Motoros szerelem /BEFEJEZETT/

17.rész

Lassan hazatotyogtam és semmi másra nem vágytam, mint venni egy jó meleg fürdőt, utána enni egy jót és beülni a Tv elé egy meleg takaróval. Jelenleg ez volt minden vágyam. Éppen a kaput nyitottam volna ki, amikor Sean megjelent motoron. Nem igazán figyeltem rá. Azt gondoltam, hogy akkor elmegy, de nem így történt.

- Stephanie. - hallottam tőle a nevem.

Becsuktam a kaput és mentem befele, mintha nem is hallanám a nevemet. Nem hallom meg többet a hangod Sean Rogers. Az ajtóhoz érve a vállamnál fogva megállított. Leráztam a kezét és bementem. Rá akartam csukni az ajtót, de ő neki ment az ajtónak és mind a ketten elestünk. Felettem támaszkodott én pedig néztem bele a gyönyörű kék szemébe.

- Hallgass már meg. - mondta már-már idegesen.

- Mondjad. – mondtam tettetve a kemény lányt, de már a hangja hallatán elégedetten remegett a testem. Túlságosan is hiányzik nekem.

Nem akartam, hogy látszódjon az érzelem az arcomon, de nem tudtam ellene semmit. Szomorú voltam. Ő neki nem vagyok annyira fontos, mint az a lány. Hiába tagadnám, de nagyon szép volt. Lehet, hogy csak nekem kevés az önbizalmamból. Lehet, hogy nem igazán ismerem Seant, csak kapaszkodtam bele, hogy valaki velem legyen. Fogalmam sincs miért érzem ezt a...katyvaszt.

- Én nem akartam, hogy elmenj akkor. Szeretlek. Azzal a lánnyal nem voltunk igazán együtt.

- Mi? De hiszen te belé vagy szerelmes. Ne játszadozz velem. Én csak egy rongybaba vagyok. Te sose tudnál belém szeretni. Ezt te magad mondtad, amikor ott voltam a szobádban.

- Nem ismersz engem.

- Igen. Igazad van. Ezért meg kéne veled szakítanom a kapcsolatot. Nem kellet volna beléd szeretnem. Sajnálom, hogy eddig kitartottam. Most már nem fo....-a mondatot nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Ajkai lágyan érintették az enyém. Szükségem van rá. A kezeimet a nyakába raktam és közelebb húztam magamhoz. Megakartam szüntetni a köztünk lévő akadályokat. Akartam őt mindenestől. Csak rá vágyok. Senki másra. Kellez nekem Sean Rogers. Értsd már meg. Lehet, hogy csak álmodok, de akkor minden percét kihasználom. Amikor levegő hiányában elváltunk felült és az ölébe ültetve ölelt meg.

- Ha meg akarsz ismerni, akkor fel kell készülnöd a legrosszabbra is.

- Rendben. Csak maradj mellettem legalább álmomban.

- Mi?

- Tudom, hogy álmodom. Mert ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

- Miért?- kérdezte a szemembe nézve.

- Hiszen nem szeretnél belém. De az is lehet, hogy csak kevés az önbizalmam.

- Akkor meríts önbizalmat az én szerelmemből. - mondta és újra megcsókolt.

Egyre jobban közelebb húzott magához. Én is így tettem, ezzel megszüntetve köztünk a levegőt is.

- Ez nem álom. - mondta mikor elváltunk. - Szeretlek. Szeretlek Stephanie. Téged egyedül. Magamnak is nehéz volt rájönnöm, de így van. És, ha tényleg meg akarsz ismerni, jobb, ha felkészülsz. Te képes voltál egy rossz fiúból jó fiút teremteni azzal, hogy első találkozásunkkor nem estél a karjaimba. Te voltál az egyetlen lány, de tényleg. Neked nem számított, hogy ki vagyok, mennyi pénzem van. Neked csak annyi kellett, hogy milyen vagyok. És ez nagy szó manapság. - kis szünetet tartott, gondolom válasz várt, de nem tettem meg, szóval folytatta. - Mit szólnál hozzá, hogy ha azt kérdezném lennél-e a barátnőm?

- Azt, hogy...- nem hittem a fülemnek. Az, akit szeretek bevallja, hogy szeret. Valahogy olyan hihetetlen. Bólintottam. Nem tudtam mit reagáljak. Egyszerűen lefagytam, de ő elmosolyodott. Megölelt, amitől olyan boldog voltam amennyire csak tudtam. Lassan visszaöleltem, de mit is mondjak? Ez túlhihetetlennek tűnik. Pár pillanat múlva megcsörrent a telefonja. Idegesen felvette, ezzel elengedve engem. Éreztem a karjai helyét a derekamon. A melegséget és azt hogy, ahol megérintett bizsergett a bőröm.

- Mi van? - kérdezte ahívott. - Mi? Máris megyek. - és letette. Ezzel tudatta, hogy mennie kell, hogyegy csókot nyomott a számra.

Ha tetszett akkor jelezzétek.😏😏