1 évvel a Szent Johanna Gimi után

Július 11, Hétfő

Július 11,Hétfő

Na, ez a mai nap igencsak hatalmas- és valljuk be, számomra elég idegesítő - meglepetést tartogatott a számunkra (oké, leginkább a számomra :( ). Maga az osztálykirándulás a sok balhé után nagyon jól telt, de valahogy éreztem, hogy nem lehet minden rendben soha. Reggel egészen korán kikeltem Cortez mellől, és elkísértem Kingát futni, aki ugyan nem igazán repesett a társaságomtól, de ez van.:)

- Olyan rossz érzésem van. - osztottam meg Kingával az érzéseimet.

- Renáta, már megint mi bajod van? - förmedt rám. - Ha nincs bajod, egyből generálnod kell? Cortezzel megint minden rendben a felesleges veszekedésetek után, megint a rózsaszín felhőben élsz, Virág és te még mindig undorítóan elválaszthatatlanok vagytok, velem is egészen jól megférsz, a szüleid szeretnek, az egyetem... - hadarta el, miközben amúgy ész nélkül rohant, én pedig -amennyire csak ment- utána.

- Nem, nem így értettem. Tudom, hogy minden rendben. Csak annyira furcsa ez az egész. - kapkodtam a levegőt.

- Istenem, Renáta, annyira nyámnyila vagy! Csak 15 km-tert futottunk. - forgatta a szemét, de láttam rajta, hogy azért ő is elfáradt. - Egyébként ne sopánkodj. Majd ha valóban lesz probléma, akkor problémázhatsz, rágódhatsz rajta, előveheted a világfájdalmas fejed és sajnáltathatod magad mindenkinek. Jelenleg azonban örülj inkább magadnak, engem meg hagyj békén a baromságaiddal. -oltott le szokásához híven, majd inkább visszasétáltam a szállásra.

A délelőtt nyugisan telt, azt leszámítva, hogy a rockerek konkrétan végig "ölték" egymást, más szavakkal pogóztak, verekedtek és csak a szokásos. Délelőtt lementünk a partra, hogy kicsit strandoljunk. Na ez volt az a pillanat, amin azóta is kattogok. Egy lány közeledett felénk -inkább Cortez felé- ami már alapból frusztrált, nem még az, ami azt követte. Cortez, ahogy meglátta, egyből elengedte a derekam (!), majd felpattant és szorosan megölelte a lányt.

- Inez, te meg mit keresel itt? - nevetett Cortez.

- Jaj, te meg semmit se változtál. Ugyanaz a jóképű fiú vagy, akit 6 éve itt hagytam! - nevetgélt Inez.

-Khm.- krákogtam kissé feltűnőbben a kelleténél, mire Kinga megforgatta a szemét, Virág viszont aggódva fürkészett.

- Ó, igen. Inez, ő itt Reni, a barátnőm. Reni, Inez....- kereste a szavakat Cortez- egy régi jó barátom.

- Azt nem említed, mennyire szerelmesek voltunk annó? - vonta fel a szemöldökét Inez, mire majdhogynem elájultam.

- Nezi, mi a pálya? - csatlakozott Ricsi a kis társaságunkhoz, aminek nem túlzottan örültem, mert az időzítése a legrosszabb volt.

- Ember, te tudtad, hogy jön? - kérdezte elképedve Cortez.

- Én hívtam ide. - vonta meg a vállát a raszta. - Mondta, hogy a közelben van, gondoltam egyáltalán nem lenne gáz, ha idehívnám.

- De mi az osztállyal vagyunk itt. - szóltam közbe.

- Ren, mi a bajod? - fürkészett Ricsi, mire inkább elkaptam a tekintetem.

- Semmi, én nagyon boldog vagyok, hogy megismerhetem őt. - füllentettem, majd inkább visszamentem a szobába, arra hivatkozva, hogy rosszul érzem magam.

