closer ✧ bucky barnes

seven

A napfényre kelltem fel, ahogy a hátamat melegíti. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és mikor Bucky-val szemben felébredtem, a hajnali események beugrottak. Halk szuszogása megmosolyogtatott, miközben lassan próbáltam kikászálódni az ágyból. Beletúrva a kócos hajamba néztem rá még egyszer, majd gyorsan át siettem a saját szobámba.Vagyis siettem volna, ha nem ütköztem volna bele valakibe.

- Bo...csi. – néztem fel Steve-re és a mellette álló Natashára.

- Miért jöttél ki Bucky szobájából? - ráncolta szemöldökét Natasha.

- Én... ott aludtam... de csak azért mert rosszat álmodott és gondoltam, hogy.... – mikor észre vettem hogy zavaromban kapkodok, inkább befogtam a számat. – Csak egyszeri alkalom volt. –fejeztem be a magyarázkodást, és elmentem mellettük kieresztve a levegőmet.

- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy ma el kell mennünk egy bevetésre. Steve pedig fel akarta ébreszteni Bucky-t. – szólt utánam Nat, Steve pedig már el is tűnt Bucky ajtaja mögött.

- Hova kell mennünk? - kérdeztem, miután Natasha követett a szobámba.

- Nem messzire, Új-Mexikóban robbanások voltak, a legjobb lesz, ha megnézzük, hogy kik vannak ott.

- És én mit tehetnék? Az erőm még nem tért vissza, és -

- Rosa, éveken keresztül tanultad a harművészeteket, gyors tanuló vagy. Majdnem olyan jó mint én. - hoppant le az ágyamra.

- Azért azt te sem gondolod komolyan. - nevettem fel szarkasztikusan. - Még mindig sok mindent kell tanulnom.

- Majd Bucky segít. - húzogazta a szemöldökeit én pedig megforgatva a szemeimet gyengéden meglöktem.

És ekkor egy pillanatra mintha újra láttam volna az emlékeit, meginogtam.

- Rendben vagy? – kérdezte aggódóan.

- Azt hiszem vissza jött az erőm. – néztem le a kezeimre kicsit szomorúan.

- Viszont így legalább a repülőre gyere velünk. Ha valaki megsérülne te segíthetsz.

- Rendben. - bólintottam.

➖

Felvettem egy bőr nadrágot és egy kapucnis pulcsit, arra pedig a bőrdzsekimet. Éppen a bakamcsomat kötöttem be, mikor egy kopogást hallottam az ajtóbom.

- Igen? - szólaltam meg, az ajtó mögül pedig Bucky lépett elő.

- Csak meg akartam köszönni, hogy velem maradtál tegnap este. - mondta Bucky miközbe zsebre vágott kézzel billeget előre és hátra.

- Hát... szívesen. - mosolyogtam rá kissé kínosan, majd felkelltem az ágyról.

- Nem mondta Steve, hogy te is jössz velünk. - húzta össze a szemöldökeit Bucky.

- Natasha szerint jó lenne ha ott lennék én is. Csak a fedélzeten. Tudod... ha bárki megsérülne.

- Értem. - mondta egy kis szünet után. - Jobb ha megyünk akkor, a gép már fent vár. - engedett előre, és együtt szálltunk be a liftbe.

Csöndben sétáltunk egymás mellett amíg a quinjet-hez értünk. Bucky előre ment a vezetőfülkébe Steve mellé, én pedig mikor megláttam Wandát leültem mellé. Beszélni kezdtünk miközben vártuk, hogy elinduljunk.

➖

- Rosa... – a kiáltásra felriadtam álmomból, majd néztem végig az előttem álló Steve-en. A gép motorja zúgott a fülemben. – Mi elindultunk a helyszínre, te maradj itt. – tette a hátára a pajzsát, majd leindult a gépről. – Ha bármi baj lenne, hívunk. – mondta még, majd sebesen elkocogott.

Majdnem két óra semmittevés után már nagyon kezdtem unni magam, és aggódtam a többiek miatt is. De biztos, hogy nincs semmi bajuk.

Mikor a Nap már lemenőben volt tényleg meguntam magam. Tudtam, hogy nem kellene kimennem, de csak nem lehet semmi bajom. Lenyitottam a gép ajtaját és kiléptem a meleg sivatagba. Ráülte a gép feljárójára, és néztem semmibe. Tekintetem az üres házakra terelődött, majd mikor hirtelen egy ember lépett ki közülük megfagytam a helyemben. Már csak azt láttam, hogy felém lő, én pedig eszméletlenül a földre esek.

Bucky szemöge;

Kiderült hogy Rumlow volt az, aki robbantgatott, így most ő a célpontunk. Már az egészt területet átnéztük többször is, de sehol sem találtuk meg miután elmenekült előlünk, így visszamentünk a géphez.

Sam mögött mentem, majd mikor megállt előttem a gép bejárata előtt zavartan léptem mellé.

- Sam, mi a baj? – kérdeztem.

- Hol van Rosa? – fordult felém, miközben előre ment az irányítófülkébe.

- Rosa?- kiáltottam, hátha meghall. Mikor semmi válasz nem jött, visszaléptem a sivatagba. Éppen Steve és a többiek érkeztek meg, és mikor meglátták az aggódó arcomat elmondtam nekik, hogy Rosa nincs itt.

- Rosamund! - kiáltott Natasha a sivatag felé fordulva. Körbejártuk a gépet, az üres házakba is benéztünk, de nem volt sehol.

- A táskája itt maradt. – mondta Tony, majd sokadjára körül nézett. A földet kémlelve hirtelen megakadt a szeme valamin. – Itt van egy nyugtatónyíl. – kapta fel a földről a kis nyilat, majd hunyorítva vizsgálni kezdte azt.

Kikaptam a kezéből, majd mikor felismertem a jelet az oldalán, elállt bennem a lélegzet.

- Nem lehet... - ráztam a fejem, és ejtettem le a darabkát. - Rumlow elrabolta Rosat. – nyögtem ki, és mindenki arcán sokkot láttam.

//
mondjátok, hogy ti is annyira izgultok, mint én 😂