Part 2.2: Ismerkedés

29 2 0
                                    



Fandenville-be érkezésem után kiválasztottam egy szimpatikus házat. Ugyhogy elintéztem hogy a tulajdonosa egy kicsit nyaralni menjen, és beköltöztem.
A szomszéd házban lakott Samantha. A gyönyörű tervem már itt csődöt mondott. Ez a lány sohase mozdult ki a szobájából! Nem hogy fagyizni vinném, még nem is találkoztam vele. Egyáltalán él még? Nem látok mozgást a házban.
Muszáj volt csinálnom valamit.
Elmentem a polgármesterhez, és megkértem, vagyis... Megzsaroltam, hogy hozza előre a Nyárbúcsúztató fesztivált. Erre még Samantha is ki dugta a fejét a házból végre.
A fesztiválon aztán először messziről követtem, majd elékerültem és megáltam előtte persze úgy, hogy ne vegyen észre. Nem kellett sokáig várnom, klasszikus elkapós jelenet. Nekem jön megfordulok és elkapom, hogy ne essen el. Szokás szerint tökéletesen hajtottam végre. Ez az előnye, ha valaki ilyen jóképű mint én. Elég egy közeli pillantás és egy kis színészkedés és máris az ujjam köré csavarom a lányokat. Azaz így szokott történni normális esetben, de ő tartózkodóan viselkedett.
-Szia! Jól vagy? - próbálkoztam.
Bólintott.- Akkor jó! -Mosolyogtam rá. Basszus mér nem reagál valamit?
-Hát akkor jó szórakozást!- mondtam, és odébbálltam. Berohantam a WC-be. Mi a fene van?-Nézegettem magam a tükörben. A szokásos dögös srác nézett vissza rám úgyhogy megnyugodtam valamelyest. Mikor teljesen összeszedtem magam kimentem és megkerestem a tömegben. A színpadnál ült egy padon, és behunyt szemmel-azaz csak gondolom,hogy behunyt szemmel, mert fekete napszemcsi volt rajta-hallgatta a zenét. Halkan leültem mellé és megszólítottam
-Elaludtál Tündérke?
Erre felkapta a fejét és rámnézett.
-Mint, látod nem-válaszolta-egyébként, te követsz engem?
-Dehogyis!-mondtam mosolyogva-egyébként, meg mi a neved?
-Miért szeretnéd tudni?
-Hát ha szeretnél továbbra is Tündérke maradni, nem muszáj megmondanod!-húztam széles, csábító mosolyra a szájam.
-Hát jó! Samantha vagyok. Te?
-Engem Christiannak hívnak.
-Most költöztetek ide? Eddig nem láttalak errefele.- kérdezte
-Igen, most költöztünk ide. Ott lakom a Hajnalka utcában.
-Ó, akkor szomszédok vagyunk! Én is ott lakom!
-Meghívhatlak egy fagyira ennek örömére?- kérdeztem.
-Neharagudj mennem kell!- pattant fel. Ezt megint elszúrtam.

Amint hazaértem a lakásomba, első       dolgom volt felszerelni a kamerákat a szomszéd ház felé néző ablakba. Az egyik szobát átalakítottam edző teremmé. A cégtől végre megérkeztek a cuccaim. Boldogan nyitottam ki az első dobozt. Pff. Tankönyvek. A másodikban kütyük. Új okosteló, ami szükség esetén bénító sugarakat tud kilőni, egy kulcstartón lógó focistát mintázó bábu, aminek ha háromszor balra csavarom a fejét kábító gránátként funkcionál. Egy futócipő aminek a talpába hangrögzítő van rejtve, és egy fülbevaló amiben egy kis kamera van elrejtve meg nyomkövető poloska, egy tubus amiben mindent maró folyadék van, egy karóra ami jobbra forgatva lézert, balra forgatva bénító tüskét lő ki.
A harmadik csomagban hőmegtartó ruhák voltak, meg egy reflektor erősségű elemlámpa, egy extra kemény baseball sapkával.
A negyedikben kaja volt. Az ötödikben gurigákban százdollárosok. Hát azthiszem mindennel elláttak. Hát akkor gyerünk tanulni. Mivel dolgozom nem sok időm marad az iskolára és a tanulásra, úgyhogy eléggé le lehetek maradva a többiekhez képest, az meg milyen ciki már, hogy egy repülőt simán eltérítek, de pl a periódusos rendszer tök homály. A gyakorlatban jó vagyok, de a dogáim kétségbeejtőek lesznek.

Földhözragadtakحيث تعيش القصص. اكتشف الآن