hole in my heart⛅ clifford #szünetel

XII.

- dottie, én belédszerettem - mondta szinte suttogva.

a villa kiesett a kezemből. az étel rágását abbahagytam, s kikerekedett szemekkel néztem mikey gyönyörű, zöld íriszeibe.

újratervezés. ez most tényleg megtörténik?

a szavak visszhangzottak a fejemben.

belédszerettem
b e l é d s z e r e t t e m

nem voltam képes megszólalni. ez egyszerűen képtelenség. miért pont velem történne ez meg? a kis szerencsétlen dottieval? biztosan megint túl sokat gondolkodtam, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha tényleg kimondaná.

ez igazából nem történhet meg. én nem érdemlem meg, hogy jó dolgok is legyenek az életemben. önző vagyok.

szótlanul felálltam az asztaltól, hogy a mosogatóba pakoljam a tányérokat. látszólag ő sem volt jól. bőre a megszokottnál is sápadtabbnak tűnt.

megtámaszkodtam a mosogató felett.

és mi van, ha tényleg kimondta? nem... az nem lehet. engem nem szoktak szeretni.

- dottie... én sajnálom, ha... tolakodó voltam... azt hittem... te is így érzel - hallottam meg bársonyos hangját, ami most bocsánatért esedezett.

szóval akkor mégis kimondta.

- várj! - fordultam meg, s a szemébe néztem - én azt hittem... hogy csak a beteg elmém szólalt meg a fejemben. mert volt már rá példa... sajnos - tettem a fülem mögé egy hajtincsemet.

a búskomor hangulatát átvette az öröm. elmosolyodott, majd átszelte a köztünk lévő távolságot, és elémlépett.

- akarod, hogy újra kimondjam? - emelte fel a szemöldökét, miközben lehajolt hozzám.

a szívverésemtől nem igazán tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam egyet.

- szerelmes lettem beléd. tudom, csak néhány napja ismerjük egymást, de úristen, ez egyszerűen leírhatatlan, hogy mit érzek irántad. ez olyan, mint amikor meglátsz egy doboz pizzát, és azonnal meg akarod enni. egy szeletét sem akarod kihagyni. még a szélét sem, pedig azt senki sem eszi meg. de én megakarom. azt gondolod magadról, hogy te csak a pizza széle vagy, akit mindenki utál. minden pizzának van széle. valakinek nagyobb, valakinek kisebb. szóval, egyszerűen belédszerettem - mondta, majd a végén kifújta a levegő.

- ez... ez volt a legaranyosabb és egyben legbénább szerelmi vallomásom. engem nem szoktak szeretni - nevettem, de a végén inkább lehajtottam a fejem.

- szeretlek - tette a kezét az állam alá, ezáltal felemelve a fejem.

csak néztünk egymás szemébe. hosszú percekig, majd megszólalt.

- megcsókolhatlak?

- igen, de figyelmeztetlek, hogy én meg sosem cs...- nem tudtam befejezni, ugyanis ajkait az enyémnek nyomta.

lehunyt szemei láttán, követtem mozdulatait, s én is becsuktam őket. kezeimmel belekapaszkodtam a vállába és a nyakába, ő pedig egyik kezével az arcomat simogatta, másikkal a derekamnál fogva húzott magához közelebb. ajkait mozgatni kezdte, ami azt eredményezte, hogy mivel teljes tapasztalatlanságban szenvedek, leutánoztam mozdulatait.

bénaságomat félretéve, nem is kívánhatnék tökéletesebb első csókot.

pár perc múlva elszakadtunk egymástól. homlokát az enyémnek támasztotta. nem akartam elrontani a pillanatot, ezért csendben maradtam. ő azonban megszólalt.

- volna kedved... megpróbálni... együtt? - kérdezte félénken.

hátrébb hajoltam homlokától, s lélegzetelállító szemeibe néztem.

- te vagy a boldogságom kulcsa, nélküled olyan, mintha... egy lyuk lenne a szívemben. csak te tudod betömni azt a lyukat. szóval... még mindig nem hiszem el. tényleg arra kérsz, hogy legyek a... barátnőd?

- az eleje egy kicsit félreérthető volt - nevetett, majd folytatta - és igen. lennél a barátnőm?

nem válaszoltam, helyette ráhajoltam ajkaira, s csókot kezdeményeztem. először kicsit meglepődött, de pár pillanat múlva elmélyítette, nyelvével pedig megsimogatta az enyémet.

csókcsatánk közepette, mielőtt még teljesen kikapcsolt volna az agyam, éreztem, ahogy keze lejjebb csúszik. az egyikkel még mindig cirógatta az arcomat, másikkal azonban végigsimított fenekemen, és bele is markolt.

meglepődöttségemben belekapaszkodtam a nyakába, majd elváltam ajkaitól. ő csak vigyorogva a szemembe nézett.

- ezt egy határozott igennek veszem - villantotta ki fogait.

megforgattam a szemem, de nekem is mosolyognom kellett.

- lenne kedved eljönni velem venni pár göncöt? be akarok újítani kicsit. túl sok a fekete - kérdeztem.

- időm, mint a tenger. és annak örülnék a legjobban, ha veled tölthetném. szívesen elkísérlek - mondta, majd egy puszit nyomott az orromra.

- szerintem délután kéne menni. most még nincs kedvem. addig mit csináljunk?

- háát... lenne egy-két ötletem, hogy mivel üssük el az időt - vigyorgott.

- például? - vontam fel a szemöldököm.

- filmezhetnénk, vagy - odahajolt a fülemhez, s belesuttogott, amitől libabőrös lettem - huncutkodhatnánk egy kicsit - mondta, majd belemarkolt a fenekembe mindkét kezével.

most rajtam volt a sor, hogy odahajoljak a füléhez.

- filmezhetünk felőlem, de a huncutkodást toljuk át pár év múlva egy másik időpontra - elhajoltam tőle, rámosolyogtam, és egy puszit nyomtam a szájára.

kiszakadtam karjai közül, majd a nappaliba mentem, hogy felhúzzam a redőnyöket. miután ezzel megvoltam, leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. a hírek, és a reggeli jóslás helyett az mtv-re kapcsoltam, ahol épp a kínos ment.

nem nagyon tudtam a gyomromban lévő pillangóktól figyelni a műsorra. meg persze azt sem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a számom még mindig érzem mikey ajkait.

ez most tényleg? komolyan? velem? michael kibaszott félisten clifforddal történt meg az első csókom? mi a szent pepperonis pizza?! na meg a másik. tényleg azt szeretné, hogy én, dottie szerencsétlen ronda rollins legyek a barátnője? nincsenek szavak arra, hogy mit érzek. azt viszont nem tudom, hogy majd mások mit fognak ehhez szólni.

- min gondolkozol annyira? - ijesztett meg michael azzal, hogy levágódott mellém.

- mindenen - válaszoltam elbambulva.

- ne aggódj annyit. majd megoldjuk valahogy - mondta, mintha a gondolataimban olvasna.

- félek

- itt vagyok melletted. mostantól, ha akarnál sem tudnál magadról levakarni - nevetett, s fejemet felé fordítottam.

- szeretlek

- én sokkal jobban - mondta nyálas hangon, majd felém hajolt, és megcsókolt.

×××

haii
remélem tetszett a rész :)))
köszönök mindenféle visszajelzést
ti vagytok a legjobbak♡♡