Kritikalap

9 A Róka átka

A mai következő kritika nindzsakommandos fantasy története lesz! *

Aysa, a Jégvidéken élő vak lány, szenvedésben és megaláztatásában éli az életét, egyetlen ok miatt. Különleges. Olyan állat alakját képes felölteni, ami nem csak lehetetlen, de nem is elfogadott. A nagybátyja, Arvid, felfogad egy fiatal testőrt, Tadeuszt a lány mellé, hogy legyen valaki, aki megvédi őt.

Külső:

Nekem nagyon tetszik. Szép, letisztult, a színek harmóniában állnak, és a szokatlan betűtípus ellenére is könnyen olvasható. Pontosan ezek miatt figyelemfelkeltő, a fantasy rajongók, szerintem gondolkodás nélkül kattintanak rá. A cím is nagyon jó, az különösen okos húzás volt, hogy a Róka szót nagy betűvel írtad, ezzel is egy halvány jelet küldve, hogy egy személy lesz a Róka. Képek általában nincsenek a részeknél, de őszintén szólva nekem nem is hiányoztak.

5/5

Bevezető:

Kicsit belevezet már a világba, már itt is látszik, hogy egy jól kidolgozott fantasy-val van dolgunk. Minden benne van, amit tudni kell, a végén a kérdések arra ingerlik az olvasót, hogy kezdjen is bele a történetbe. Egy apró félregépelés van benne, végje van írva védje helyett.

5/4,5

Karakterek:

Le a kalappal! Aysa és Tadeusz hús-vér emberként élnek a történetedben, az egyikük saját magával, a másikuk a megfelelési  kényszerével kell, hogy megküzdjön. Ezek pedig olyan dolgok, amelyekkel mi is, hétköznapi emberek megküzdünk, tehát nagyon könnyű azonosulni velük. Eleinte titkolják egymás elől a "rendellenességüket", de egy idő után erre nincs is szükség, elfogadják egymást és hajlandóak ketten a világ ellen indulni. Aysa egy erős, női karakter, aki rengeteg mindenen ment keresztül, és mégis képes ésszerű döntéseket hozni.

Hogy őszinte legyek, nekem valahogy az első pillanattől Arvid ellenszenvesnek tűnt - meg nem tudom mondani miért - az ő karaktere is remek, fordulatokkal teli. Aki nekem még kedvencem lett, az az apa. Egy visszaemlékezés után én teljesen úgy éreztem, hogy ő még mindig szereti Aysa-t, vagy legalábbis nem gyűlölje annyira, mint amennyire kimutatja. A többi szereplő is teljesen rendben van, van személyiségük és a szokatlan nevek ellenére megjegyezhetőek.

5/5

Egy rész tartalma:

Két szemszögből írsz, ami jó ötlet volt, mert így kapunk egész képet a történetről, ráadásul, milyen Aysa vak, az ő szemszögéből nem igazán tudjuk elképzelni a helyszíneket, Tadeusz ezt tökéletesen ki is egészíti a két szép zöld szemével. A hosszúságuk jó, már egyáltalán nem számít rövidnek, de olyan vészesen hosszúnak sem nevezném. 

Aysa szemszögéből hiányolok egy valamit. Egy történet sokkal színesebbé válik, hogyha az író az összes érzékszervet - szaglás, látás, hallás, tapintás, ízek - használja a leírások során. Mivel Aysa vak, ezért nála a látáson kívül a többi érzészervének nagyobb jelentősége van. Az jó volt, hogy Tadeusz illatát be tudta azonosítani és többször is megjelent, de nekem ez nem volt elég. Vak, tehát tapogatja a dolgokat, milyen tapintása van ennek/annak? Durva, lágy, szemcsés, selymes, nyúlós? És a szagokat is jobban bele lehet vonni, például mekkora a különbség a város és a palota, vagy a palota kertje és az erdő szaga között? És így tovább. 

5/4

Történet:
Kreatív, nagyon jó világban játszódik, tele van váratlan fordulatokkal, utáljuk, szeretjük a szereplőket, és nem mellesleg jó a narráció is. Szépen épül fel a történet, mérgesek leszünk, ha Aysa-val történő igazságtalanságokról van szó - ami nagyon jó, hogy szerepel benne, mert az életben is tapasztalunk ilyeneket, szintén tudunk azonosulni - és szép lassan mi is a világ részévé válunk. Picit azért még hiányolom, hogy ennek az alakváltásnak mi az eredete, vagy hogyan alakul ki és miért lehet, hogy valaki nem tud átváltozni. Aztán Tadeusz által ugyan hallunk a katonaságról, de én még azokról is olvasnék szívesen. Gondolom ezeket még fogod részletezni, de egyelőre nekem hiányoznak. Amikor Aysa a róka alakjában létezik, akkor is jó a narráció, vadászik, alszik, egyszóval mindent csinál, amit egy állat szokott. Valamit még külön kiemelnék belőle: volt egy mondat, ami engem nagyon elgondolkodtatott, és ahhoz képest, hogy teljesen beleolvad a történetbe, végtelennyi értelmezést lehetne hozzákapcsolni: "Annyira vak vagyok, hogy nem veszek észre egy vakot sem." Imádom.

10/9

Helyesírás:

Annak ellenére, hogy jelen időben írsz, nagyon jól tartod magad hozzá és nem tértél át múlt időbe. Néha kevesebb vessző van, mint amennyi kéne, de ebbe is alig lehetne belekötni.

10/9,5

Ez összesen: 40/37

Összességében egy lenyűgöző történettel és világgal találkoztam, nekem iszonyatosan megtetszett, tele van fordulatokkal, érdekesek a szereplők és hétköznapi problémákat is tartalmaz. Csak így tovább! ;)

byeee

*Most igyekszem besűríteni a kritikákat, talán még holnap jön egy, utána viszont lehet jön egy kéthetes szünet, amiért előre elnézést kérek, de táborban leszek, azelőtt pedig rengeteg tennivalóm lesz, így nem tudom, hogy a következő egy hétben egyáltalán le tudok-e ülni a gép elé. Utána viszont minden visszatér a normális kerékvágásba és naponta/kétnaponta fognak jönnni az új kritikák.