Happened

17. fejezet ~ Milánói túra

- Te tizenhat éves vagy?- szalad pár oktávval feljebb a hangom, mire még páran odakapják a fejüket.

- És fél- vigyorog arcomba.

- És erről nekem miért nem szólt senki?- nevetem el magamat.

- Nem gondoltuk, hogy pedofil hajlamaid vannak- húzza el száját az egyik.

- És neked mi a neved?- mérem végig jelentés lenézést sugározva felé.- Na meg neki- biccentek a kisfiú felé.

- Andrea Bertolacci, szolgálatodra hölgyem- hajol meg egy picit- huszonöt vagyok- kacsint rám.- Ő pedig, Gianluigi Donnarumma.

Csak megforgatom szemeimet és kilépve a középpontból egy nyugalmasabbnak tűnő kanapén foglalok helyet egy pohár Martinival kezemben. Húgomat kezdem szemeimmel keresni és szerencsére sikerül is megtalálnom, egy másik férfi társaságában. Tetőtől talpi mérem végig a hímneműt. Meglehetősen helyes pasit fogott ki magának, valószínűleg ezúttal nem csak egy estére. Magam elé kezdek meredni és észre sem veszem, hogy közben már egy újabb adag Martinit töltök magamnak. Mikor már sokadszor ürítenem ki az ibrik tartalmát besüpped mellettem a vajszínű szófa.

- Hogy hívják?- teszi kezemre a sajátját Pep.

Felsóhajtok. Rájött, innen már nem tudom magamat kimagyarázni. Kínomban elmosolyodok, ami inkább vicsorra sikeredik.

- Ronaldo.- motyogom magam elé.

(...)

21. Szeptember; Milánó, Olaszország

Drága húgommal történő józanodásunk ezúttal átnyúlik még a mai napra is. Reggel-ismét- komótosan kelek fel és csoszogok ki a konyhába. Lefőzök magamnak egy giga adag kávét és a kanapéra vetem magamat. Pearl már biztosan dolgozik, Vincent pedig hát, ő Vincent. Nagyon megkedveltem a srácot ezen rövid idő alatt is. Tv irányítóval kezdek el babrálni, végül sikeresen bekapcsolom azt. Unottan bambulom az olasz dumát, mintha értenék is belőle valamit. Néhány áthallás néhol van, de több nekem sem jön le ebből a maszlagból. Csupán néhány perc után megelégelem ezt a tevékenységemet és kikapcsolom a televíziót. A komódon elhelyezett digitális órára pillantok. Elképedek látva az időt és sietős léptekkel indulok meg jelenlegi birodalmamba, a vendégszobába. Húgomtól kapott szétszórt ruhákat kapkodom össze és a fürdőben lévő szennyes kosárba rakom őket.

Hamar végeztem a rendrakással így készen álltam az indulásra, vissza Madrid, de előtte még egy gyors búcsú Peptől és Vincenttől. Leírhatatlanul jó érzés volt látni, beszélni vele, megölelni. Utolsó darabokat dobálva táskámba lépek ki a lakásból. Pep kulcsával bezárom az ajtót és néhány lépés után már az udvaron vagyok.

- Hé Pearl!- oldalra kapom a fejemet, biztosan nekem szóltak.

Odanézve Vinc lépked felém. Elmosolyodom. Viccesen telt a tegnapi nap, hiszen folyton összekevert minket, végül is tényleg ugyanolyanok vagyunk.

Gyorsan szeli át a köztünk lévő távolságot és karaiba zár.

- Kate vagy ugye?- neveti el magát.

- Igen- röhögök már én is.- Hogyan találtad ki?

- Pep sose hord magassarkút- csóválja meg a fejét.- Elvigyelek?

Aprót bólintok és a férfi autója felé vesszük az irányt.

Gyorsan odaérünk a reptérre, aminek egyik bejáratában Pearl áll türelmetlenül. Elbúcsúzom a két jómadártól és magángépem felé az irányt.

21. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Cipőm kopogása tölti be az agyamban lévő zűrt, viszont ez a madridi reptéren csak egy apró zajnak fogható fel. Pár napja parkolóban hagyott Range Roverbe huppanok be, táskámat az anyós ülésre hajítva. Szinte gondolkodás nélkül indulok el egy ismerős ház felé. Most már nincsenek kétségeim, mint pár napja. Biztos vagyok benne, hogy mit akarok.

Ilyen és hasonló gondolatok közepette érek el a célomig. Kipattanok a kocsiból és hevesen kezdek el dörömbölni az ajtón.

- Jövök már!- üvölt bentről idegesen.

Lassan, komótosan nyílik a nyílászáró. Egy fáradt fel bújik ki rajta, valamilyen szinten rémülten, gondolom nem engem várt. Azonnal nyakába ugrok és szorosan ölelem Cristianot. Erősen fonja körém kezeit és fejét a nyakamba fúrja.

- Hogy kerülsz ide?- morogja vállamba.

- Hozzád jöttem.- nézek fel szemeibe.