetét érezve magamon, szemeibe néztem.

Na jó, talán tényleg tetszik Buck.

- Rosa, itt vagy? – Sam zökkentett ki egymás bámulásából, így elkaptam a fejemet és felnéztem rá.

- Oh, bocsi, elbambultam. - sütöttem le a szememet.

Sam bólintva elmosolyodott. - Esetleg kérsz valamit inni? - biccentett a pult felé.

- Öm... egy kis pezsgő elég lesz. - rántottam meg a vállam.

Nem nagyon bírom jól az alkoholt, de elég rég ittam már ahoz, hogy most megérdemeljem.
Míg Sam vissza nem ért, csöndben hallgattam a többiek beszélgetését. Ritkán szólaltam meg, inkább csak felnevettem néha.

Itallal a kezemben birizgáltam ruhám alját. Kényelmetlenül éreztem magam, mivel Bucky tekintetét rajtam tartotta, amit nem tudtam nem észre venni.
Beleittam a pohárba, a hideg hűsítően hatott felhevült testemre. Tudtam, hogy akárhányszor elkaptam James szemeit elpirultam, de már biztos, hogy úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom.

Tony viccén nevettek éppen a többiek, mikor Bucky lassan felállt, és odajött mellém. Poharát letette az asztalra, majd lehajolt, hogy halljuk egymást a zenében.

- Van kedved egy kicsit csendesebb helyre menni? - éreztem kellemes illatát, és az alkoholt, ahogy a fülembe suttogott.

Kirázott a hideg kellemes hangjára, és csak bólintani tudtam.
A következő pillanatban már a tömeg közt furakodtunk át, bal kezem Bucky emberi ujjai között.
Élveztem az érintését, talán jobban, mint másokét. Talán túlságosan is jobban élveztem.

Bucky az egyik meszebbi teraszhoz vezetett, az ajtót lassan kinyitotta, majd kiléptünk a hüvös estébe. Az ég tiszta volt, a hold pedig csak úgy sugárzott fölöttünk.
Pár pillanatig csöndben maradtunk, majd nagy levegőt véve Bucky felé fordultam. Nekitámaszkodtam a korlátnak, összekulcsolva magam előtt kezeimet.
Lesütve a szemeimet elmoslyodtam meglátva, hogy Bucky még mindig néz. Néha lassan pislog, beleharap az ajkába, zsebébe teszi a kezét.

Buck felnevetett, majd közelebb lépett. Más volt, nyitottabb, és nyugodtabb.

- Örülök, hogy megtanultad használni az erőd.

- Én is. Végre nem kell hordanom azokat a hülye kesztyűket. - forgattam meg a szemeimet.

Újból csönd szállt ránk. Egy kicsit kínos fajta, de ezt biztos csak a gyomromban repdeső pillangóktól éreztem így.

- Figyelj... a szüleiddel kapcsolatban... tudom, hogy mit tettem, és érzem, hogy még mindig fájlalod azt a pontot, amit nem csodálok, de... - félbe kellett szakítanom.

- Semmi baj, Bucky. - mondtam.
Bucky meghökkenve nézett rám. Meg sem bírt szólalni. - Már mondtam, hogy nem te voltál... nem akarlak e miatt nem kedvelni.

- Te... kedvelsz engem? - Bucky most még jobban felhúzott szemöldökkel nézett rám. Felnevettem, majd válaszoltam.

- Persze, idióta. Csak bele kell nézni azokba a bájos szemeidbe. - rajzoltam köröket ujjaimmal a korláton.

- Oh, hogy már bókolsz is! - nevetett James, mikor hirtelen meg ragadta a kezem és magához húzott.

Lélegzet visszafolytva néztünk egymás szemeibe, hogy aztán egy csókban találkozzunk. Kapkodtuk a levegőt, ahogy Bucky nekinyomott a falnak, bár azt sem tudtam, hogyan kerültünk oda. Magamban megköszöntem Bucky-nak, hogy jóval messzebbi teraszra hozott, ahonnan egyszerűen el lehetett jutni a liftekhez, anélkül, hogy bárkivel találkoznánk.
A folyosón keresztül, egészen a felvonókig csattantak köztünk a csókok, mintha még sosem csináltuk volna azelőtt.
Ujjammal hátam mögött megnyomva a hívó gombot jött a lift, mi pedig meg sem szakítva a kapcsolatot, beszálltunk. Megnyomva a szintünk gombját válltunk el egy pár pillanatra, hogy levegőt vegyünk.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte Bucky pihegve.

- Igen. - bólintottam, mikor kinyitódott a felvonó ajtaja, mi pedig siettünk Bucky szobájába.

Az ágyára esve folytattuk, ahol félbehagytuk. Mélyen a szemeibe néztem, mielőtt kigomboltam volna a rajta levő inget. Ajkaink megint találkoztak, dominanciáért küzdve.
Bucky lehúzta magáról szürke felsőjét, én pedig csak szótlanul néztem végig eszméletlenül vonzó felsőtestén.
James önelégült mosolyát látva forgattam meg a szememet.

- Meg se szólalj. - ráztam a fejem.

- Nem terveztem. - mondta, majd leterített az ágyra.

///
jó hosszú rész, amit most fejeztem be (0:03 van, de még élek, haha)