STAR WARS: Halál utáni idők

1/2. FEJEZET

Sarah Skywalker

-Ott! Van valami! Gyere Ben, siessünk-kiálltotta Luke, de simán gondolhatta volna, hogy halucinál. Órák óta menetelnek a Jakkun, mintha egy régi jedit keresnének egy hatalmas bolygón. Hoppá, hisz ezt teszik... Már nagyon közel voltak. Luke már bizonyos lehetett arról, hogy nem csak képzelődik. Hosszú, berna köpenyét fújta a szél. Idős arca komoly volt, mégis lehetett látni benne a szeretetet. Hosszú, ősz hajában, még lehetett látni barna tincseket. Mikor már csak 10 lépésnyire voltak tőle megálltak. Ben nem értette, hogy miért. Csak ránézett mesterére, aki hosszasan bámúlta az idős nőt, majd lehunyta a szemét. Az alak ugyanígy tett. Nekem nem volt szükséges nagyon elmélyülnöm. Mindent éreztem Lukeban. Ahogy belemélyed, hogy mi a szándéka az előtte állónak. Végül elnyerte bizalmát.

-Barát vagy ellenség?-kérdezte a nő.

-Barát-jött a válasz Luketól. Még egy ideig nézték egymást, majd elővette a levelet és az Erő segítségével odaadta az alaknak.

-Ki vagy?-kérdezte végül a nő, miután végigolvasta. Hangja határozott volt, mégis kedves.

-Luke Skywalker. Anakin az apám volt...-mondta a fiam. Az alak elmosolyodott majd ránézett a padawanra.

-Ben Solo-válaszolt a meg sem kérdezett kérdésre. A nő ezt nem értette-Anakin a nagyapám volt-forgatta a szemét.

-Üdvözöllek titeket. A nevem Sarah. Sarah Skywalker-mosolygott még mindig-Anakin az öcsém volt-nevetett, majd odament Lukékhoz és megölelte őket-Gyertek, rengeteg megbeszélni valónk van!-vezette el őket. Felmentek a dombra, ahol nemrég Sarah állt és megláttak egy kis falut.

-Gyertek-szólt újra, majd elindultak a kis településbe. Szegény hely volt, néhol egy-egy árus, gyermekek az anyjukkal, szolgaféleségek, mindenféle lények... Végül a falu végén bementek egy nagyobbacska, mégis kicsi házba. Sarah leültette őket, majd hozott egy kis italt.

-Szóval... mi ez az egész?-kérdezte Ben a levélre mutatva.

-Hát igen... Szerintem elkezdem az egészet az elejéről... Rabszolga voltam épp úgy, mint édesanyám vagy éppen későbbiekben Anakin. Kisebb durranásokat láttam az égen, majd valami lezuhant. Senki nem törődött vele. Én szívesen odarohantam volna, de nem lehetett, mert a városon túl volt a roncs és ugye én nekem nem szabadott elhagynom a boltot. Tovább dolgoztam. Egyszer csak arra lettem feleszmélve, hogy egy kis zöld törpe azt mondja nekem, hogy szabad vagyok. 6 éves voltam. Nem értettem mi történik körülöttem. Lassan, érthetően elmagyarázta nekem a kis manó, hogy mi történt. Megvett engem és felszabadított. Érezte bennem az Erőt. Hogy nagy dolgokat vihetek véghez. Akkor azt hitték én vagyok a Kiválasztott-sóhalytott-De rossz Skywalkert találtak. Kiderült, hogy a kis, zöld manó egy Jedi Mester. Yoda volt a neve...

-Tudom-nézett a szemébe Luke-ismertem Yodát. Ő volt az én mesterem is-Sarah döbbenten nézett.

