The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

2. fejezet 6. rész

Két hét telt el, nekem pedig végre nem fájt, ha beszéltem. Persze még így is segítségre szorultam, ha fel akartam ülni.

Burn és Maya rengeteget edzett. Loptak két fakardot, és Burnyls vívásra tanította. Maya borzasztóan élvezte. Ügyesebb és megfontoltabb lett. Néha még Sello is megengedte, hogy gyakoroljon a nyilaival.

Napról napra egyre biztosabb lettem abban, hogy Maya jól fogja érezni magát a városi őrségben. Sello vett neki olyan ruhákat, ami hasonló volt a mienkhez. Haját lazán befonta, csak elöl lógott ki két tincs neki. Egyszerűen elbűvölő volt. Könnyedén elcsábíthat majd bárkit.

Ma éjjel is a jól megszokott tábortűz mellett ültünk. Rover szemben volt velem. A farönkön ült, kissé előre hajolva, kezeit térdein pihentette. Engem nézett. Vizslatott. Feje kissé le volt hajtva ugyan, de még így is jól láttam fél mosolyra húzódó száját.

Én őt figyeltem, miközben nyársamat a tűz felé tartottam. Azonban a bámészkodásomból Maya kizökkentett, ahogy mellém ülve beszélni kezdett.

Sajnos az elejét nem hallottam, akkor még nem figyeltem rá.

-...szóval ez nagyon jó-kaptam a fejemet felé, mikor mondandója végére ért.
-Ne haragudj Maya, de nem figyeltem. Elmondanád még egyszer?-kértem meg.

Maya összehúzott szemöldökkel meredt rám egy ideig, aztán Rover felé kapta a fejét, aki meglátva a szőkeség pillantását, azonnal lesütötte szemét.

-Egyszer azt szeretném, hogy valaki úgy nézzen rám, ahogy rád Robert-mosolygott.
-Áldozatként?-mormoltam magamban.
-Hogyan?-kérdezett vissza Maya.
-Semmi. Mikor mész a toborzásra?
-Holnap múlva. Ha bevesznek, végre megszabadultok tőlem.
-Megszabadulni? Mit gondolsz, ha terhünkre lennél nem zavartunk volna el?-értetlenkedtem. Tíz éves korához képest egész okos. Gyorsan kapcsol és rögtön levonja a dolgokból a lényeget. De ezt most rosszul látta meg.
-Nem tudom. Haszontalannak érzem magam-sütötte le tekintetét.
-Ha valaki haszontalan ötünk közül, az jelenleg én vagyok. Nem tudok se vadászni, se gyakorolni, nem tudok semmit se csinálni. Feleslegesen vagyok itt. Az egész életem értelmetlen-dobtam egy földön heverő követ a tűzbe.

Egy pillanat alatt fel tudom cseszni az agyam apró dolgokon is. Egyből ideges lettem. Haszontalan vagyok. Ülök a seggemen és nem teszek semmit. Pedig megígértem magamnak, hogy segíteni fogom Mayát. Ehhez képest maximum nézni tudtam, ahogy edz és néha-néha ellátni pár hasznosabb tippel. De ez nem elég. Nekem kellene felkészítenem a toborzásra. Nem Burnylsnek.

-Nem vagy haszontalan. Csak megsérültél. A sebek...
-Csinálhatnék valamit. Nem kellene itt ülnöm. Bírom a fájdalmat-vágtam Maya szavába.
-Ha felszakadnak a sebeid kezdhetnéd a gyógyulást elölről. Lehet, hogy most tényleg nem veszik a többiek hasznodat Hestya. De ha idő előtt megerőlteted a tested, akkor egy ideig még biztosan hasztalan leszel. Meg kell tanulnod türelmesnek lenni.

Csak ittam a kislány szavait.

-Néha olyan, mintha mindannyiunknál érettebb lennél. Okos vagy-mosolyogtam, majd megborzoltam a haját.
-Köszönöm Hestya-mosolygott.

Elakadt a szavam. Hestya... A francba Rover! Miért kell ilyen idióta nevekkel fárasztani ezt a kislányt? Mondjuk még mindig jobb, mint a Kaeyear, de akkor is!

Nem vagyok Hestya.

-A nevem Kaeyear-ráztam a fejem.

Maya egy pillanatig döbbenten meredt rám, nyílván nem értette ezt az egész szituációt.

-Mi? Kenyér?
-Kaeyear-préseltem a fogaim között.
-Kaeyear?-kérdezett vissza egy cseppet hangosabban, mint kellett volna.

Burn és Sello messze voltak, beszélgettek. Rover viszont azonnal felkapta a fejét, felpattant és felénk tartott.