Földhözragadtak

Part 1.5: Az igazi kezdet

5.Fejezet

Majdnem egész éjjel repültem.
Mikor el akartam rugaszkodni az erkélyemről, egy kis ideig éreztem a gravitáció ólomsúlyát, amint húzza lefelé a lábam. Mintha vissza szeretne tartani a mai repüléstől. Majd a lefelé rángató erő eltűnt, én pedig szabad voltam, s szárnyaltam az égen. Fel a felhők közé.
Hamarosan egy elhagyatott gyártelep felett szálltam. Mindig megpróbálok másfelé repülni, más területeket felfedezni.
Ahogy repülök, megpillantok a ködben és a felhők között egy kis pöttynyi fényt. Biztos az egyik gyár. Na de, ezek elhagyatottak. Akkor? Valami olyan, ami repül. Vagyis most azonnal el kell tűnnöm innen. Ahogy közelebb ér, a hangját is hallani. Ez egy helikopter!
Besiklottam egy felhőgomolyag mögé. Bőrigáztam, de megérte,ha nem láttak meg. A hang elhalkult, valószínűleg elment. Előjöttem.
Egyszercsak újra meghallottam a helikopter hangját. De most mögülem. Nem is gondolkoztam, szélsebesen repülni kezdtem előre, el a közeledő gép elől. Közben egyre-egyre hátranéztem, hogy milyen távol vagyok tőle. Egyre közeledett. Olyan gyorsan repültem mint még soha, cikk-cakk repülést, zuhanót, ívelőt, hurkolt repülést is bevettem de nem tudtam lerázni.
Egyszercsak megakadtam valamiben. Durván visszarántott. Mire felfogtam, hogy egy hálóban vagyok, már egészen belegabalyodtam.
Szerencsére nálam volt egy kisbicska (még a vakus eset miatt), úgyhogy zakatoló szívvel láttam neki, hogy kivágjam magam. Sietnem kellett, mert a hálót elkezdték felhúzni. Kapkodtam, ezért a bicska beleszaladt az ujjamba. Nem foglalkoztam vele, bárcsak ez lett volna most a legnagyobb problémám. Mikor sikerült vágnom egy elég nagy lyukat, szélsebesen kicsusszantam rajta, majd egyenes lefelé vettem az irányt, mert megláttam alttunk az elhagyatott gyártelepet. El kell rejtőznöm! Zuhanó repülésben besiklottam egy üveg nélküli, felsőemeleti ablakon. Mikor beértem lerohantam a lépcsőn. Ki az ajtón. Szívesen felrepültem volna, mert úgy jobban el tudok menekülni, de annyira kifárasztottam magam, hogy még egy kicsit se tudtam felemelkedni a földről. Úgyhogy jobbhíján maradt a lábam. Elkezdtem úgy futni mint még életemben soha. Hiszen sok dolog múlott rajta.
Lépteket hallottam a hátam mögül.
Elkezdtem zihálni, a szívem egyre gyorsabban dobogott. A léptek egyre közelebb értek. Üldözőm még csak hangosabban sem vette a levegőt. Hirtelen hátrarántotta valaki a karomat a hátam mögé. Hiába próbáltam szabadulni, vasmarokkal tartott. Kiabálni nem tudtam, mert egyik kezét a számra tapasztotta. Gondolkodni kezdtem. Nyilván erőfölényben van ezért csellel kell szabadulnom.