Motoros szerelem /BEFEJEZETT/

14.rész

Nem sokra rá James hazavitt. Neki dolga volt, ezért elment. A postaládában egy fekete borítékot találtam. Már nem lehetett jó hír. Pontosan tudtam, hogy az ilyenekben mi szokott lenni. Bementem a borítékkal a kezemben. Lassan kinyitottam és elkezdtem olvasni:

„... Sajnálattal közöljük, hogy Adam Thompson xxxx. év szeptember hónap 25. napján egy üzemi balesetben elhalálozott..."

Teljesen lefagytam. Remegett a kezem és a levél kihullott a kezemből. Nem tudtam elhinni. Hogyan? Miért? Miért vették el tőlem? Nagyon szerettem apát. Ledőltem a kanapéra és sírtam tovább. Anya nem sokra rá hívott. Hallatszott a hangján, hogy ramaty állapotban van ő is.

- Szia kicsim. Ha találsz a postaládában egy fekete levelet ne nyisd ki. – kezdte szipogva.

- Már késő. - szipogtam.

- Jaj, életem. Ne aggódj. Átvészeljük valahogy. Nem sokára küldök érted valakit. Itt fogjuk megrendezni a temetést.

- Rendben anya. Hiszek neked. Szeretlek. Vigyázz magadra.

- Te is kincsem.

Ez volt hozzá az utolsó szavam. Ezek után nem láttam többet. Semmi hír nem volt róla. A temetésre se jött el. A házban már féltem egyedül. A bátyám lehet nem is tudott róla. Családtagként én voltam ott és az anyukája. Szegény asszony. Egymást vigasztaltuk a nagymamámmal. Elvesztette a fiát, én pedig egy apát. Most már volt okom talpig feketébe járni. Olyan érzésem volt, mintha kirekesztettek volna. A suliban nem igen szóltam senkihez. Nem érdekelt, hogy szidnak. De amikor Lucas a szájára vette apám nevét nem kíméltem. Hallottam még, hogy Tina hív valakit, de utána semmire se figyeltem. Oda mentem a férfihoz és mivel magasabb volt nálam a pólójánál fogva lehúztam.

- Mit mondtál? - kérdeztem idegesen.

-S..Semmit. – na ekkor szakadt el a cérna.

- Én nem így hallottam. - mondtam és behúztam neki egyet. Az ütéstől neki esett a falnak és vérzett az orra. - Ne Vedd Többet az Apám Nevét a Szádra vagy szétszakítom. Rajtad áll. – nem akartam bántani, de nagyon elegem volt belőle és amúgyis tenyérbe mászó alak.

- Neked mi bajod van? Te csak egy kis csitri vagy.

- Hogy micsoda?

- Jól hallottad. Hallottam, hogy összefeküdtél James Wildeel és Sean Rogerssel. Ja és a bátyáddal is.

- Hogy mondod? – kérdeztem és abban reménykedtem megváltoztatja a válaszát.

- Hmm? Mesélj még. - hallottam a hátam mögül Sean hangját. - Kezdett érdekes lenni. A kedvenc Vörösöm megcsalna engem? – kérdezte és a kezeit drámaian a mellkasára tette. – Döbbenet.

A szívem már a hangjától is hevesen vert. Ránéztem ő, pedig magához húzott és megölelt. A karjaiban nem éreztem az, hogy egy elhajtott baba vagyok. De ezek csak téveszmék. Ő mást szeret.

- Sajnálom. Brandontól hallottam mi történt és én nem voltam ott veled. - súgta a fülembe.

- Látod, mondtam én. - hallottam újra Lucas hangját.

Sean elengedett és oda lépett a fiúhoz, aki a kezét a fejéhez emelte védekezés képpen, de ő nem bántotta. Leguggolt mellé.

- Ne bántsd, Stephaniet! Se szóval, se tettel, mert ő a barátnőm. Lucas Green.

"Barátnőm" ez a szó visszhangzott a fejemben. Mi? Miért? Azt hittem nem engem szeret. Már semmit sem értek. Mi van vele?