Fall from Grace

I. Fejezet- Az első találkozás

A tenyeremmel tartottam a fejem,s az ablakon bámultam kifelé. Egyedül ültem a padban, hangzavar vett körül,próbáltam kizárni az osztálytársaimat,nem nagy sikerrel. Az új történelem tanárunkra vártunk,aki még húszonhárom perces késés után sem jelent meg. Mélyet sóhajtva meredtem továbbra is az elém táruló utcára. Kint vihar tombolt. Az ég zengett a mennydörgések miatt. A fák lomb koronáit a szél tépte kegyetlenül. Az elhaladó autók ablaktörlője eszeveszett gyorsasággal igyekezett tisztábbra mosni a szélvédőt,hogy a söfőr kiláthasson. Az iskola egy kereszteződés mellett épült. Az emberek az esernyőikkel egy stop tábla mellett várták,hogy átmehessenek az utcán,bár ilyen forgalomban kevés volt rá az esély. Személy szerint örültem,hogy meleg fedett helyen lehetek. Miután meguntam a leskelődést a telefonomhoz fordultam figyelem elterelés képp. Az osztálytársaim hangosan kacagtak, s bár csak a fél osztály volt jelen,mégis a hangzavar rendkívül idegesítő volt. Ketté volt osztva a csoport ,mert túl sokan járunk ide és ennyi emberrel egyszerre haladni szinte lehetetlen,vagyis csak a tanárok szerint. Szerintem ez egy hülyeség, a tanári kar miatt egyedül kell átvészelnem ezeket az órákat, ugyanis a legjobb barátnőmet külön csoportba osztották,a többiek pedig csak Drew miatt állnak szóba velem. Szerintük én tulságosan is fura vagyok a múltamat tekintve. Pedig én csak egy hétköznapi árva vagyok. De ha egy pletykás kisvárosban cseperedik fel az ember lánya,hát..ne csodálkozzon ha a szájára veszi mindenki,akinek tulajdonképpen semmi köze a magánéletéhez. A telefonomon elíndítottam a pacmant,s belemerülve játszottam,addig a pillanatig ameddig egy férfi hang fel nem csendült.
-Hölgyem! Szíveskedne elrakni a telefonját,ugyanis bejöttem!
Felkaptam a tekintetem. Az új történelem tanárunk állt asztalánál. Meglepő volt a férfi,ugyanis akárhányszor valaki szóba hozta az új tanárt egy öreg,kopaszodó férfit képzeltem el,nem pedig egy harmincas éveiben járó jó képű tanárt,aki inkább hasonlított egy festőhöz barna félhosszú göndör hajával. Zöld szemeiben határozottság ült, az egész megjelenése tekintélyt parancsoló volt. Hangja mélyen csengett igazán férfias volt. Tweet zakót viselt,v kivágású fehér felsővel és farmernadrággal . Gyorsan eltettem a telefont,s elhadartam egy bocsánat kérést. A férfi gyorsan túllépett a történteken,majd belekezdett a bemutatkozásba.
-Jó napot osztály! A nevem Michael Harris és én leszek az új történelem tanár.Nem fogok ma tanítani,de átnéztem a "menetrendet"..-ült fel az asztalra Mr.Harris.- ..kicsit változtatni fogok rajta,de majd meglátjátok. Most pedig egyesével fogtok bemutatkozni,tudni akarom a neveteket,a hobbitokat,a szüleitekről is mesélhettek,kik ők,honnan jöttek . Szóval személyes dolgokat,hogy egy kicsit közvetlenebb legyen a viszonyunk.
Pff,méghogy közvetlen. Miért van az,hogy a tanárok folyton faggatnak minket,de ők sose árulnak el semmit. Még egy tekintet felém,ami majd szánalmat fog sugározni. Pedig ha tudnák,hogy a múltam miatt semmit nem érzek,és hogy teljes életet élek,de ha elmondanám sem hinnék el. Hisz én vagyok a város szánni való báránykája,akit ha kell tudnak mutogatni.
-Kisasszony a telefonja!-rivallt rám a férfi.
-Mi,hogy?-ugrottam fel hirtelen,a többiek kinevettek,az új tanár viszont mérgesen nézett felém ,elpirultam,a mobilom viszont csak csengett és csengett.
-Elhalkítaná?-dörrent rám.
-Máris.-kaptam a táskámhoz. A kijelzőn a gyámom neve villogott. Kikapcsoltam,majd készültem vissza ülni a helyemre,de egy hang megállított.
-Most már ne üljön vissza,mondja hogy hívják?
-Mazikeen Greyson,Maze.-feleltem zavartan.
-Mazikeen.-ízlelgette a nevemet-Zsidó tündér.-a többiek felnevettek ismét.
-Hogy tessék?-lepődtem meg megállapításán. Szinte sértőnek hangzott a szájából ez a két szavas mondata. Rögtön tudtam,hogy az idei éven bajom lesz a törivel. Mr.Harris felpattant az asztalról,s felém kezdett sétálni. A lépései elegánsak voltak,kecsesek,de mégis lazák.
-A neved jelentése egy szörny faj neve. Zsidó tündéreknek,hogy egész pontos legyek. Ők rangban az angyalok és az emberek közt állnak. Szárnyuk van,ismerik a jövőt,és alapjáraton a természetük hóbortos. Szeretnek inni,és alakváltók.-állt elém.
Felnéztem a tanár úrra,dühös voltam,hisz az osztály füle hallatára jegyezte meg,hogy a nevem eredete egy szörny fajhoz kapcsolódik.
-Akkor ezért fehér a hajad Maze?-kiáltott oda hozzánk Mic Philips. Mic az iskola teljeskörű szemétládája. Mindenkiben meglátja a hibát és hangoztatja is,viszont ha ez fordítva történik meg,akkor repül a jobb horga és kikéri magának. Alapvetően tenyérbemászó egy alak volt,s imádott engem szekálni. Legnépszerűbb témája az én rendellenes haj színem volt.
-Elég volt!-harsogta Mr.Harris.-Milyen indítatásból tetted ezt magaddal?-vonta fel a szemöldökét.
Annyiszor előadtam már a kamu sztorit arról,miért festettem fehérre a hajam,de most hirtelen lefagytam. A férfi szemeibe nézve nem tudtam rávenni magam arra,hogy hazudjak. Nem tudtam azt mondani,hogy keresem az egyéniségemet. Kikívánkozott belőlem az igazság arról,hogy valamilyen fura betegség áldozata lettem,ami miatt a hajam elvesztette színét. Megakartam szólalni,épp nyitottam a számat feleletre,de Mic megelőzött.
- Mert nincs ki mind a négy kereke,azt hiszi,hogy valami sznob nagy városban él.
A szemeimet ködfátyol lepte el. Nem értettem a reakciómat,általában jól bírom társaim szemétkedését,de ma reggel valahogy különösen érzékeny voltam.
-Te ott! Büntető óra négytől hatig.
-De..
-Nincs vita. Nem szeretem a lázadókat.-nézett le rám jelentőség teljesen,aztán a telefonom ismét megszólalt. Összeszorítottam a szememet. Francba Maggs. A telefonhoz nyúlva gyorsan kikapcsoltam teljesen. A vihar előtti csend fullasztó volt. Nem mertem a férfira nézni,de végül megembereltem magam,s rá vezettem a tekintetem. Mindenki őt nézte,viszont Mr.Harris az ablakon kifelé nézett. Arcvonásai megkeményedtek.
-Mazikeen te is itt legyél négykor .