He's Mine ×BEFEJEZETT×

15.

-Szeretlek Cunci- pásztázott végig sötét szemeivel rajtam, majd csípőmhöz ért. Egy mozdulattal közelebb húzott magához, majd pólóm alá nyúlt. Libabőrös lettem mindenhol, mire James elmosolyodott. Alig pár másodperc alatt megszabadította magát, majd engem is a felesleges ruhadarabjainktól és máris neki esett ajkaimnak. Nyelve érzéki táncba hívta az enyémet. Lábam megremegett, mikor alsó ajkamba harapott. Felkuncogott, majd nyakam csókolgatásába kezdett- Cunci, kívánlak- suttogta kélyes hangon a fülembe, miközben rá-rá harapott fülcimpámra. Onnan, állcsúcsomra tért, reszketeg sóhajt kiszabadítva belőlem. A levegő hőmérséklete az egekig szaladt, miközben ujjait, férfiasságomra kulcsolta.

Egy újabb rémes nap. Szerda... A hét közepe. Ilyenkor boldogan szoktam felkelni, ám ez ma nem ment könnyen. Az álmaim egyre több és több emléket hoznak felszínre, amit én a sötétségben akarok tartani. Kimerült voltam és végtelenül szomorú, ráadásul a kis akciónktól James-el, eléggé kemény lettem valahol.

Nagyot sóhajtva léptem be az iskolába. Kyle már várt. Kezet fogtunk és elindultunk órára. Mikor beléptem a terembe Lily-n akadt meg a tekintetem. Borzalmasan festett. Bőre fehér volt, szemei karikásak.

-Mindjárt jövök- szóltam oda a barátomnak, aki csak egy fejcsóválás közepette leült a helyünkre.

-Nem Aaron- állt meg előttem Casey- Húzz vissza a kis barátodhoz és felejtsd el Lily-t.

-Csak had beszéljek vele- néztem könyörgően a lányra.

-Nem! Nem tudom, hogy kivel csaltad meg, de undorító dolog volt tőled! Van fogalmad róla, hogy mit érez? Elárulta az, akiben a legjobban bízott. Szóval semmiféle magyarázkodásra nincs szükség! Maradj csak Kyle mellett, Lily mellém ül, ahogyan minden közös óránkon- hangja már nem ideges volt, hanem csalódott. Csalódott bennem ez a lány is- most menj Aaron. Ha egy kicsit is számít neked a barátnőm, akkor nem magyarázkodsz neki. Idővel helyre jön, de ha odamész hozzá, akkor a régi sebek, újra felszakadnak, amit nem akarunk- simította meg a vállamat.
Bólintottam egy aprót, majd leültem.

-Aaron! Elmondod, hogy mégis mi a fenéről beszélt Casey?- nézett rám idegesen Kyle.

-Semmiről- hunytam le a szemem.

-Ugye, csak hülyeségeket mond? Mondd, hogy nem csaltad meg azt a csodás lányt- nézett Lily-re. Nem válaszoltam, ezzel leesett neki, hogy megtettem- hát te esküszöm idióta vagy!- csattant fel. Észre sem vettem, de a tanár bejött, aki-mint mindenki más is- felhúzott szemöldökkel nézett ránk.

- Mr. Gliff, Mr. Rosewood? Van valami problémájuk?

-Igen, igen van problémám.

-Rendben. A bűntetésben lesz alkalmuk megtárgyalni. Most pedig üljenek szét. Különben is. Önök mióta ülnek egymás mellett? Aaron, üljön vissza Lily mellé. Kyle, maga meg Adam mellé.

-Ne- kiáltottunk egyszerre négyen.

-Lily, Casey? Van valami problémájuk?- nézett rájuk szúrós szemekkel a tanár.

-Nincs...

-Aaron, Kyle... Önök szeretnének plusz egy órát?

-Nem kell! Ez az egy is elég lesz ahhoz, hogy kinyírjam- pillantott rám villámokat szóró szemekkel, miközben Adam mellett foglalt helyet. Gondolom a tanárúr rájött, hogy valami fasírt van itt, így megengedte, hogy egyedül maradjak a padba.

~•~

-Kérlek Kyle... Nem akarok róla beszélni- ültem le egy padba.

-Jó- válaszolta fennhangon.

-Köszönöm.

-Tudod Aaron... volt egyszer egy barátnőm. Szerelmes voltam belé.

-Ne... Kyle, nincs szükségem a meséidre, hogy hülyén érezzem magam. Menni fog anélkül is.

-Ha hülyén érzed magad, akkor miért tetted?

-Elhiheted, hogy nem ez volt a szándékom... csak megtörtént- néztem a telefonomra, amiből saját arcom tükröződött vissza. Kék szemeim megteltek könnyel, szám meg-meg remegett. De a legrosszabb az, hogy nem Lily miatt. Még ilyenkor is csak a saját érzéseimre tudok gondolni. És... James-re.

-Azt hittem, hogy ennél többet jelent neked Lily. El sem hiszed, hogy mennyi srác akarja boldoggá tenni, de ő téged választott. Kurvára egy éve kitart a hülyeségeid mellett, erre te megcsalod?- sziszegte a fogai között. Fehér arcára kúszott egy kis pirosas árnyalat. Ha dühöng, mindig ilyenné válik.

-Tudom- kiáltottam el magam- de ha a barátom vagy el tudod fogadni, hogy én is követhetek el baromságokat! Nekem is lehetnek hibáim. Nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint te!

-Nem vagyok tökéletes!

-Tényleg? Akkor mi a te hibád?- az egész terem a mi üvöltözéseinktől zengett.

-Mondd, nem vetted még észre, hogy szerelmes vagyok abba, akit te kibaszottul megcsaltál?

-Mivan?- halkultam el.

-Igen- sóhajtott egy hatalmasat- de ő téged választott.

~•~

Anya kedvesen mosolyogva várt.

-Mi ez a nagy jókedv?- próbáltam viszonozni a gesztusát, kevesebb sikerrel.

-Csak örülök, hogy hazaértél- nyomott egy puszit az arcomra.

-Ahha- néztem rá gyanúsan, majd letettem a cuccomat. Furcsa volt, mert sosem szoktam nyitva hagyni az ajtómat, most viszont úgy állt. Remegő kezekkel nyomtam beljebb. A szívem hevesen kezdett dobogni, ahogyan megpillantottam valaki lábát.

-Te mit keresel itt?