Happened

43. fejezet ~ Kikapcsolódás

Visszapörgetem az adást és az elejétől kezdve nézem újra a szennyet, amit leadnak. Undorító. Szerencsésnek mondhatom Neymart, hogy egy szót sem ért ebből az egészből.

Hatalmas önuralomra van szükségem, hogy ne sírjam el magamat a hallottaktól. Szemeimet lehunyom és úgy próbálom stabilizálni légzésemet, amit a csatár is észrevesz ezért közelebb húz magához egyik karjával. Nem bírom tovább és utat engedek könnyeimnek. Keserves zokogásomon senki és semmi sem segíthet.

- Hé édesem- suttog a fülembe, mire ránézek- mit mondtak? Nem tudok segíteni, ameddig nem tudom, hogy mi a baj- morogja a fülembe rekedtes hangon.

Csak megrázom fejemet, hogy nem akarom egyenlőre felidézni a hallottakat, mire a férfi felpattan mellőlem és engem magamra hagyva száguld be a vendégszobába, maga után erőteljesen bevágva a nyílászárót.

Az óráknak tűnő perceknek telefonom csörgése vet véget. Már készülnék elhajítani a készüléket minél messzebbre, amikor sikerül leolvasnom a hívó nevét, minek következtében gondolkodás nélkül húzom el a kis ikont.

- Kate kérlek ne sírj- szól bele Pep nyugodt hangján.

Hihetetlen, hogy milyen nyugodt tud lenni mindig. Amikor az ember azt hinné, hogy baromira felidegesítette akkor még csak kezd elege lenni.

Nem válaszolok neki csak tovább is az egereket itatom, ezért folytatja.

- Én is láttam az adást, de ne aggódj- enyhül meg hangja és enged a jéghegy külsőből- csak arabul van fent még, de Neymar intézkedik.- Ejti ki úgy a szavakat, mintha azok akármelyik percben összetörhetnének- kérlek bízz bennünk- szinte suttogja.

Könnyeim kezdenek elapadni, de még mindig kapkodom a levegőt, ami gátol a beszédben, pedig szeretném tájékoztatni húgomat, hogy az életemet is rájuk merném bízni.

- Bízom bennetek- hüppögöm- még Vincentben is- teszem hozzá cinikusan- és Pep...

- Hm?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek- érzem hangjában, ahogy mosoly.- De most mennem kell, kérlek vigyázz magadra, te is tudod, hogy Dubaiban minden lépésedet árgus szemekkel figyelik.- Mondja ki a nyilvánvalót.

Biztosítom róla, hogy így lesz és kinyomom a telefont. Kis hezitálás után, de bátorkodom zargatni a barcelonai játékos.

Halkan kopogok a fatárgyon, válasz nem jön ezért benyitok. Neymar idegbeteg módjára hadonászik és portugálul telefonál éppen. Hátrálok egy lépest hátha a végén még engem is eltalál a nagy csapkodás közepette.

- Oh, Kate- lepődik meg, amikor feltűnik neki,hogy a küszöbön szobrozok már vagy három perce.- Minden rendben?- Kezdi fürkészni arcomat, de maga is rájön, hogy orbitális őrültséget kérdezett és szabadkozni kezd, mire csak leintem.

- Elutazom- ejtem ki egyszerűen.

- És mégis hova?- Csattan fel, mintha éppen azt közöltem volna vele, hogy öngyilkos leszek.

- Malajzia- mondom ki könnyedén az első hely nevét, aminek holnap indul járata- Genting Highlands, hogyha ezt is tudni szeretnéd.

- Miért pont oda?- Rázza meg lemondóan fejét.

- Nem ismer ott senki, nyugalmam lesz. Amikor utoljára ott is nagyon jól éreztem magamat- jó akkor kilenc éves voltam, de ez most mellékes.

- Nem tudlak maradásra bírni?- Sóhajt fel.

Csak megrázom fejemet, mire magához von. Úgy szorít, mint aki sosem akar elengedni- lehet így is van.

