hole in my heart⛅ clifford #szünetel

XII.

az elalvás, tudván, hogy életem szerelme mellettem fekszik, a fejem a mellkasán, a keze a derekamat szorongatja, arcát pedig beborítja a hajam nagy része, teljesen zökkenőmentesen ment.

a reggel volt az igazán érdekes, és izgalmas.

nyár lévén, már reggel hatkor beszűrődnek a napsugarak az ablakon.

valószínűleg túlságosan is hozzászoktam a koránkeléshez, ezért keltem ilyen korán.

szemeimet lassan kinyitottam, majd ásítottam egy nagyot. tudtam ugyan, hogy itt valami furcsa, de még nem tudtam felfogni.

aztán némi fejtörés után minden eszembejutott.

a vigyor, ami a számra húzódott, kis híján szétszakította az arcomat. nem tudtam abbahagyni. és őszintén? nem is akartam. ma semmi sem ronthatja el a jókedvem. még anyáék sem.

azt terveztem, hogy felállnék az ágyból, de egy meleg kéz, ami a hasamat és a derekamat fogta le, megakadályozott benne. félig a bal oldalamon feküdtem, így megtapasztalhattam, hogy mikey bizony egy összecsukható esernyővel alszik, ami nyomja a combomat.

kezdtem kínosan érezni magam, de nem lett volna szívem felébreszteni.

amilyen lassan és gyengéden csak tudtam, felemeltem a kezét, s halkan kislisszoltam alóla. nem ébredt fel reményeim szerint, de egy nagy levegővétel után átfordult a hasára. pedig szegényt majd biztosan nyomja az esernyője.

lábujjhegyen bevonultam a fürdőszobába. pisilés után megmostam az arcom, majd betörőket megszégyenítő módon lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek.

bekapcsoltam a rádiót, s az időjárásjelentés alatt benéztem a hűtőbe. az első dolog, amit megpillantottam, az a tojás volt, így a választásom a rántottára esett. mily meglepő lol.

a tojás mellett még kivettem egy paprikát, és egy kis sajtot, majd hozzáfogtam az elkészítéshez.

amíg melegedett a serpenyő, addig kivettem két tányért.

sütögetés után kipakoltam a tojást a tányérokra, majd a hűtőhöz mentem egy üveg barackléért. a poharakat ismételten nem értem el, de a szenvedés helyett inkább odahúztam egy széket a szekrény alá.

pont a kedvenc dalom jött a rádióban, ezért tátogva énekeltem én is, miközben az kiöntöttem az üdítőt.

kicsit elmerenghettem, mert mikey kezeit éreztem meg a derekam köré fonódni, állát pedig a vállamra fektette.

- jó reggelt, szépségem - köszöntött rekedt hangon.

- szia, michael - mondtam mosolyogva. kezeimet az övéire helyeztem.

- egy igazi konyhatündér vagy - nyomott egy puszit az arcomra, majd elengedett.

elpirulva foglaltam helyet az asztalnál. követte mozdulataimat, lehuppant velem szemben.

egy "jó étvágyat" elmormolása után nekifogtunk a reggelinek.

- khm... dottie, izé... - nyekegte lesütött szemmel, a villájával a tojásban turkálva.

- igen?

- szóval, hogy... amit az este mondtam, azt én... - ennél a résznél szerintem még a szívem is kihagyott pár ütemet - teljesen komolyan gondoltam - mindenki hallotta, ahogy egy jégtömb esett le a szívemről?

- um... értem. ha már így a vallomásoknál tartunk... én egy őszinte ember vagyok. nem szoktam hazudni, szóval a tegnap esti "vallomásomat" - mutogattam a macskakörmöket a levegőben - is teljesen komolyan gondoltam.