Random Történetek

Mike, te vagy az?

- Mike, te vagy az?
Az ajtóban egy alak bontakozott ki, de nem láttam az arcát a félhomályban. Erős testalkatú volt, olyan mint Mike. Hosszú, mindig rendezett rocker haja most csapzottan az arcába lógott, tekintete kegyetlenséget sugárzott. Kezeiről és hajáról sötét folyadék csöpögött a padlóra, és én tudtam, hogy az vér. Éreztem a szagát.
A keze is véres volt, de ő maga sértetlennek tűnt. Jobb kezében hanyagul egy fejszét tartott. Jó nagy volt, olyan amilyet a tűzoltók szoktak használni. Erről is vér csöpögött, friss vér.
A máskor oly kedves Mike Banner, a rocker srác a remek humorával, meg a hülyeségeivel, a srác akit szerettem, egyszeriben szörnyeteggé változott.
És én, Ashley Smith kiszolgáltatva álltam ennek a szörnynek.
Hálóingben, az éjszaka közepén Mike rám támad, a saját házamban, minden más esetben még izgató is lehetne, ahogy dominánsként felül kerekedik, felcipel, az ágyra lök és kikötöz az ágyamhoz - sok-sok álmatlan éjszakán fantáziáltam erről. De az álmaimban nem szerepelt se balta, se gyilkosság. Ahogy vér sem.
Valami megszállt engem ma éjjel, és úgy látszik, mindenkit a városban. Az éjszaka közepén felébredtem arra, hogy apu megüti anyut a szomszéd szobában. Azelőtt soha nem ütötte meg, és este se veszekedtek. Minden okés volt, erre amikor benyitok, azt látom, hogy apu egy párnával fojtogatja anyut. Hiába kiabáltam, sírtam, könyörögtem, nem segített. Végül azt tettem, amit tennem kellett: megöltem aput. Leszaladtam a konyhába egy késért, majd visszajövet belefutottam apuba. Anyu akkor már halott volt, ha akarom se tudom megmenteni.
A kés apu hasába fúródott, vérrel fröcskölve össze mindent: a falakat, a padlót, és engem. A hálóingem teljesen átázott, de nem volt más választásom.
Nem emlékszem hányszor szúrtam, arra azonban igen, hogy amikor magamhoz tértem, ott ültem lovaglóülésben a tetemen, az arca és a felsőteste a felismerhetetlenségig összeroncsolva.
Remegve kihúztam a kést a mellkasából és letántorogtam a konyhába. Inni akartam, vizet, whiskyt, vagy amit találok, rágyujtani, megmosni a kést, feltakarítani és fürdőt venni, levenni magamról a vörös hálóinget. De sokkot kaptam, mozdulni se bírtam. Csak álltam ott, küszködve a könnyekkel.
Ekkor talált rám Mike.
De ő se segíthetett. Gyilkos volt, akárcsak én.
És most ez a jóképű, vicces, elegáns, szexi gyilkos lassan megindult felém. Két kézbe vette a fegyverét és határozott léptekkel közeledett. Éreztem, ahogy elerednek a könnyeim. Becsuktam a szemem, ujjaim lassan a kés nyelére fonódtak, majd vakon előredöftem. Egy pillanat töredékével később ütést éreztem a vállamon. A tárgy behatolt a testembe, felhasítva csontot, húst és szövetet, majd a padlóra zuhantam és minden elsötétült...