Truly, Madly, Deeply [L.T.] //átírás alatt//

3.rész

Az osztálykirándulás óta egy hónap telt el.
Ezalatt az idő alatt leginkább az iskolára koncentráltam, ugyan biztos vagyok benne, hogy idén is kitűnő bizonyítvánnyal zárom az évet, de a mi sulinkban a tanárok nagyon komolyan veszik az év végi hajrát mindenki számára. Akár kettesre állsz, akár ötösre.

Louisval ebben az egy hónapban csupán kétszer találkoztam. Egyszer mikor a suliban segített valamit pakolni a nagybátyjának, máskor meg elhívott moziba. Mivel a csak-barátok-leszünk-semmi-több megállapodásunkat félig-meddig komolyan vette, egy olyan filmre vitt el, amit egy haverjával nézne meg. Horrorra. Mi másra? 

Természetesen sejtette, hogy nem igazán szívlelem ezt a műfajt, szóval nem érte meglepetés, mikor egy-egy hátborzongató jelenetnél ijedten nyúltam a karja felé, azzal a szándékkal, hogy megszorongassam azt. Hogy haragudtam rá emiatt? Fura, de nem. Igaz, hogy utána napokig csak éjjeli lámpa mellett tudtam aludni, viszont jól éreztem magam vele.

Mozi után hazavitt és úgy búcsúzott el, hogy hamarosan keres. Ez volt két és fél hete. Én hülye meg azóta várom, hogy hívjon. Illetve...vártam. Már nem érdekel. Csak azért megmondhatta volna, ha ő esetleg mégsem kedvel annyira. Lehet, hogy minden lánnyal ezt csinálja... vagy ki tudja. Mindegy. A lényeg, hogy nem keresett én meg nem akartam többet rá gondolni.

Aztán másnap üzent:

Louis Tomlinson: Hello barátom.

Számat elhúzva meredtem a telefonra. Mit csináljak? Továbbra is haragszom rá, viszont az tagadhatatlan, hogy vártam az üzenetét.

Én: Szia...

Louis: Baj van?

Pfff...tipikus fiú. Ő okozta a problémát és természetesen fogalma sincs róla.

Én: Nem tudom, szerinted?

Louis: Ahh miért szeretik ennyire a lányok a barchobát?:D

Lányok...mégis milyen lányok?! Általánosságban, vagy az ő saját kis háremére gondolt?

Én: Utálom azt a játékot. De mivel az elmúlt két hétben nem kerestél fogalmad sincs róla, hogy nem vagyok olyan, mint a "többi lány".😉

És vártam. Vártam, hogy írjon.
Egy
Két
Három percig.
Aztán megcsörrent a telefonom.

-Szia. -szóltam bele-félig meddig dühösen.

-Azt mondtam kereslek. -kezdett bele a közepébe. -Miután visszajöttem Amerikából.

-Elutaztál?- döbbentem le.

-Igen. Még mondtam is. Egyépként. Azóta vártál? -kérdezte, és ugyan a vonal másik végén volt, mégis éreztem, hogy vigyorog.

-É-é-én egyáltalán nem vártam. -hebegtem zavartan, közben éreztem, hogy elpirulok. -Csak azt mondtad, hogy...mindegy.

Louis felnevetett. Utána még beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, hogy tényleg mondta nekem az utazását, mikor hozott haza, csak annyira elbambultam, hogy lehet, hogy nem is hallottam. Igen, ez történt, mivel az autójában egy halom CD volt, csupa olyan, amiket én is szeretek. Ez azért ritka. Eddig nem igazán találkoztam olyan fiúval aki szereti a The Fray-t

Megkérdezte mit csinálok este. Az egész ma-este-Sky-nem-alszik-itthon történet úgy kezdődött, hogy mikor anyával összefutottam reggel a konyhában mondta, hogy ma éjjel nem jön haza, mert a főnöke hihetetlen sok munkát sózott rá és szeretne vele mihamarabb végezni. Ez nem probléma részemről-gondoltam. Anyát viszont sajnálom, hogy négy éve, mikor apa elköltözött tőlünk szinte megállás nélkül dolgozik.