Random Történetek

No escape from reality...

Alice fáradt volt. Fáradtabb, mint ember lehet. A hetek óta zajló alvásmegvonás megtette a magáét.

Hallucinációk gyötörték. Nem csak az alvásmegvonás, de ez az egész. A hely, a komor folyosók, szobák, áporodott levegő, gyógyszerek, kényszerzubbony,... és a látótere peremén táncoló démonok.

Minden alkalommal mikor a gyógyszeres kezelés erőszakkal öntudatlanságba hajszolta, látta maga előtt a gyilkosságokat, újra és újra, legfeljebb apró eltérésekkel, de látta. Érezte a félelem szagát az orrában és a rászáradt vért a kezein. Mégsem tudta melyik a rosszabb, a kezdet és vég nélküli valóság, ahol megverik és megerőszakolják, vagy a gyógyszerek okozta öntudatlan kábulat, melynek peremén ott lebegtek a démonok?

A világa lángra kapott egyik pillanatról a másikra és odalett minden. A napfény csak elvakítaná, szeme a sötétséghez szokott.

Kilépett a folyosóra és balra fordult.

Meggyógyítjuk, mondták. Akkor még az őrület csak apró szikra volt, mostanra olthatatlanul tomboló, szűnni nem akaró tűzvész kerekedett belőle.

Nem tudta mióta van itt. Még ablakok sincsennek. Felőle lehetett fényes nappal vagy sötét éjszaka, hajnal, délután, aligha számít. Nincs rendszer, nincs napfény. Alvás sincs, áramot vezetnek a testébe ha elalszik.

Meggyógyítjuk, mondták. Ehelyett megverték, éheztették, porig alázták, elvették mindenét, begyógyszerezték, lekötözték és megerőszakolták. Majd ott hagyták ájultan, a húsba vágó bilincsekkel a kezén.

Ez a rongy volt az egyetlen tulajdona, amit viselt, ez a hálóing. Ez is bűzlött a hetek óta gyűlő izzadtság és vér szagától.

A folyosó sötét volt és mocskos, a lány össze-összerándult a padló jeges érintésétől meztelen talpán, de már nem is érezte. Ahogy semmi mást se nagyon.

Az ápolói kétségtelenül megverik majd amiért engedély nélkül elhagyta a szobát, de arra ébredt hogy a gyomra felkavarodik, valami kikívánkozik onnan.

Befordult jobbra. A vécé mocskos volt, átható ürülék- és hányásszag terjengett, a vér émelyítő aromájával keverve. Benyitott egy fülkébe és végigokádott a falon.

Nagy részt vér volt, mely bizonyára egy, a legutóbbi verésből származó belső vérzés eredménye. Mikor épp sokadszorra otthagyták ájultra verve, lekötözve, begyógyszerezve és megerőszakolva.

És amiért összepiszkolta a falat, bizonyára megint ájultra verik majd.

A csapból hideg, klórszagú víz folyt. Ihatatlan volt, de öblögetett vele, aminek ízétől majdnem megint hányt.

Elnézte az arcát a repedezett tükörben. A valamikori hosszú, gesztenyebarna hajba ősz szálak vegyültek és feketén, csomókban lógott a fejéről. Csak huszonhat éves volt, mégis negyvennek tűnt. Szemében állandó félelem látszott, foga megsárgult, körme lenőtt és berepedezett. Figyelte az arcán, mint csurog le egy csepp víz. Összegyűlik a homlokán, le az orra mellett és az álláról le a földre. Bőre kifakult és ráncos lett, pedig azelőtt szép volt. Feszes és napbarnított. A sebhelyek az arcán és az alkarján elfertőződtek, sárgás genny szivárgott valamennyiből...

- Jól szórakozol? - kérdezte egy hang.

Megpördült, de nem látott senkit. Visszafordult a tükörhöz, és úgy megrémült, mint még soha.

A tükörből egy hosszú, csapzott hajú lány nézett vissza rá sárga fogakkal és sebhelyekkel, de amíg a lány ijedt volt és zihált, tágra nyílt szemmel, a tükörkép nyugodt volt, kacsintott és mosolygott rá.

- K...ki... ki vagy te? - dadogta a lány. Szokatlan volt számára a beszéd és rekedt a hangja, de azért kinyögte a kérdést.

- Halott vagy... - suttogta amaz.

Ekkor egy alak lépett a tükörkép mögé, arca a homályba veszett, elkapta az állát és elvágta a torkát egy tükörszilánkkal. Ezzel egy időben valaki hátrarántotta a fejét és befogta a száját. Nem tudott sikoltani, se könyörögni, egy pillanatig vergődött a vasmarok szorításában, majd érezte nyakán a hideg érintést.

A földre hanyatlott és vérzett, a vágás mély volt és vörös...

Fuldokolva ébredt. Köhögve és sikoltozva vergődött még egy pillanatig, a rémálom rabjaként. Teste verítékben fürdött és önkéntelenül is a torkához kapott. Érezte a vágást és a spriccoló vért.

Aztán leesett neki hol van. Feleszmélt, felismerte maga körül a szoba elmosódott körvonalait. Ugyanaz az ablaktalan cella, ugyanaz a mocskos hálóing.

Kavargott a gyomra. Úgy érezte, ki kell mennie a vécébe. Lelépett a vaságyról, az megcsikordult alatta. Talpa egy pillanatra megborzongott a hideg kőpadló érintésétől.