Kritikalap

18 Málna

Meg is érkezett a mai nap második - picit elmaradott, mert niemand ist volkommen - kritikája, ami FannyBrandyWise komolyabb témákat is feldolgozó könyvéről fog szólni.

A történet középpontjában Raspberry - röviden csak Ras - áll, aki egy évnyi kínzás után kikerül a haláltáborba. Ott ismerkedik meg egy 96-os fiúval, aki imádja Dante munkásságát. Kettőjükre vár egy feladat, de hogy mi az és pontosan kinek kell majd dolgozniuk, azt ők sem tudják.

Külső:

Gyönyörű. Ebben az egyszerű képben benne van minden. A félelem - ami a lány szemén tükröződik - és a szabadság iránt érzett vágy, amelyet a madarak jelképeznek. A cím és a neved is tökéletesen kiolvasható, jól el lett találva a két betűméret, mivel nem veszi el az írói név a figyelmet. A cím is nagyon találó lett, mivel benne van az, amit Ras mondott, tehát, hogy van élet azon a borzalmas helyen kívül is. Képek nincsenek a részeknél, aminek kifejezetten örülök, mert egy ilyen témájú könyvhöz nem is illene.

5/5

Bevezető:

Érdemes lenne újra átolvasnod. Eléggé összecsapott hatást kelt, mert már rögtön az első mondatban is találkoztam helyesírási hibával. Három részből áll ugye, úgyhogy akkor beszélek mindegyikről. Az elsőnek a tartalma nagyon jó, eleve egy különleges történetnek ígérkezik, és fel is kelti az olvasóközönség érdeklődését, viszont az egy hatalmas mínusz, hogy alig pár mondatból áll, mégis tele van hibákkal. Pedig pont a bevezető kéne, hogy a legjobban jellemezze a történetedet, hangulatilag, meg minden más szempontból. És az lehet, hogy elriaszt valakit  a történetedtől, hogy hibásan írtál benne. A második rész szerintem felesleges. MERT: mivel író vagy - még ha nem is komoly szinten - ha kiadsz valamit a kezeid közül, azt nem magyarázhatod meg, mert mindenkinek egyedül kell értelmeznie, ezért is fog mindenki mást gondolni róla. Az, hogy XY a koncentrációs táborokra asszociál, YX pedig a menekültekre, az már egyáltalán nem a te gondod. Te csak megírod a történeted, ők pedig elolvassák és értelmezik a kedvük szerint. A harmadik része, pedig nagyon ötletes, mivel ez egyfajta ajánlás a könyvhöz, így aki érintettnek érzi magát, szinte biztos, hogy belekukkant a Málnába, akár egy rész erejéig is. 

5/2

Karakterek:

Az egy nagyon jó gondolat volt, hogy ne az igazi nevüket használd. Ezáltal egyfajta beszélőnevet adtál mindkettejüknek, tehát a nevük eredete ad egy kisebb utalást arra, hogy milyen emberek ők. Ras egy erős és határozott női karakter, viszont teljesen máshogy viselkedik a történet első felében, mint a másodikban. Eleinte egy megtörhetetlen, erős ember, aztán egy paranoiás, mindentől rettegő ideges lány lesz belőle. Én értem, hogy szükség van karakterfejlődésre, de ez a hatalmas változás pár nap leforgása alatt szinte lehetetlen. Ezen kívül viszont egy nagyon szimpatikus karakter, akár - ha nem is olyan szinten - tudunk vele azonosulni is. Egy dolog van, ami még kicsit furcsa benne. Kínozták. Egy éven keresztül. Nyílván egyikünk sem tudja, hogy ez milyen lehet, viszont abban 100%-ig biztos vagy, hogy nem marad  egy ember érzelmileg ennyire stabil utána. Vegyük példának a megerőszakolást. Ez egy egyszeri alkalom, mégis nők ezreinek teszi tönkre az életét, megjegyzem teljesen jogosan. Ez egy egyszeri lelki trauma. És itt van Ras, akit egy évig kínoztak. Ennyi kínzás után még az is csoda lenne, hogyha nem őrül bele valaki. Tehát akármennyire is szeretnél egy karakán női karaktert, azért meg kell maradni a realitás határain belül. Dante egy szimpatikus embernek tűnik, viszont róla, mint ember nagyon keveset tudtam meg. Ismerem a szülei történetét. Tudom, hogy szereti Dantét. 1996-ban született. És ahhoz képest, hogy ő egy főszereplő, én egy picit többre számítanék. Érdekel, hogy néz ki. Mit gondol Ras-ről. Mit gondol a rájuk váró munkáról, meg úgy egyébként minden érdekel, amit a lányról megtudtunk, de róla még nem. És ami picit vicces, hogy ahogy Ras sokkal instabilabb lett érzelmileg - hirtelen - úgy kattant át Dante is határozott férfiba. Tehát, ha úgy vesszük szerepet cseréltek, amit ha egy kicsit jobban, vagy hosszabban kibontottál volna, akkor egy zseniális csavart helyeztél volna bele a történetbe. Így egy picit elhamarkodott és oknélküli volt.

