Happened

54. fejezet ~ Újra itthon!

- Miről beszélsz? - nyeltem nagyot.

- Arról amit Ramossal, a barátoddal meg még a jó ég tudja kivel csináltál! - ordított az arcomba miközben hevesen gesztikulált.

Felvetettem a fejemet és úgy válaszoltam.

- Semmi közöd ahhoz, hogy mikor kivel mit csinálok! Azt a jogot már elpuskáztad, amikor a karrieredet választottad!

- A pokolba is! - ütötte meg a fejem mellett a falat, ami hatalmasat dörrent én pedig összerezzentem. - Elbasztam! Érted? Ha még egyszer megkérdeznéd, már nem...

- Elég! - fojtottam belé a szót. - Nem lesz még egyszer! Kaptál esélyt de.... - nem tudtam befejezni, mert magához rántott és legnagyobb döbbenetemre megcsókolt. Ajka ragadozóként csapott le az enyémre. Nyelve könyörtelenül hatolt be a számba, hogy átvegye felettem az uralmat.

"Azt a kurva! Már értem, Kate mit evett ezen a pasin" - suhant át az agyamon a gondolat, ami aztán ki is józanított. Két kezemet a mellkasának támasztottam és minden erőmet latba vetve ellöktem magamtól.

- Catherine - sóhajtotta miközben szemeiben megbánás ült.

- Ne! - figyelmeztettem mikor újra megpróbált a közelembe férkőzni. - Hagyj elmenni! - kértem majd hátrálva ott hagytam őt a forgatag közepén.

Vincenthez érve megmarkoltam a bőröndömet és nyomomban az olasszal megindultam a beszállókapu felé.

- Kate! - hallottam meg a zsivajon keresztül is az elgyötört kiáltását, de nem néztem hátra. Minél hamarabb el akartam tűnni a képből.

- Jól vagy? - kérdezte Vinc miután elfoglaltuk a helyünket a gépen.

- Nem, de majd elmúlik - mosolyogtam rá halványan.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- Semmi - suttogtam magam elé. - Semmi amit nem lehetne egy jó erős whyskivel...... - haraptam el a mondatot hirtelen mert eszembe jutott, hogy az alkohol most nem a legjobb ötlet. - Azt hiszem okosabb lesz, ha alszom egyet - tereltem el a témát és lehunytam a szemeimet. Néhány pillanatig nyugalom szállt meg, de aztán képek villantak fel előttem. Marcelo, Bale és a többiek szomorú arca ahogy elbúcsúztam tőlük, Ramos ajkai ahogy még utoljára csókoltak majd végül a portugál bánatos szemei. Elfojtottam egy nyögést amit a lelkiismeret furdalásom okozott. Tudtam, ha haza érek, beszélnem kell a nővéremmel. Csak remélni mertem, hogy még nem csesztem el mindent véglegesen. Nem akartam mást, csak azt, hogy Kate végre megint boldog legyen.

(...)

- Újra itthon! - húztam gúnyos mosolyra a szám miután a taxi letett minket a házam előtt. Bőröndjeinket magunk után húzva beléptünk a lakásba, ahol - hála a takarítónőmnek - rend és tisztaság fogadott. A vázákban friss virág volt, míg a levegőn érezni lehetett, hogy nem olyan régen szellőztettek. Kimerülten vetettem le magam a nappali kanapéjára.

- Mi lesz a következő lépésed? - kérdezte Vinc, aki már otthonosan mozgott nálam.

- Fel kellene hívnom a tesómat.

- Mi tart vissza?

- Félek - vallottam be.

- Te? Mitől? - mosolygott rám biztatóan.

- Mi van, ha...

- Soha nem tudod meg, ha nem beszélsz vele - szakított félbe.

- Igaz - bólintottam megadóan. Kezembe vettem a telefonomat és tárcsáztam Kate számát. Gyomrom öklömnyi nagyságúra zsugorodott az idegtől, míg vártam, hogy felvegye. Váratlanul ért a hangja, így összerezzentem.

- Pep? - hallottam ki hangjából a kérdést és a neheztelést egyszerre, amiért eddig nem hívtam.

- Szia! - nyeltem nagyot. - Figyelj csak - kezdtem bele és ha már eddig sikerült megőriznem a hangomat, gyorsan eldaráltam, mit szeretnék. - Itthon vagyok. Beszélnünk kell!

- Hol itthon? Madridban vagy...

- Itthon itthon - vágtam a szavába. - Fél órája szállt le a gépem. Át tudsz jönni vagy én menjek?

- Megijesztesz. Minden oké? - kérdezte aggódva.

- Persze, csak beszélnünk kell.

- Rendben, akkor körülbelül tíz perc és ott vagyok - zárta rövidre a dolgot. Remegő kézzel tettem le a készüléket a kezemből.

- Jön? - kérdezte a barátom, akiről szinte el is feledkeztem.

- Nem sokára itt lesz - sóhajtottam fel.

- Akkor ha nem bánod, én lelépnék - húzta el a száját. Megértően bólintottam, hiszen tudtam, hogy a legutóbbi találkozásuk óta nem igazán jöttek ki egymással.

Az ígért tíz perc nagyon hamar letelt és én azon kaptam magam, hogy Katettel szemben ülök, szemeimből csorognak a könnyek és bevallok neki mindent ami Madridban történt. Ramost, Ronaldot az érzéseivel és végül zokogva a legfőbb okot amiért visszajöttem. A babát.