Truly, Madly, Deeply [L.T.] //átírás alatt//

11.rész

9 nem fogadott hívásom volt Louistól....

Gyorsan tárcsáztam őt,de kinyomott!
Párszor még hívogattam,de vagy azt írta ki,hogy foglalt vagy pedig csak szimplán nem vette fel....
Holnap reggel suli előtt elmegyek hozzá. De hiszen azt sem tudom,hol lakik!
Írtam Harrynek,ő biztosan tud segíteni:
Skyler Miller: Szia Hazz! Meg tudod adni Louis címét?
Harry Styles: Nem tudtam,hogy már most összeköltöztök:D
Skyler Miller: Styles ez nem vicces! Asszem összevesztünk....
Harry Styles:Akarsz róla beszélni?
Skyler Miller: Nem igazán.
Harry Styles:Hát jó. Azért felhívlak.
Harry Styles hív.
Felvettem,majd körülbelül 10 perc után letettük. Hazz megadta a címet majd faggatott,hogy mi történt,de nem akartam neki Louról panaszkodni,meg nagyjából és sem értettem mi ez az egész.
Ezután már csak Amy irogatott,de zuhanyoztam ezért nem tudtam neki rögtön visszaírni.
Amy:Sky beszélhetünk?
Amy:Itt vagy?
Amy:Hahó
Amy:Sky irj már vissza. Látom,hogy fent vagy.
Amy:Megint Louisval vagy? Miatta nem írsz?
Amy:Skyler Miller írj már vissza.
Nem fogadott hívás:Amy
Amy: Már fel sem veszed a telefont? Szép👏🏼
Amy:Végeztem veled Sky! Ég veled. Legyél csak az unokaöcsivel és feledkezz meg el a barátaidról. Gratulálok!
Sokkosan állapotban olvastam el a sorokat,majd azonnal visszahívtam.
📞-Szia Amy,mi a baj?-kérdeztem remegő hanggal.
-Nem írsz vissza,nem veszed fel a telefont és konkrétan nem is foglalkozol már velem!-üvöltötte.
-Azért nem vettem fel,mert zuhanyoztam-emeltem fel a hangom én is-Nem foglalkozom veled? Miből gondolod ezt? Áruld már el kérlek!
-Úgy volt,hogy hétfőn nálam alszol!! Erre egy idegennél töltöd az éjszakát! Aki ráadásul fiú! Mi a franc történt veled Skyler?-sóhajtott-Sosem voltak fiúbarátaid osztályon kívűl. Erre most ott van az a Zayn, Harryvel is kibékültél. Meg persze Louis-mondta gúnyosan.
-Amy tudod miért nem aludtam nálad-ültem le az ágyra.
-Mégsem engem hívtál fel,hogy baj van!! Régen mindig én voltam az első,akit hívsz, ha történ valami. Emlékszem amikor egész éjszaka küldözgetted az idétlen emojikat,csak hogy írjak neked vissza! Hova lett ez a lány?
-Vele beszélsz most is-sírtam el magam.
-Ez nem te vagy.-mondta.
-Ne haragudj rám kérlek.
-Mennem kell-majd letette a telefont.Megsemmisülten ültem az ágyon és gondolkodtam. Igaza volt. Elhanyagoltam egy kicsit. A suliban beszélnem kell vele. Nagyokat sóhajtva lekapcsoltam a villanyt a szobában és befeküdtem az ágyba.

