II. 1. fejezet 1. rész

1K 75 34
                                    

-Mesélj nekem! - kértem Rovert este a tábortűz mellett, ahogyan a csillagoktól pettyes, megnyugtatóan sötét, tiszta égboltot figyeltük.

-Rendben. Miről akarsz tudni? A szabályokról? Időutazókról? - dobálta a késemet fekve a feje fölött. Nem kicsit volt veszélyes amit csinált. Nem is bírtam sokáig nézni a hold fényében megcsillanó penge gyilkos suhanását, így mikor legközelebb feldobta, már én kaptam el.

-Ülj fel! - mondtam neki halkan. Selloék már aludtak, így nagyon odafigyeltem a hangerőmre. Mindannyian fáradtak voltunk, annyi különbséggel, hogy ők a 6 órás időeltolódás miatt, míg én a majdnem két hete tartó inszomniám miatt. Nem tudtam aludni. Képtelen voltam. Az enyhe depresszió és az idő felfordulása miatt kialakult, remélhetőleg átmeneti betegségem megrémített ugyan, de nem jobban, mint az egyre kezelhetőbb skizofréniám.

-Borzalmasan nézel ki ezzel a hajjal - ültem az ölébe, majd végig simítottam az arcán, és beemeltem látókörébe a tűhegyesre élezett pengét.

-Le akarod vágni a hajam? - kúszott végig a keze a combomon, egyenesen a derekamig, ahol végül megszorította a keze közé került bőrt.

-Jó hogy. Nem elég hosszú ahhoz, hogy összefogd valamivel, de túl hosszú ahhoz, hogy bezselézettlenül hord - túrtam bele barna tincseibe. Hasam kissé összeszorult ettől a mozdulattól, de próbáltam türtőztetni magam.

Megragadtam a kést és alig érintettem a hajához, azonnal ketté váltak tincsei. Hihetetlenül éles volt a fegyver.

-Rendben, lássuk csak, mit nem meséltem még neked? Meg van! Ez igen fontos. Az idősík, és hogy hogyan lehetséges ugrálni az időben - dörzsölte össze a tenyerét, majd húzott egy vonalat a földön az ujjával. - Ez itt a mi idősíkunk, ezt hívjuk mi főidősíknak - mondta, majd rajzolt egy pontot a vonal jobb végére és egy másikat a közepére. - Itt vagyunk most mi - mutatott a középső pontra. - És ez a mi jelenünk - mutatott a másikra. - A mi jelenünkben van egy nagy időgép, ami ezernyi apró, kis időgéppel van összekapcsolva téren és időn át. Azok a kis időgépek a mi fejünkbe vannak beültetve. Ez teszi lehetővé azt, hogy két havonta előrébb ugorjunk egy évszázadot az időben. A nagy időgép magához ránt valamilyen szinten. Na most! Tudod az egyik fontos szabályt! Nem mondhatjuk el senkinek, hogy időutazók vagyunk, nem avatkozhatunk bele a történelem cselekvéseibe, mert hatással lehet az idősíkra, és ez esetben a kis kütyü a fejünkben megölne. Az igazság viszont az, amit nem mondtak el nekünk. A kis kütyü nem képes megölni minket, vagy ha igen, eddig még senki nem halt bele ilyenbe. A hivatásos időutazók fejébe pontosan ugyanilyen ketyerét tesznek, mint a miénkbe, és ők beleavatkozhatnak a történésekbe, mégsem halt meg egy sem ilyen eset miatt. A helyzet az, hogy meg tudjuk változtatni az itt élők jövőjét, de az a mi jelenünkre nincs hatással, csak azokéra, akik itt élnek. Ugyanis, abban a pillanatban, hogy mi valamit eltolunk itt, létrehozunk egy alternatív idősíkot, egy másik dimenziót - rajzolt az első vonal alá egy másikat, majd összekötötte őket a középső pontnál. - Vagyis, az ő jövőjük megváltozik, a mi történelmünk nem. Penelope-ék ismertek téged, de engem nem, amiből arra következtetek először is, hogy valószínűleg nem a mi idősíkunk a főidősík, a miénk is csak egy alternatív változat, és másodszor pedig arra, hogy az eredeti idősík párhuzamos jelenében te egy szakképzett időutazó vagy, mint Hellym.

Ekkorra már teljesen elvesztettem a fonalat. Megráztam a fejem, és megpróbáltam összerakni egy kérdést.

-Dehát ha a mi világunk egy alternatív valóság, akkor hogy lehet az, hogy Penelope ismert minket előbbről? - vakartam meg a fejem fáradtan. Legalább fogok tudni aludni.

-Úgy, hogy a másik éned, vagy valaki más előbb megváltoztatta a mi történelmünket és emiatt a mi idősíkunk és a szakképzett éned idősíkja össze van kötve egy ponton. Ha a szakképzett éned visszamegy pontosan ahhoz a ponthoz, végig élheti az életét az alternatív idősíkon. Mi viszont nem tudunk az ő idősíkjában élni. Csak olyan dimenzióban létezhetünk, ami alárendeltségi viszonyban áll a mi idősíkunkkal, vagyis valaki olyan személy hozta létre, aki a mi történelmünkben, a mi idősíkunkba él vagy élt.

The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]Where stories live. Discover now