- És hogyan tervezted ezt az egészet? Értetlenkedik.

- Apa intézte a helyet holnapra meg a szállást is. Körülbelül egy hónap múlva jövök vissza Dubaiba- fordítom el arcomat miközben a brazilhoz beszélek, fáj itt hagyni őt.

(...)

Neymar da Silva Santos Júnior

November 10.; Madrid, Spanyolország

Kótyagos tekintettel szállok le magángépemről. Ma reggel Kate nagy dirrel-durran ugyan, de elindult Malajziába. Szívesen elfogadtam volna a meghívást, miszerint menjek vele, de sajnos a munkám miatt ez lehetetlennek bizonyul.

Miután ebédeltem még egy utolsót Timmel, én is elhagytam a luxus lakást. Első utam Madridba vezetett, Pearlhez. Muszáj vele néhány szót válttanom.

- Sunset Apartmantbe legyen szíves- ülök be egy taxiba a reptér előtt, rá sem nézve a sofőrre.

Elég lesz már a cikkekből rólam most egy időre. Nehéz volt elintézni a hírzárlatot Kateről is, rólam pedig a mai napig sem sikerült teljes mértékig.

A körülbelül háromnegyed órás út alatt csak a kívülről beszűrődök hangok és a halk rádió csap zajt.

Miután kifizetem az összeget az útért és egy aláírást firkantok a férfinek -aki felismert-, sietős léptekkel megyek a lift felé. Kilépek a negyedik emeleten és a már ismert felirat felé veszem a irányt.

Kopogok az ajtón, amit egy kis idő után Vincent nyit ki. Értetlenül kezd rám pislogni, de ez engem nem érdekel -nem neki kell magyarázatot adnom. Az olasz férfi mellett hagyott apró résen próbálom bepréselni magamat, ami neki is feltűnik ezért beenged.

- Pep!- Kiálltom el magamat a nappali közepén állva.

- Mi a...- lép ki a szobából fehérneműben és nem tudja befejezni mondatát a döbbenettől- te meg mit keresel itt?- Bukik ki belőle a kezdeti sokk után.

- Kate elment nyaralni, ma reggel indult, Genting Highlandsbe ,. Totálisan kiakadt a cikktől- kezdek hadonászni a levegőben, miközben erőteljesen artikulálok.

Lehunyja szemeit, mintha ettől elmúlna minden. Hatalmas levegőget, amitől lapos hasa még beljebb megy és bordái is teljesen átrajzolódnak, mintha nem fedné őket semmi.

- De azért jól van, ugye?- Szólal meg még mindig csukott szemekkel.

- Jó kedve van, csupán szeretne pihenni egy kicsit- nyugtatom meg- de szerintem ez az egész az én hibám- ülök le a kanapéra.

A szőke lánynak azonnal kipattannak a szemei és Vincet arrébb lökdösve ül le mellém. Apró kezeivel átölel. Halványan elmosolyodom. Most olyan, mintha Katetel lennék még mindig.

- Nem a te hibád, sőt legkevésbé a te hibád ez az egész- simít végig felkaromon- akármit csinált Kate te mellette voltál, ő csak köszönhet neked- villantja meg fogait.

Szoros ölelésbe vonom a brittet, félve, hogy szétroppantom apró termeténél fogva.

- Köszönöm- motyogom.- De nem azért vagyok itt, hogy sajnáltassam magam- tolom el kicsit.

- Igazad van- veszi fel újra komoly arcát és mindketten mesélésbe kezdünk.

Két óra folytonos eszem-csere után úgy döntök, hogy ma már nem indulok vissza Barcelonaba, hanem kiveszek itt egy szobát. Egyedül lépek ki az ajtón a feltünés elkerülésének érdekében.

- Neymar te mi a faszt keresel itt?- Hallom magam mögül a portugál ordítást, amint becsukom a nyílászárót.

Na ez vicces lesz.