STAR WARS: Halál utáni idők

1/3. FEJETET

Fénykard

-Az lehetetlen...-nézett rá mesterére Ben. Mi?? De hát nem lehetetlen! Most mellé fogott az ifjú...

-Nem, nem az-vágta rá Luke-ott volt láttam!

-Akkor miért nem segít nekünk most? Miért nem jelen meg most?-kérdezte unottan a padawan.

-Ben, ez nem így működik...

-De miért nem? Hisz mester érzem benned, ahogy ezt te magad se érted, hogy te is válaszokat akarsz! Hogy mindennél jobban szeretnéd, hoy apád itt legyen előtted és megbeszélj vele mident!-állt fel Solo az asztaltól és járt körbe-körbe miközben mayarázott. Luke csak szomorúan lecsukta a szemét. Mindketten tudtuk, hogy igaza van Bennek.

Hirtelen kivágódott az ajtó és egy helybéli rohant be rajta. Kiabált valamit mire Sarah felpattant.

-Mi történt?-kérdezte Luke és Ben egyszerre.

-Segítenetek kell-pillantott rájuk a nő és kirohant. A mester és a tanítvány követte őt. Ahogy kiértek meglátták a bajt. Néhány rohamosztagos kezdte lövöldözni a népet. Nem volt idő azon gondolkodni, hogy te jó ég, rohamosztagosok?? mit keresnek itt?? egyáltalán hogy-hogy vannak még?? Csak elővették fénykardjukat, Sarah pedig egy pisztolyt majd rohantak a falu másik végébe, ahol voltak. A katonák ugyanúgy meglepődtek, hogy vannak itt Jedik, mint ők, hogy vannak itt még birodalmiak. A vödörfejűek azonnal vissza akartak furdúlni, de már késő volt. Védekezniük kellett a zöld és kék pengéktől. Mivel látták a fénykardok ellen nincs esélyük Saraht kezdték el támadni. Az idős nő nem volt már olyan fürge, mint régen, lézerpisztolyával pedig nem ment sokra. Az Erőt használta hát, hogy védje magát, de az se volt elég. Végül mindenki döbbenetére megállt és lehunyta a szemét. Kíváncsian figyeltem, hogy mit akar ezzel. Mikor a fehér páncélosok feleszméltek a döbbenetből és lőni akartak, hirtelen előhúzott egy fénykardot és kék pengéjével olyan fürgén vágott ketté mindenkit, hogy látszott rajta, hogy Yoda volt a mestere... Luke és Ben mozdúlni se tudtak a történtekről, bár gyorsan fel kellett eszmélniük. Mikor az utolsó rohamosztagossal is végeztek lihegve néztek körbe. A helybéliekből is meghaltak páran. Luke végül kezét Sarahra irányította és elvette tőle a kardját. Most volt csak igazán lesokkolva. Ahogy én is...

-Ez... ez honnan van?-kérdezte dadogva a fiam még mindig a fegyvert nézve. Ben hol az egyikre, hol a másikra nézett. Nem értett semmit. Senki nem értett semmit...

-Nem csak te és Vader voltatok Felhővárosban-nézett a szemébe a nővérem.

-Azt hittem elveszett! Hogy... hogy találtad meg?-szöktek könnyek Luke szemébe. Én ha tudnék biztos már fulladozva zokognék...

-Ömm... gyertek vissza a házba-mondta végül Sarah és visszaindúlt. Mindenki őket nézte, de a Jedik nem foglalkozott velük. Luke követte őt, Ben szorosan mellette haladt.

-Mester, mi volt ez? Mi ez az egész? Semmit nem értek...-sétált idegesen Ben. Fiam nem válaszolt, csak ment tovább. Visszaérve újra leültek az asztalhoz. Luke mélyen nagynénje szemébe nézett.

