Happened

15. fejezet ~ Tervek

- Mégis mi a frászt csináltok?- förmed rájuk.

Gareth és Isco egyből felkapják fejüket, míg a többiek halál nyugalommal nyomkodják azt a szart. Felsóhajtok és szenvedve kezdek nyöszörögni. Szeretem ezt az egészet, ez volt életem célja, de amikor már muszájból kell ezt csinálnom néha még az életkedvemet is elveszi.

- Katenek írunk- szenteli figyelmét Karim is Rafanak.

- Minek?- horkanok fel egyből.

Hirtelen az összes öltözőben lévő tekintetét érzem magamon. Megrántom vállaimat és a mosdóba vonulok, nem törődve a kérdő pillantásokkal és az utánam szóló hangokkal.

(...)

- Apa!- fut felém Juni.

Elmosolyodom és leguggolok, hogy megtudjam, ölelni őt. Fejét a vállamba fúrja, majd fintorogva eltol magától. Elmosolyodom rajta és anyát is köszöntöm két puszival.

- Büdös vagy, menj zuhanyozni!- fogja be orrát és áll be közénk Juni.

Egyszerre nevetünk fel anyával.

- De azért jó, hogy nyertünk, ugye?- vonom fel szemöldökömet.

Aprót bólint és elszalad. Kérlelően tekintek mamára, aki csak megrázza a fejét. Fáradtan felnyögök és újra próbálkozom kiskutya szemekkel, de ez sem hatja meg.

- A te fiad, Cris. Én így is sokat vigyázok rá, focizni nem fogok vele. Te vagy a focista, nem én.- tol le.- Amúgy is, dolgom van. Ne haragudj- egyhül meg tekintete a végére.

Adok gyorsan egy puszit az arcára, mire már el is tűnik a falak között. Felsóhajtok és Juni után kocogok. A pálya közepén állva rugdalja a labdát. Elmosolyodom rajta. Remélem egyszer a ő is ő is profi futballista lesz, mint én. Sosem mondtam neki, de még ennél is büszkébb lennék rá, mint most. Már ha ez lehetséges.

Merengésemből egy ismerős hang zökkent ki.

- Cris, menj! Majd én játszom vele- lép mellém Zinédine Zidane.

Egy hálás mosolyt küldök a férfi felé, aki már be is áll a kapuba. Egy hitetlenül remek játékos és ember veszett el benne. Zizu magáról ezt mit sem sejteni, sok közül ezért is kedvelem és tisztelem a franciát.

Belépve az öltözőbe Benítezbe ütközöm, aki csak egy megvető pillantást küld felém. Már megint mit tettem? Kérdőn felhúzom a szemöldököm és méregetni kezdem. Pár percig állok és várom a tőle szokásos béna kiosztást, hogy hol voltam satöbbi. Megunom a szótlanságát, szerényemhez lépek és előhalászom belőle a zuhanyzáshoz szükséges cuccaimat.

(...)

Utolsónak lépek ki az öltözőajtaján a spanyol védő barátommal. Nagypálya felé biccentek és Sergioval a fiam felé vesszük az irányt. Már biztos lefárasztotta szerencsétlen Zidanet. Furcsa látni őket, főleg Juniort a Bernabéu gyepén focizni. Nem tudok betelni ezzel a látvánnyal. Kénytelenül mosolyra húzódik a szám. Vigyorogva intek oda nekik, míg Ramos csak hanyagul nyomkodja a telefonját. Mosolyogva, fut felém a kis portugál és egyből mesélni kezdi, hogy mi hogyan történt, ameddig én készülődtem. Hirtelen Zinédine is mellém lép, lihegve. Elnevetem magamat.

- Zizu nem bírod a fiam tempóját?- terül el egy hatalmas vigyor arcomon.

- Bírom én- egyenesedik ki.- Amúgy, nem mellesleg Cristiano- sandít felém óvatosan- a kicsi CR folyton egy Kate nevű lányról beszélt és arról, hogy ő lesz a feleséged.- küldi felém megkérdőjelezhetetlen tekintetét.- Na ki vele, ki ez a lány?

Elnevetem magamat kínomban. Mindig sikerül kínos helyzetbe hozniuk valahogyan. Nem szándékozom válaszolni, de az egykori középpályás meglök könyökével figyelmeztetés kép.

- Tim Clark lánya, a szőke fizioterapeuta- képzelem magam elő őt.

Morog egyet és mindentudóan néz rám, mire csak értetlenül pislogok.

- Ronaldo az Isten szerelmére, ne kelljen, belőled mindent harapófogóval kihúznom- morogja orra alá.

- Jó- vágom rá egyből.- Tegnap lefeküdtünk, most meg állítólag szarul van és hazament a meccsről is- morgok én is halkan, hiszen senki sem tudja, bár nem lehet nehéz rájönni.

Aprót bólint és a másik két társunkkal együtt kifelé vesszük az irányt a Stadionból. Junior duruzsolásán kívül néma csend uralkodik köztünk. Amint kiérünk a parkolóba Sergio kezet fog Zizuval és már el is tűnik, gyanítom beült az autómba.

- Miért nem beszélsz vele?- értetlenkedik megint a francia.

- Nem olyan egyszerű ez. Az apja kiherél és a csaj sem egy ma született bárány.- rázom meg fejemet lemondóan.

Zidane hátrahőköl és megilletődve pillant rám. Párszor tetőtől- talpig végigmér. Végül felsóhajt és elneveti magát.

- Rád sem ismerek- ingatja fejét.- Hol van a régi Cristiano Ronaldo? Aki nem az akadályokat kereste, hanem a megoldásokat?- mered rám.

- Ugyan az vagyok, mint régen- motyogom.

- Akkor menj és szerezd meg, ha már csak rajta kattogsz!- tárja szét kezeit.

- Kösz, Zizu- ölelem meg.

Hatalmas vigyor közepette ültetem be fiamat az autóba, aki mindvégig kezemet szorongatta. Viszonozza mosolyomat és becsukom az ajtót. Bepattanok a vezetőülésre és hazáig meg sem állok. Otthon Juninak valamelyik szokásos meséjét kezdi nézni és pedig előveszek egy sört a spanyolnak a hűtőből. Kezébe nyomom és leülök mellé az egyik kanapéra. Érdeklődve figyeli a gyermekmesét. Sosem fog felnőni.

- Szóval már nem csak Iker látta a meztelen Katet közülünk- nyitja ki a dobozos alkoholt.

Úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a megjegyzést, bár nagyon is hallottam. Tisztán, érthetően, összetéveszthetetlenül. Ramos veszi az adást és ő is úgy tesz, mintha semmit sem mondott volna. Nem érdekel, ki mit gondol, egyben biztos vagyok. Az életem árán is megszerzem magamnak ezt lányt.