Truly, Madly, Deeply [L.T.] //átírás alatt//

1.rész

-Skyler vagyok. Skyler Miller-nyújtottam a kezem mosolyogva.

-Louis Tomlinson-mondta. Miután kezetráztunk mellé álltam és elkezdtünk a tömeg felé sétálni.

-Szóóval Louis...mi járatban pont a mi osztálykirándulásunkon?

-A nagybátyám hozott magával, hogy bebizonyítsa, neki van a legjobb társaságú és egyben a legrosszabb magatartású osztálya-nevette el magát.

Én döbbenten néztem rá.

-Mr.J unokaöccse vagy?

-Aha. Miért?-próbált komolynak látszani, de arcán egy féloldalas mosoly bújkált.

-Sose mesélte nekünk, hogy vagy neki.-kutakodtam az emlékeim között, de tényleg nem említette Louist egyszer se.

-Oh hát ez igazán kedves-nevetett ironikusan.

Rámosolyogtam, majd észrevettem,hogy utolértük a többieket. Bess intett a fejével, hogy menjek oda hozzájuk.
Elköszöntem Louistól odasiettem barátnőimhez.

-Na mivan, rögtön rádhajtott az unokaöcsi?-ugratott Sarah miközben cicafüleivel söpörte hátra szemébe hulló tincseit.

-Ugyan, csak beszélgettünk-néztem rá értetlenül.

Az idegenvezetőnk nagyon sok érdekes dolgot mesélt a költőről és családjáról. Bárcsak figyelni tudtam volna arra, hogy mit mond, de egyre csak Louisn járt az eszem. Azok a kék szemek...

Az előadás közben néha Loura pillantottam és pont akkor ő is engem nézett.

"Ne bámulj" tátogta, majd kacsintott.

Kuncogva ráztam a fejem, amit Mr.J egy szúros pillantással díjazott.

Lesütöttem a szemem. Az osztályfőnököm leszidott, mert a rokonával szemeztem. Aucs! Ez azért kínos volt.
...
Pár órával később már a szálláson voltunk. Négy ágyas kisebb házikókban szálltunk meg.

Természetesen Amyvel, Bessel és Sarahval voltam.

A házak egymással szemben helyezkedtek el. A miénk egy kicsit messzebb volt az összes többinél.

Mikor már teljesen besötétedett, tábor tüzet gyújtottunk és páran körbeültük azt. Louis is csatlakozott hozzánk, kezébe egy gitár volt.
Felcsillant a szemem és megbabonázva néztem a hangszert.

-Skyler mit szólnál, ha Louis játszana te meg énekelnél?-húzta fel kérdőn a szemöldökét Mr.J.

-Ha neked oké, nekem is- néztem az előbb említett fiúra félénken.

Az éneklés nem régóta tartozik a hobbijaim közé, pár éve kezdtem el vele komolyabban foglalkozni. Egy ideig külön tanárhoz is jártam, hogy képezzem a hangomat, viszont nem tervezek ezzel foglalkozni a jövőben. Szerintem az ének, mindig is hobbiként fog szerepelni az életemben.

-Abszolút-villantott meg egy mosolyt a fiú.

Lefogta a húrokat és elkezdett játszani. Egyből felismertem a dallamot.

Taylor Swifttől a Red c.dalt kezdte el játszani. Éneklés közben végig Lout néztem aki szintén rám szegezte kék szemeit.

A szám végeztével kisebb ovációt kaptunk a többiektől.

-Elképesztő hangod van Sky-lépett mellém Louis.

-Te sem vagy amatőr, Tomlinson- felvonta a szemöldökét-...mármint a gitározásban-helyesbítettem magam és égő fejjel belebokszoltam a mellkasába jelezve, hogy ne gondoljon semmi extrémre.