-Értem... Ezt később megbeszéljük. De visszatérve a történetemre... Yoda kiképzett, remek Jedit faragott belőlem. De egyszer az volt a küldetésem, hogy mentsem meg mesteremmel együtt, egy szegény családot, akik kalózok kezébe kerültek. Minden remekül történt. A család megmenekült, már Coruscant felé vittem a gépet. Én voltam a pilóta... Hírtelen bevillant egy látomás, ahogy elmentünk a Mustafar mellett. Két Jedi párbajozott azon a helyen. Két kék fénykard vívott egymás ellen. Aztán minden elsötétült és egy fekete alakot láttam. Arra ébredtem, hogy itt, ezen a bolygón fekszek a homokban és nagyon fáj a jobb lábam-itt megfogta a köpenyét és eltolta a lábánál. Mechanikus volt-akkor elvesztettem a lábam. De nem ez fájt a legjobban. Yoda mester ájultan feküdt, még életben volt, de a család meghalt. A lábam vérzett, azóta se tudom mi vághatta le. Még ordítottam egy "segítséget" utána újra elájultam. Mikor megint felébredtem, már ebben a faluban voltam, ezzel a lábbal és mesterem keltegetett. Nem szóltunk egymáshoz végül én két határozott mondattal megtörtem a csendet. "Mester, én ezt nem akarom! Nem csinálom tovább, otthagyom a Rendet!" fakadtam ki teljesen. Yoda csak megsimogatott és bólintott. Tudta min megyek keresztül, és ő nem erőlteti. Pár nappal később megbeszéltük a dolgokat. Elmondtam mi történt, és, hogy ittmaradok segíteni ezeknek a szegényeknek. Mesterem csak hallgatott, nem szólt közbe. Tisztán emlékszem, ahogy azt mondja "Rendben. Hiányozni fogsz. Az Erő vezesse minden lépted." és elmegy. Azóta is itt vagyok. Akkor 22 éves voltam... Ifjú 22 éves-törtek fel benne az emlékek. Luke és Ben némán néztek. De bennem sokkal több minden játszódott le. 22 éves volt. Ugyanannyi, mikor én a Sötét Oldal rabja lettem. És a látomás... hiszen 14 éves koromban én ugyanezt láttam! A sors nem csak engem akart figyelmeztetni! Most már tudtam. Még ezen a napon meg kell jelennem...-De visszatérve a levélhez...-folytatta Sarah, mikor látta, a szembe ülők kezdenek megbarátkozni a hallottakkal-Azért írtam mindezt, mert mikor megtudtam, hogy van egy testvérem, akit szintén a Kiválasztottnak hisznek, megint feltört bennem a látomás. El akartam neki mondani. De nem talált meg... és ő lett az, akiről a látomásom szólt. Soha nem talált meg engem. Soha nem ismerhettem meg. Soha nem tudta meg, hogy van egy nővére...-fejezte be. Luke és Ben szép lassan felemésztették a történteket. Nem szólt senki semmit. Némán mindenki a gondolataiba mélyedt. Végül Sarah törte meg a csöndet.

-Kérlek Luke, áruld el veled mi történt...-nézett mélyen a szemébe.

-Sarah, ez nagyon hosszú történet... én ismertem az apám. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy láttam őt, mert nem tudom az ő történetét. Obi-Wan Kenobit, az ő egykori mesterét ölte meg, Darth Vaderként akkor láttam őt először. Obi-Wan lett volna a mesterem. Aztán rengeteg minden történt. Köztük felrobbant az első Halálcsillag és a Lázadóknak új bázist kellett keresni. A havas Hoth bolygót választották. Egyik őrjáratomnál egy jeti megtámadott és míg ájult voltam a barlangjába vitt. Sikeresen megsöktem, de majdnem megfagytam. Végül Han Solo-nézett Benre-az apád mentett meg. De előtte még hallottam, ahogy Obi-Wan azt mondja, hogy menjek a Dagobah rendszerbe. Mikor újra eszméletnél voltam már a Birodalom támadta a bázist. Elmenekütünk végül és én a Dagobahra indultam. Ott volt Yoda. Kiképzett engem, de egyszer egy látomást láttam, ahogy Hanék bajban vannak. Nem hallgatva Yoda és Obi-Wan szellemének óvbeszédére, elindultam Felhővárosba. Ott kellett először megküzdenem Darth Vaderrel. Levágta a kezem és tudatta velem, hogy ő az apám. Szörnyű volt, egy kaparó érzés fogott el, ami mintha a szívemet tépné és közben hangokat hallottam. Igazat mond, ő az apád. Nem akartam hinni ennek, de tudtam, hogy tényleg így van. Megint megmenekültem. Rá két évre jött a végső ütközet. Egy félkész Halálcsillagot kezdtek el a Lázadók támadni, amin én, az apám és az Uralkodó is volt. Aztán kiderült a szörnyű igazság. A Halálcsillag nem volt félkész, tökéletesen működött... Meg küzdöttem Vaderrel, nagyon hosszú harc volt. Minden csapásánál éreztem, ahogy nem akarja megtenni, hogy van benne még jóság, ami egyre jobban fel akar törni. Legyőztem őt, levágtam egy kezét, ami eleve nem volt igazi. De nem öltem meg. Az Uralkodó az Erő villámait küldte felém. Haldokoltam. Utolsó erőmmel Anakin segítségét kértem. Egy darab kezével felkapta az Uralkodót és lehajította. Megcsapta őt is a villám, amitől több kábele tönkrement. Most ő haldoklott. Mindent összeszedve húztam egy Birodalmi Űrkomphoz. Az utolsó kívánsága az volt, hogy vegyem le a sisakját, hogy lásson a szemével. És megláttam őt. Ott állt velem szemben Anakin Skywalker, a Kiválasztott, aki az apám. És meghalt-jöttek fel benne is az emlékek. Én is végiggondoltam. Szétszakadtam belülről. Mit tettem...-Illetve-folytatta a mondandóját Luke, mire Ben és Sarah is felfigyelt-ezt még nem mondtam el senkinek... nem halt meg teljesen...-kezdte, mire a két alak kíváncsian nézte-egyesült az Erővel. Az Endoron, mikor megünnepeltük a győzelmünket láttam őt. Láttam, ahogy mellett megjelenik... az ifjú Anakin...-gondolt vissza, mire bennem megállt a levegő. Illetve, ha most élő ember lennék a nagyvilágban biztos megált volna. Csak így nekem nincs szükségem levegőre...

-Azt mondod Anakin Skywalker még él?-kérdezte Sarah döbbenten.

-Nem teljesen. Vagyis... de, igen!-válaszolta Luke.