Már vagy fél órája egyedül voltam, amikor Cortez bejött a szobába. Először nagyon boldog voltam, hogy végre rájött, mennyire frusztrál Inez amióta megláttam, ám mikor kiderült miért jött, csalódnom kellett.

- Leviszem a deszkám, megmutatom Ineznek mit tanultam. - mondta izgatottan. - Minden rendben? - kérdezte mellékesen.

- Persze.- válaszoltam kurtán, mire nyomott a számra egy puszit, majd nemes egyszerűséggel otthagyott. A könnyeim egyből ömleni kezdtek. A fiúk odavoltak érte, Ricsit alapból ismerte, szóval ő nagyon boldog volt, Virágot sem zavarta az egész, szóval vele sem tudtam megbeszélni, és Cortez... Kezdett nagyon furcsán viselkedni. A találkozás után 100%-os fordulatot vett. Szinte ragyogott, úgy viselkedett, ahogy velem még soha, felhőtlen volt, gondtalan, elragadták az emlékek. Be kell vallanom, nagyon féltékeny lettem. Ezt az érzést Viki óta nem éreztem, de valahogy nem is hiányzott. Önsajnálatomat ajtócsapódás zavarta meg.

-Annyira tudtam.- fújtatott Kinga. - Renáta, mond miért? Ha így viselkedsz, Cortezt még jobban hidegen fogod hagyni. Igen, itt van Inez, csodás. Miért kell egyből féltékenynek lenned és bömbölnöd, mint egy gyereknek?

- Kinga, ő Cortez volt szerelme. Hozzám sem szól, nem veszi észre, hogy nekem rosszul esik, amit csinál,és...- fojtotta belém a szót.

- És? Igen! Mert hagyod magad! Erős, független nő vagy. Elfelejtetted? Menjél ki, és csatlakozz hozzánk. Semmi értelme féltékenynek lenned erre a szürke, jellemtelen lányra. Van közös múltjuk, na és? Vikivel is volt. Mégis veled van együtt, és számomra is megmagyarázhatatlan módon téged szeret.

-Kösz- sziszegtem kínosan. - Viszont nem megyek ki. Fáradt vagyok. - sóhajtottam.

- Rajtad már nem lehet segíteni. - nézett rám lesajnálóan Kinga, majd egyszerűen kiviharzott. Hát, ő megpróbálta.

Az este változatlanul telt. Cortez sehol, sőt egyébként Kinga sem jött vissza, bár megértem. Elindultam a partra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Cortez és Inez valamin éppen sutyorogtak, amikor közel értem, de mire melléjük értem, már elcsendesedtek.

-Szia. - vont magához egyből Cortez. - Jobban vagy?

- Igen, persze. - mosolyogtam, de legbelül sírni lett volna kedvem. Ha nem megyek ki, arra sem emlékezett volna, hogy még élek, amúgy. :(

- Reni, sajnálom, hogy rosszul lettél. - kezdte Inez.- Remélem holnap többet tudunk beszélgetni. - HOLNAP? Több napig marad? Na neee. :(

- Én is remélem. - viszonoztam kedvességét, és megajándékoztam egy hamis mosollyal.

- Azt hiszem, jobb, ha lefekszem. Cortez, örülök, hogy találkoztunk. - ment oda Cortezhez, és egyszerűen lenyomott neki egy "jó éjt" puszit.

Meghűlt bennem a vér, és reagálni sem tudtam. Előre mentem, majd a szobába érve inkább megágyaztam, hogy eltereljem a gondolataimat. Mikor Cortez bejött, egyáltalán nem mondott semmit erről az egészről, én pedig nem tudtam, hányadán állunk most, ezért inkább én sem szóltam hozzá. Nagyon szomorú vagyok, miért nem lehetne egyszer minden rendben? Még 5 napig itt vagyunk, ennyit nem fogok kibírni...

Mai nap: 1/5 : no comment. :(