13 Stinger - Partra mosott hal

104 9 6

Elérkeztünk az első olyan kritikához, ahol egy befejezett könyvvel van dolgunk. Ez pedig nem más, mint ladyjolt akciódús története.

Leírásnak csak annyit mondanék, hogy járj a végére!;)

Külső:

Nem tudom megmondani miért, de első pillantásra beleszerelmesedtem a borítóba. Egyszerű és letisztult, de rengeteg jelet ad arról, hogy milyen történetet várhatunk. Sötét van, tehát asszociálhatunk bújkálásra, veszélyre, menekülésre, kergetőzésre és azt is láthatjuk, hogy valószínűleg egy város lesz a főhelyszín. A cím nekem nagyon tetszik érdekes, egy kicsit humoros és a történetben is van rá egy apró utalás. Képek nincsenek a részeknél, aminek én nagyon örülök, mert ehhez a könyvhöz nem is illenének.

5/5

Bevezető:

Két részre bontható, az első ahhoz szükséges, hogy értsünk is valamennyit a történetből, de én a másodikat nevezném igazi bevezetőnek, mert az kelti fel az érdeklődésemet, és az tartalmaz információt a főcselekményről. Nem tudom, talán szebb lenne, ha ez elsőt valahogy a történetbe építetted volna bele, mondjuk a prológusba, mert igazából szerintem picit zavaró az ott. A második annyira jó és annyira nélkülözhetetlen, és így nekem valahogy nagyon éles a váltás, amikor áttérek egyikről a másikra.

5/4

Karakterek:

Valamennyire lezárt történetről van szó - láttam, hogy érkezik hamarosan a második rész - így beszélhetünk a karakterfejlődésről. Amit te gyönyörűen kidolgoztál és figyeltél rá. Stinger az elején nem több, mint egy összezavarodott lány, viszont ahogy haladunk előre a történetben úgy lesz egyre magabiztosabb, néha megutálja magát, vagy fél önmagától, de egyre jobban nő fel a történetben. Nagyon emberien reagál mindenre, példaként kiemelném a felébredését, ahol teljesen élethűen viselkedett, nem bízott meg rögtön mindenkiben, félt és teljesen össze volt zavarodva. Az egyetlen, ami nekem annyira nem illik hozzá, az a kora. Viselkedése alapján én inkább huszonévesnek mondanám, főleg a felnőttes párbeszédei után. Lori karakterének a fejlődése is nagyon jó, egy átlag emberből vált hőssé. Nem viselkedett olyan nyugodtan és határozottan, mint Stinger, viszont hajlandó volt arra, hogy kiálljon az apjáért és az elveiért, annak ellenére, hogy csak egy ember a tömegből. Vele nagyon könnyen tudunk azonosulni, mert egyáltalán nem különleges, és valószínűleg mi is úgy cselekednénk a legtöbb esetben, mint ő. Kincaid sebész hozza a bölcs vezetőt, és a Star Wars óta tudjuk, hogy az idős, bölcs ember és a fiatal, türelmetlen és tehetséges fiatal páros nagyon jól működik, te sem hoztál csalódást. 

5/4,5

Egy rész tartalma:

Se nem hosszúak, se nem rövidek, olyan pont jó hosszúsággal rendelkeznek. Szépen fel van építve a történet, az elején kicsit lassan indul be, viszont utána folyamatosan történik valami, tehát nem csapongó, sokkal inkább rendezett a kapcsolat a részek között, ami nagyon jó, mert így még jobb élmény olvasni a történetedet. A leírások és a párbeszédek aránya általában rendben van, és helyszínleírásból is van elég, bár ha Stinger a főszereplő és valamilyen szinten az ő szemén keresztül látjuk a történéseket, akkor szerintem még simán beleírhattál volna több olyan részt, amikor a terepet méri fel katona szemmel. Ugye ez a vége felé adott, de a nyugodtabb, viszonylag még eseménymentesebb részeknél is jól jönnének, mert szerintem nagyon érdekessé teszik a leírást. Az érzékszerveket néha használod, de belőlük sosem elég, mindent színesebbé varázsolnak, és Stinger kalandjai során jól is jönnének, ha többet lenne szó a tapintásról, szaglásról, a többi érzékszervet egyébként szépen beleépítetted.

5/4,5

Történet:

A prológus után azt hittem ilyen Útvesztő hangulatú lesz a könyv, és bár néha tudtam egy-két dolgot hozzákapcsolni, egyáltalán nem arra asszociáltam, mert egy nagyon ötletes alappal dolgoztál. Az ilyesfajta másfajta világról szóló történetekkel az az egy baj van, hogy nagyon alaposnak kell lenni. Én néha hiányoltam több információt, mert sok mindenre inkább csak rákövetkeztettem, nem pedig konkrétan tudtam meg. Ez pedig nem Stinger amnéziájának tudható be, egyszerűen csak egy-két alkalomkor élvezhetőbb lett volna, ha több mindent tudnánk - nem kulcsfontosságú dolgokról beszélek, csak hogy jobban el tudjuk képzelni a világot -. Az amnézia egy gyakori elem a történetírás során, de általában csak felszínes tudással rendelkeznek az írók és pár részen belül varázslatos módon visszatérnek az emlékek. Nálad viszont látszott, hogy alaposan utánajártál a témának, semmit sem hanyagoltál el és az olvasóknak is tanítottál egy keveset. És ez nem csak az amnéziánál, hanem a fegyvereknél és küzdelmeknél is meglátszott, így ezáltal is jobb volt olvasni, mert még jobban bele tudtam magam élni a történetbe.

10/9,5

Helyesírás:

Nagyon jó, alig találtam benne hibát, talán egy-két félregépeléssel találkoztam a huszonnégy rész alatt, ami azért becsülendő teljesítmény.

10/9,5

Ez összesen: 40/37

Összeségében egy nagyon érdekes, izgalmas és eseménydús történettel ismerkedtem meg, egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy wattpadon olvasok, minőségileg elmenne egy rendes nyomtatott könyvnek is, és talán a kategóriájukban meg is előzne párat. Szép munka, így tovább!;)

byeee

KritikalapRead this story for FREE!