5/3

Egy rész tartalma:

Nem számít kifejezetten hosszúnak, de rövidnek sem mondanám. Tehát pont jó. A prológust nem is nevezném prológusnak, mert nem bevezeti a történetet, hanem el is kezdte. Így az simán lehetne első rész. Amire felhívnám a figyelmed, az a párbeszéd-leírás arány. Előbbiből rengeteg van, viszont utóbbiból ugyanannyi hiányzik. Sok mindent írsz le párbeszédes formában, amit alapból máshogy is megoldhattál volna. Ha jól emlékszem volt is egy olyan rész, ami szinte társalgásból állt, ami nem lenne akkora baj, hogyha a leírásokból nem lenne kevés. Ugyanis, hiába tudjuk mind elképzelni a helyet - történelem órának, vagy filmeknek/könyveknek köszönhetően - kíváncsi lennék a te konkrét helyszínedre is. A legviccesebb az egészben, hogy a legnagyobb helyiségleírást Ras álmában olvashattam. A kemény munkáról szinte semmit nem lehet olvasni, a szagokat egyszer említetted meg és Ras is csak fáradt, pedig szerintem ennél sokkal súlyosabb állapotban kéne lennie. Kemény témával dolgozol, szóval ne félj kemény dolgokat leírni. Például már nem tud enni/írni, annyira hólyagos a keze, vagy annyira lefogyott, hogy nem mentsruál, vagy milyen szagokat érzel, milyen tapintása van a dolgoknak és így tovább. Mondjuk az érzékszerveket többször is bevontad, de ezekből lehet még többet beleszőni, hisz belőlük sosem elég. 

5/3

Történet:

Ötletes, rizikós és csillagos ötös. Látszik, hogy nagyjából megvan a fejedben a történet menete, minden épül fel szép, lassan, az idő előremenetével egyre több dolgot tudunk meg. Ennek ellenére viszont van pár apróság, amit megjegyeznék:

- Nem tudom, mennyire durva helynek képzelted el ezt a haláltábort, de egy koncentrációs táborhoz, vagy a gulágokhoz képest kész luxus. Van takarójuk - sőt még lecserélhette a huzatot is - , fürödhetnek, és a munkájuk sem tűnik olyan megterhelőnek, mint azok, amik valóban megtörténtek a történelmünk során.

- A munkánál maradva, azt sehol sem írod le, hogy tulajdonképpen mit/minek dolgoznak. A legtöbbször takarításról volt szó, egyszer cipeltek téglát, de azt sem tudjuk, hogy az mihez kellett.

- Gyilkolásról csak hallani lehetett, egy sem történt meg az eddigi részek során. (ez nem kifejezetten negatívum, csak gondoltam, megjegyzem)

- Egy ideig azt írtad, hogy Ras-t egy évig kínozták, aztán már valahol az volt, hogy majdnem kettő évig

- És az utolsó és számomra legmegdöbbentőbb: az "európaiak" akarták, hogy ez legyen a ruth-okkal. Tudom, hogy nem ehhez akarod hasonlítani a történetedet, de had vegyem ezt példának. Amikor ezek a koncentrációs táborok voltak, a nép elől eltitkolták az egészet. Ezért sem foglalkoztak velük a nagyhatalmak, mert nem akarták elhinni, hogy ezek valóban léteznek. Ezért is tartom nagyon furcsának, hogy az egész nép támogatja az egészet - vagy minimum a túlnyomó többsége. - Most képzeld el, ha ugyanezt csinálnánk a bevándorlókkal. Szerinted nem elleneznék rengetegen? Tehát véleményem szerint ennyire tömegesen senki sem képes ennyire barbárian viselkedni. 

10/6,5

Helyesírás:

Elgépelések, vesszőhibák előfordultak, de nem mondanám, hogy minden második mondatban volt valami hiba. (Ezért is furcsa nekem a bevezető) Egy hibácskát emelnék ki, mert nem tudom, hogy szándékos, vagy véletlen volt, így kijavítanám:

- ugyan az HELYETT ugyanaz

10/9

Ez összesen: 40/28,5

Összességében most emelném ki azt, amit még a legelején elmondtam. A pontszámok nem számítanak. Én is teljesen ledöbbentem, hogy végeredménynek ennyi jött ki (én olyan 36-ra tippeltem volna) szóval nehogy rosszul érezd magad miatta. Szerintem ebből is látszódik, hogy nagyon tehetséges író vagy, csak még fejlődnöd kell. Mert mindenben körülbelül ugyanúgy teljesítettél: volt egy-két hibád, de összevetve helytálltál. És én külön kiemelném, hogy nagyon bátor dolog egy ilyesfajta témáról írni, főleg egy ilyen publikus helyen, és egyébként nagyon jól végzed a munkádat, mire a végére érsz, már szerintem alig lesz valami, amibe bele tudok majd kötni. Így tovább!;)

És nagyon ajánlanám neked Ruta Sepetys - Egy árnyalatnyi remény című könyvét, mert hangulatilag és témaválasztásilag passzol a tiedhez, és lehet segítene ötleteket szerezni, vagy jobban átládnád, hogy miből rakhatsz bele még többet és miből kevesebbet.

byeee