Happened

56. fejezet ~ Hogyan tovább?

- Pep, tudod ki az apa?

Szemeim kipattantak, másodpercekig tartott míg felfogtam a kérdés jelentését, majd egy határozott bólintással feleltem rá.

- És elárulod?

Feltornáztam magam törökülésbe, kezeimet az ölembe ejtettem.

- Elmondom, de ígérd meg, hogy nem mondod el neki.

- Mi van? Pep, ezt nem teheted meg! Igenis tudnia kell róla! - háborodott fel azonnal. - Akárki is az - halkult el végül.

- Miért, Ronaldo tudott az övéről? - vágtam vissza kapásból, de azonnal meg is bántam. - Ne haragudj! - sütöttem le szemeimet szégyenkezve. - Nem tudom mi van velem.

- Semmi baj - eresztett meg felém egy halovány mosolyt.

- De igenis baj! - dörgöltem végig az arcomat a tenyeremmel. - Látod? Türelmetlen vagyok, hisztis. Hogy tudnék én felnevelni egy gyereket? Ráadásul a hülye genetikának köszönhetően egyből kettőt?

- Ne kezd megint! - fenyegetett meg játékosan az ujjával, de éreztem, hogy komolyan gondolja. - Meg fogjuk oldani. És most ki vele! Ki az apa?

Nagyot nyeltem és hálát adtam az égieknek, hogy az olasz macsó megint elhúzta a csíkot a nővérem

érkezésekor.

- Vincent - nyögtem ki nagy sokára.

- Mi a fasz? - kerekedtek el Kate szemei. - Az hogy? Nem úgy volt, hogy ő meleg?

- De - bólintottam majd szokatlan módon, vörösödve elmeséltem neki a történteket. - A doki azt mondta, hogy az elfogyasztott alkohol mennyiség befolyásolja a fogamzásgátló hatását - sóhajtottam fel. - Mi aznap este nagyon, de nagyon sokat ittunk.

- Azt a picsába!

- Igen, tudom - legyintettem. - Most már megérted? Egyenlőre nem szeretném, ha megtudná. Tudom, hogy ő szeretne gyereket, de fogalmam sincs mit szólna hozzá, ha elé állnék, hogy: "Bocsi, ne ijedj meg, de terhes vagyok tőled" - nyafogtam picsásan.

- Rettenetesen örülne neki - hangzott fel az ajtóból az emlegetett férfi hangja. A szívem kihagyott egy ütemet majd félve felpislogtam az olaszra aki kifürkészhetetlen arccal nézett rám.

- Azt hiszem én most hazamegyek egy kicsit - állt fel Kate mellőlem. - Ha bármi kell azonnal csörögj! - nyomott egy puszit az arcomra búcsúzásul.

- Áruló! - súgtam neki oda, mire csak elmosolyodott.

Döbbenten figyeltem ahogy magához vette a táskáját majd mielőtt kiment volna odaszólt a még mindig az ajtóban álldogáló barátomnak.

- Csak óvatosan! Ne idegesítsd fel, az árt a babáknak! Ja és gratulálok! - paskolta meg a férfi karját, majd lelépett.

Távozásával a szobára nyomasztó csend ereszkedett, ami az idő múlásával egyre fullasztóbb lett, de egyikünk sem akart megszólalni.

Vincent Ambroso

26. November; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

Rettenetesen unatkoztam. Hiányzott Madrid, az ottani nyüzsgés, a barátok. Számhoz emeltem a poharamat és eltüntettem belőle az utolsó korty jeges teát is. A pénzt az asztalra dobtam majd elvegyültem az emberek közt. Pearl a nővérével ment valahova. Az idősebb lánnyal még mindig furcsa volt a viszonyunk, így inkább nem erőltettem rájuk magam. Az órámra néztem és meglepődve láttam, hogy már több, mint három órája eljöttem otthonról. Talán ennyi idő elég volt a két Clarknak, hogy megbeszéljen mindent. Leintettem egy taxit és a címet bemondva hátra dőltem az ülésben. Gondolataim elkalandoztak. Ajkam önkéntelenül mosolyra húzódott ahogy bevillant elém a barátnőm arca. Soha nem hittem volna, hogy lesz olyan nő az életemben aki ennyire szélsőséges érzelmeket vált majd ki belőlem. Pep olyan volt, mint egy tornádó. Jött, látott, letarolt mindent és mindenkit. Aki nem ismerte, az csak a számító kurvát látta benne, de én nem. Én láttam a kislányt is, aki a figyelemért, a szeretetért kuncsorgott és aki az életét is odaadta volna a testvéréért és a barátaiért. Az évek során tökélyre fejlesztette a nagyvilági nő szerepét. A külvilág felé tüskés páncélt viselt és csak kevés embernek adatott meg az a kiváltság, hogy mögé lásson. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nekem sikerült. Én úgy láttam őt, ahogy azt nagyon kevesen.