*Másnap reggel*

5:30-kor szólt az ébresztőm. Ma korábban kellett kelnem,ha beszélni akarok Louisval és még az iskolába is be akarok érni.
6:30-ra elkészültem és indultam is a Harry által megadott címre.
Mikor odaértem vettem egy nagy levegőt és csengettem. Pár perc elteltével Louis nyitott ajtót. A kinézetéből ítélve már ébren volt,de a jelenlétem nagyon meglepte.
Elállt az ajtóból,hogy be tudjak menni,majd a nappaliba vezetett és leültetett a kanapéra. Helyet foglalt mellettem,majd kínos csönd telepedett közénk.
-Hívtalak tegnap...de nem vetted fel-mondtam halkan.
-Akkor kvittek vagyunk-nevetett fel kínosan-El tudod képzelni mennyire aggódtam? Kilencszer hívtalak.
-Ki voltam kapcsolva a suli miatt-sütöttem le a szemem.
-Délután négykor szerintem már nem kell az iskolapadban ülni-nézett rám
-Harryvel voltam-böktem ki.
-Tudom-mondta gúnyosan. Kérdőn néztem rá,majd folytatta-Anyukád felvette a telefont. Talán ezentúl vele kellene lógnom,ő legalább ad valami életjelet magáról,ha keresem-mondta lesajnálóan. Nálam itt telt be a pohár.
-Tudod rohadtul nem értem mit vagy úgy oda. Nem is vagyunk együtt! Nem kell aggódnod értem-próbáltam határozott és kemény lenni,de hangom megremegett.
-Igazad van. Nem vagyunk egy pár. De azt nem tilthatod meg,hogy törődjek veled Skyler! Ne lökj el magadtól! Nekem is vannak érzéseim-emelte fel a hangját.
-Tisztában vagyok vele!-kiabáltam én is.
Ebben a pillanatban SMS-em érkezett. Elfehéredve olvastam el a sorokat. Az agyam síkítozott,de egy hang sem jött ki a torkomon.
-Ki az? Harry? Zayn? Vagy egy másik srác? Mond csak meg nyugodtan ha kell eldoblak hozzá egy gyors numerára-mondta Louis.
-Amyt elütötték-nyögtem ki végül-Vigyél el a korházba kérlek-utat engedtem a könnyeimnek. Lou kocsijában ülve az Amyvel való közös emlékeink jutottak eszembe. Amikor késő estig maradtunk kint a kertbe beszélgetni. Amikor elmentünk moziba és csak a mi társaságunk volt az egész teremben. Amikor hírességek neveit adtuk egymásnak Messengeren,csak hogy kisebb fangörcsöt kapjon a másik. Amikor ugyanolyan pólóba mentünk suliba és mindenki különcnek nézett minket. Ezeken és még sok más emléken gondolkodtam,amikor megérkeztünk a kórházhoz. Gyorsan kipattantam és Louisval a nyomomban futottam be a recepcióra.
-Amelia Stonet keresem-mondtam lihegve,sírós hangon.
-Most vitték be a műtőbe. Balra a negyedik folyosó-mondta a hölgy. Lou megragadta a kezem és rohanni kezdtünk. Mikor odaértünk Amy anyukája ott ült az egyik széken lehajtott fejjel. Ugye nem?
-Jónapot-köszöntem.
-Szia Skyler-intett.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Át akart menni egy zebrán,de egy motoros elütötte. Most vitték be a műtőbe. Eltört a lába. Szerencsére csak ennyi-mondta.
Megkönnyebülten felsóhajtottam és leültem az egyik székre.
-Elmegyek kávéért-jelentette ki Amy anyukája. Majd el is tűnt a folyosón
-Köszönöm,hogy elhoztál-néztem Louisra-Nyugodtan menj haza.
-Itt maradok veled-ült le mellém-nézd hülye voltam. Csak el sem tudod képzelni mik jártak a fejemben,amikor nem vetted fel-gördült végig egy könycsepp az arcán.
-Írnom kellett volna,hogy Harryvel vagyok-ingattam a fejem.
-Felejtsük el,jó?-vette kezei közé az arcom,majd egy aprót bólintottam. Lágyan megcsókolt,majd így szólt:
-Mondanom kell valamit-kezdte-Tegnap eljött hozzám a volt barátnőm,Liberty-fürkészte az arcom.
-Mit akart?-kérdeztem egy cseppnyi féltékenységgel a hangomban.
-Hogy kezdjük újra-nevetett fel kínosan.
-Értem.Mit mondtál neki?-próbáltam higgadt maradni.
-Azt,hogy már nem aktuális-simogatta az arcom.
Elmosolyodtam majd a vállára hajtottam a fejem. Kezdek beleszeretni... Ekkor az orvosok kitolták a műtőből s bevitték egy kórterembe az alvó Amyt,akinek a bal lábán egy gipsz volt. Szerencse,hogy csak ennyivel megúszta.
-Elnézést-állítottam meg az egyik dokit-mikor ébred fel?
-Úgy 10 perc múlva-nézett rá az órájára-akár már most is bemehet hozzá.-mondta,majd otthagyott.
-Lou bemegyek,ha visszajön az anyukája küld be őt is légyszi.
-Rendben-egy puszit nyomott az arcomra,majd elengedett.
Bementem,majd leültem az ágy mellett lévő kis székre. Nem sokkal később Amy felébredt,majd rámnézett és így szólt:
-Kényelmetlen az a szék?-kérdezte. Bólintottam-Az ágy nem az. Van kedved idejönni?-ismét bólintottam,majd a barátnőm mellé feküdtem, pár perc kínos csend telepedett közénk,majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Ne haragudj-mondta nevetve.
-Te ne haragudj-mondtam én is nevetve.
Ekkor bejött az ajtón Louis és Amy anyukája.
-Úgy örülök,hogy semmi maradandó bajod nem esett Am!-szaladt hozzá az anyukája és szorosan megölelte.
-Én is anya,de megfojtasz!-nevetett fel sz említett személy.
Amyt fél órán belül kiengedték,majd mindketten kaptunk egy igazolást,tehát ma nem kell iskolába mennünk.
Elköszöntünk egymástól a barátnőmmel,majd mindketten hazamentünk.
Otthon Louisval megbeszéltük,hogy most nem rendelünk,hanem mi csinálunk ebédet. A rántotthús mellett döntöttünk,mert az egyszerű és tulajdonképpen nem lehet elronatni.
A végeredmény egész finom lett.
Ezután megnéztünk egy filmet amin én bealudtam. Arra ébredtem fel,hogy Lou felkap felvisz a szobámba,lerak az ágyra,mellém fekszik,majd hátulról átölel.
-Szép álmokat,Hercegnő-puszilt bele a hajamba,majd újra elnyomott az álom.

Sziasztok!
Itt van az újabb rész,remélem tetszett!😉