-Ismertem Landot. Jó barátom volt akkoriban. Néha kértem tőle árut, vagy éppen munkát. Egy ilyen nap mentem el oda, de mikor odaértem, csak rohamosztagosokat láttam. Elkaptak és hívták apádat, hogy Jedit fogtak. Vader parancsára cellába küldtek, elvették a fénykardom és több őrt is az ajtóm elé helyeztek. Megéreztem a kardot. Mintha magam előtt láttam volna. Egy szellőzőben volt... Az Erő segítségével húztam magam felé, aktiválva. Tudtam, csak így tudok megszökni. Több rohamosztagos is észrevette a repülő kardot, ami ajtón-falon keresztülvágta magát. Így csak nehezebb volt. Végül befúrta magát a cellámba én meg elkaptam. Azonnal kinyították a cellaajtót és kb 50 katonával találtam szembe magam, akik egyre többen lettek. Nem törődve a túlerővel csak harcoltam, de még messze volt a kijárat. Így nem mentem semmire. Egyik halott birodalmitól elvettem a pisztolyt, és már így mentem a hajóm felé, de ezek továbbra se akartak fogyni. Eszembe jutottak Yoda szavai. "Ha úgy nem működik, csináld másképp! Hallgas a szívedre és az Erő vezessen. Ne foglalkozz mással, csak a céloddal." Így hát az Erőre bíztam magam. Elraktam a fegyvereim és csak futottam, kikerülve a lövedékeket. Sokkal gyorsabban ment. Már láttam a gépem, de Vaderét is, ahogy jön a felhők közül. Egy nagy Erőugrással végül odaértem és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam. A Sith Nagyúr természetesen azonnal követni kezdett. De már késő volt neki. Hiperűrre kapcsoltam és már ott se voltam. Átgondoltam a történteket. Jól tudtam, hogy valamit biztos csináltak a hajómmal, mivel csak így, tejesen működőképesen nem hagyták volna. Leszálltam egy közeli bolygón és átnéztem a járművemet. Meg is találtam. Egy nyomkövető volt az. Darabokra szedtem majd újra átnéztem a járművem. Már nem volt rajta semmi. Újra felszálltam, és így Vader soha nem talált rám. De valami erőset éreztem ehez a kardhoz... fogalmam sem volt róla, hogy kerülhetett oda. Ahogy mesélted, Luke, hogy Vaderrel ott küzdöttél meg és levágta a karod, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy vajon a tiéd-e...-mesélte Sarah, mire Luke odament hozzá és megölelte. Egyetlen ölelésben benne volt minden érzelem. A nő viszonozta az ölelést.

-Ez a fénykard még Anakiné volt-suttogta a fiam, mire elöntött a boldogság. Ez a kard rengeteg mindenen keresztül ment. Én készítettem, ezzel mentettem meg sokak életét, de ezzel öltem meg a buckalakókat, és ezzel a... a jediket... ezzel tettem számtalan nagyon jó és borzalmas dolgot. Ezzel küzdöttem meg Obi-Wannal, aki később Lukenak adta. Én miattam veszett el is. Hisz én vágtam le fiam karját... ami a karddal együtt a mélybe zuhant. De előkerült, ugyanúgy egy Skywalkerhez. Jól emlékszem, ahogy Huron hív és elmondja, hogy találtak egy Jedit... ahogy megöli embereimet és el is szökik... Huron nem élte túl a bosszúm...

-Várjunk egy kicsit-szüntette meg egy pillanat alatt Ben a drámai pillanatot-azt mondjátok, hogy van ez a fénykard, amit még a nagyapám készített, ami hozzád került, Luke, de elveszett valami Felhővárosban, mikor Vader levágta a kezed és utána te, Sarah egy egész városon keresztül végighúztad, mert megérezted és minden falon átment, mert aktiváltad az Erővel?? Én ezt nem értem! Ilyen nincs...-nézett rájuk kiakadva, mire ők ketten csak felnevettek. Solo továbbra se értett semmit, azt már pláne nem, hogy ezen mi ennyire vicces. Őszintén én is nevettem akkor, mert ez így elég hülyén hangzott...